February 8th, 2010 Kunsági Borvidék

A borvidék logója egyaránt jelképezi a bort mértékkel fogyasztó ember könnyed, vidám hangulatát, de a hagyományokra épülő homoki szőlőtermesztő kemény küzdelmét is azért, hogy fáradságos munkája és az itt szinte állandóan sütő, néha perzselő napfény hatására és következtében aranyló ital kerüljön a homoki bort szer tő ember poharába. A borvidéken több borászat is szívügyének tekinti a kiemelkedő évjáratok borainak muzeális megőrzését. Ezek a borok a különböző borversenyeken kiemelkedően szerepelnek. Cegléd, Kecskemét, Kecel, Kiskunhalas, Kiskőrös, Soltvadkert a bor városa.

January 5th, 2010 4512 Záhonyi kistérség

Benk 500 lakosú község Záhonytól 20 kilométerre, délkeletre a Tisza-partján fekszik.

Eperjeske 1232 lakosú határközség a 111-es/Záhony-Mátészalka/ vasútvonal mentén, Záhonytól 7 kilométerre, délkeletre fekszik.

Győröcske 127 lakosú határközség a 4-es főközlekedési út mellett, Záhonytól 4 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Komoró 1427 lakosú község a 4-es főközlekedési út és a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén, Kisvárdától 10 kilométerre, északkeletre fekszik.

Mándok 4428 lakosú nagyközség a 111-es/Záhony-Mátészalka/ vasútvonal mentén, Záhonytól 15 kilométerre, délre fekszik. A római katolikus templom klasszicista stílusban, 1821-ben épült. A református templom 1858 óta a falu nevezetessége. A Forgách-kastély 1790-ben, barokk stílusban épült, később eklektikus stílusban átalakították.

Tiszabezdéd 2000 lakosú község Záhonytól 6 kilométerre, délre fekszik a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén.
A református temploma későgótikus stílusú, XV. századbeli 1838-ban épített toronnyal.
A település határában, egy honfoglaláskori temetőben tárták fel a kereszttel és pávasárkánnyal díszített, különösen értékes tarsolylemezt, amely ma  a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona.

Tiszamogyorós 739 lakosú község Záhonytól 19 kilométerre, délkeletre fekszik.

Tiszaszentmárton 1271 lakosú határközség Záhonytól 6 kilométerre, délkeletre fekszik.
A református temploma műemlék, tornyát a XII. században építették.

Tuzsér 3301 lakosú nagyközség a 4-es főközlekedési út és a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén, Záhonytól 8 kilométerre, délnyugatra fekszik. A református temploma eredetileg barokk épület volt, de később, 1850-ben átalakították. A volt Lónyay-kastély XVIII. századi barokk épület. Parkja védett.

Záhony 4706 lakosú felső-szabolcsi határváros a 4-es főközlekedési út, valamint a 100-as/Záhony- Nyíregyháza- Debrecen- Szolnok- Budapest/ és 111-es /Mátészalka-Záhony/ vasútvonalak mentén fekszik. Záhony Szabolcs- Szatmár- Bereg megye legészakibb pontján fekszik. A Tisza mint határfolyó választja el Ukrajnától, illetve Szlovákiától. Záhony neve először egy 1324-ből származó oklevélen tűnik fel. Etimológiailag szláv eredetű név. Az első, 1870-es népszámlálás idején 885 lakosa volt, de még 1941-ben is csak 1382-en lakták. A Tisza menti kis falu fejlődésében az első változást a Nyíregyháza és Csap közötti vasút 1872-es megépítése hozta. A változás 1945 utánra tehető, amikor Kárpátalja a Szovjetunió része lett. A kibontakozó szovjet-magyar kereskedelem megkövetelte, hogy a Szovjetunióban használatos széles nyomtávú vasúton érkező árut átrakják. A kézzel történő áruátrakást fokozatosan gépesítették, a nyolcvanas évekre kialakult Közép-Európa legkorszerűbb “szárazföldi kikötője”, amely a környék településeinek bevonásával évente 20 millió tonna áru fogadására és átrakására volt alkalmas. A város fejlett infrastruktúrával rendelkezik. Záhony közlekedési feltételei kiválóak. Közúton és vasúton nemzetközi határátkelőhely köti össze az ukrajnai Csappal. A város gazdaságát a vasút és a hozzá kapcsolódó létesítmények határozzák meg. A kereskedelemben a határhelyzet meghatározó. A rendszerváltás után egyre több nagykereskedelmi raktár és lerakat épült, amelyek a keleti kapcsolatokra jöttek létre. Záhonyban műemlék épület a régi falu barokk stílusú 1805-ben épült református temploma. Az utóbbi években épült meg a római katolikus és a görög katolikus templom, valamint 1998-ban átadásra került a XIX. század végén épült népi lakóház, ahol állandó néprajzi kiállítás tekinthető meg. A város idegenforgalma a határforgalomhoz kapcsolódik. Záhony mint leendő “schengeni” határváros a jövő és a lehetőségek városa, melyek vezetői és lakói egyaránt megbecsüléssel várják az ideérkezőket.

Zsurk 775 lakosú határközség Záhonytól 4 kilométerre, keletre fekszik. A festett famennyezetű és karzatú református templom 1790-ben, barokk stílusban épült. A négy fiatornyos  fa harangtorony XVIII. századi emlék.

January 5th, 2010 4510 Vásárosnaményi kistérség

Aranyosapáti 2079 lakosú község a 111-es/Mátészalka-Záhony/ vasútvonal mellett, Vásárosnaménytől északnyugatra, 12 kilométerre fekszik.
Északi Kopócsapáti nevezetű részében láthatjuk az 1802-ben épült késő barokk stílusú római katolikus templomot. Berendezése közül a szószék és a keresztelőkút vele egyidős.
Az Újhelyi-kastély tőle nem messze található. Klasszicista, nagy tornácos kúria 1834-ből.
A Tiszához közelebb fekvő Révaranyos nevű részben találunk egy barokk, műemlék jellegű épületet, a görög katolikus templomot. Ikonosztáza és szószéke a XIX. század első feléből való.
Az aranyosapáti feketenyár a környék legmagasabb nyárfája.

Barabás 829 lakosú határközség az ukrán-magyar határ mellett, Vásárosnaménytól északkeletre, 21 kilométerre fekszik.
A református temploma a XV. században épült, gótikus toronnyal.
Határában emelkedik egy vulkanikus-kúp, a Tipet-hegy. Lőszbe temetkezett szarmata vulkán, riolit a fő felépítő kőzete. A tarpai Nagy-hegyhez hasonlóan egy tektonikus vonal mentén átmenetet képeznek a zempléni vulkánvidék felé. A síkságból 50-60 méterre emelkedik ki, szőlőt is termelnek rajta. Természetvédelmi terület, a természetvédők Kaszonyi-hegyként emlegetik. A szabálytalan alaprajzú falu, középkori temploma köré rendeződött. Keskeny szalagtelkek a jellegzetesek, a tiszta soros elrendezés jól kivehető. A módosabb gazdák portáján is előfordul a tiszta soros udvar, ilyenkor az utcától kiskerttel leválasztott, hátul nyári konyhával bővített lakóház mögött helyezkedik el a gabonás kamra. Mögötte az istálló, majd a kisebb ólak és takarmányos színek. Az udvart hátul kerítés választja el a kerttől. A kút tiszta soros udvarban is sokszor a házzal szemközti kerítés mellett áll.

Beregdaróc 840 lakosú község Vásárosnaménytól 24 kilométerre, északkeletre fekszik. A község történetét, múltját ma is őrzik az öregek. Nevezetes pásztortelepülések voltak itt hajdanán. Akkor népesültek be, amikor a szabad magyarokat szolgai sorba akarták kényszeríteni. A terület alkalmas volt a bujdosó pásztorok számára; mocsaras, erdő vidék volt. A környező pásztortelepülések a tatár pusztítás során felégtek, elpusztultak. Ezután az erdőkből előbújók népesítették be és alapították meg a települést. A XIV. századra már kiterjedt faluvá vált. Nevét két féleképpen magyarázzák: a szakirodalom az Árpád-kori vadfogókról, a királyi erdőkerülőkről, azaz a darócokról eredezteti a nevét. A falu lakossága a daru madár nevéből származtatja, miután mocsaras jellege miatt rengeteg daru fészkel itt. Első birtokosai a Daróczi és a Váradi-családok voltak. A XV. századra templomuk mellett tíz jobbágytelket alakítottak ki. 1743-ban az utolsó Daróczi halála után a Gulácsi, majd a Lónyay-család birtokába került a település. Hamarosan áttértek majoros gazdálkodásra, a terményt jó áron adták el. Több, mint egy évszázadig uralták ezt a területet a Lónyayak. A XIX. században megszűnt a különbség a nemesi és paraszti birtok között. A helytelen gazdálkodás miatt eladósodott, majd 1912-ben a Nemzeti Bankké lett. A nagybirtok széthullása után a falu elszegényedett. Az 1920-ban megvont új államhatár elválasztotta a falut Beregszásztól; a piaci lehetőségektől és a munkahelyektől.
Református temploma XV. századi eredetű, apszisának szép gótikus boltozata van. Az 1861. évi tűzvész után átalakították.

Beregsurány 565 lakosú határközség a 41-es főközlekedési út mellett, Vásárosnaménytól északkeletre, 16 kilométerre fekszik.
A jelenlegi református templom gótikus stílusban, a XV. században épült. A kétosztatú mérműves ablakai, csúcsíves bejárata, keresztboltozatos, sokszögletű szentélye és a Bay-család több tagjának oszlopos síremléke különös látványt nyújt. Népies barokk kő szószéke faragott fa hangvetővel lett kiegészítve.
A XVIII. században barokk stílusban épült a Bay-kastély. Bay Mihály lovaskapitányként a XVI. században került Szabolcsba, majd fiainak is lettek itt birtokai. Bethlen Gábor idejében Bay Zsigmond ölette meg az úgynevezett kassai vértanúkat, három katolikus papot. A kastélyt a XIX. században eklektikus elemekkel átépítették.
Az volt Károlyi-kastély a XIX. század közepe táján épült, romantikus elemekkel tarkított klasszicista stílusban.
A Báró-erdő őrzi az egykori tölgyesek egyes maradványait.

Csaroda 650 lakosú község a 41-es főközlekedési út mentén, Vásárosnaménytól északkeletre, 10 kilométerre fekszik. A helység a beregi Tiszahát egyik természeti és építészeti értékeket rejtő települése. Évszázadokkal ezelőtt tölgyesek uralták a határt, a régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban éltek ezen a tájon. A bronzkorból aranyleletek kerültek elő, a III-IV. században pedig a gepidák lakták ezt a környéket. A Csaroda-patak partján fekvő község neve szláv helynév, feketevizet jelent. A XIII. században a Káta-nemzetség Csarnavodainak nevezett ágának birtokközpontja. A XIV. században a család megyei tisztségviselő révén Bereg vármegye egy évszázadon át itt tartotta gyűléseit. A következő századokban határper és örökösödési bonyodalmak tarkították a történelmét. Csaroda megőrizte patak mentén fekvő útifalu jellegét. Észak-dél irányú főutcája a patak kiszélesedése előtt kettéágazik.
A két utca között emelkedik a XIII. századi, ma református templom. A középkori templomépítkezés egyik legszebb emléke. Az alul zárt nyugati homlokzat felett emelkedik a hajóba beugró karcsú, zsindelyes torony. A hajó északi falának freskóin az apostolok és szentek között az építtetőt is megtaláljuk. A diadalív és a szentély freskói a XIV. századból valók. Külső homlokzatán és a templombelsőben népies falfestés: a piros-kék levélcsokrok szűrhímzésre emlékeztetnek. Négyzetes szentélyét egyszerű bordás keresztboltozat fedi. A hagyomány úgy tartja, hogy tornyában sohasem volt harang. Így feltételezhető, hogy a ma is álló XVIII. századi harangtorony előtt is volt hasonló. Műemléki környezetben, a templomtól 80 méterre található. A többi beregi, szatmári haranglábhoz képest zömökebb.
A Csarodára látogató a népi építészet emlékeivel is találkozhat. Az egyik favázas paticsfalas parasztházból A Kossuth utcában Tájházat alakítottak ki. Egy –egy szépen faragott kútágas maradt már csak hírmondónak.
A beregi táj legjellegzetesebb részét képezi Csaroda környéke, a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet szíve. Felszínét a Kárpátokból lefutó vizek alakították. Az ősfolyón bőven szállítottak hordalékot, s ezekbe beletemetkezve gyakran változtatták irányukat. Különleges mocsárvilágot, áthatolhatatlan ingoványokat hoztak létre, puhafa fajokkal, jégkori maradványokkal. A mikroklíma határozottan középhegységi karakterű, növény – és állatvilágban hegyvidéki fajok, sőt néhány sarkvidéki fa is található. Fokozottan óvott a Kisasszony-erdő a Báb-tava tőzegmohaláppal. Rezgőnyár és éger- facsoportok, mocsári és nyírligetek között juthatunk el a zöld és vörös színben pompázó 7000 éves dagadólápig. Jégkorszaki reliktum, a nyílt vízből szigetszerűen emelkedik ki. Hasonló jellegű a Nyíres-tó. Tőzegmohalápja 2 hektáros. Gyepszintjében a hüvelyes gyapjúsás és a rovarevő, kereklevelű harmatfű is megtalálható. A tavaszi hónapokban a legszebb, reliktumai a tőzegeper, tőzegáfonya és az elevenszülő gyík. Védett a vidrafű és a lápi csalán. Természeti értékeket rejt a Navat-patak, a Bencze-tó. Erdei közül az Ösvényhát és az Ágak-köze a hajdani hatalmas beregi őserdők maradványa. Madárvilágának ritka értékei a kerecsensólyom, a kaba, a darázsölyv, a vörös gém a lappantyú és a haris.

Gelénes 616 lakosú község Vásárosnaménytól 17 kilométerre, északkeletre fekszik. Az 1600-as években Gennes néven már említik. Jelentős számú kisiparos telepedett meg és dolgozott a faluban, emellett csekély lélekszáma ellenére sokrétű állattartással foglalkozott. A Rákóczi utcán még látható néhány szép parasztház.

Gemzse 859 lakosú község Vásárosnaménytől 12 kilométerre, nyugatra fekszik.
Jelentős műemléke a fa harangláb. Galéria nélküli, harangházán két íves mellvéddel, négy fatoronnyal, magas karcsú torony 1783-1792 között készült valószínűleg a népi építész, Kakukk Imre, lónyai mester munkája. Mellőle a templom már eltűnt.

Gulács 953 lakosú község, Vásárosnamény 11 kilométerre, délkeletre fekszik a Tisza-partján. Többszáz éve a Gulácsy család ősi birtoka, akik egészen a XX. század közepéig bírták a falut. Egyike azon településeknek, ahol a földbirtok-reformot a lakosok megelégedésére hajtották végra.
Műemlék jellegű református temploma 1818-21 között épült. A tornya XV. századi eredetű.

Gyüre 1267 lakosú község a 111-es/Mátészalka –Záhony/ vasútvonal mentén, Vásárosnaménytól 6 kilométerre, északnyugatra fekszik. A község neve magyar személynevet takar. 1239-ben a Baksa nemzetség Szerdahelyi ágának birtokaként van feljegyezve, mint lakott hely. Az 1945-ös földreform megvalósításáig a lakosság nagy része a földesúri birtokon dolgozott. Nagy földterülettel rendelkeztek: Grün Dezső, Tóth István, erdőhegyi Lajos, akiknél gazdasági cselédként, harmados munkásként és napszámosként dolgoztak a falu lakói. Cselédlakásban laktak, saját lakóházzal nem rendelkeztek. A községben több középparaszt család élt, akik saját földjüket földdel nem rendelkező lakossággal műveltették, ez biztosított a megélhetésüket. A földreform során lett szétosztva a község délnyugati területe azok részére, akik telekhellyel nem rendelkeztek. A földbirtokosok családi lakóházát az ott élők lebontották, és a községben építették újra fel. Gyüre közvetlen közelében a Tisza egyik holtága található, melyet halastóként és horgásztanyaként vehet igénybe az arra látogató.

Hetefejércse 321 lakosú község Vásárosnaménytól 14 kilométerre, keletre fekszik. Fejércsén és Hetén is áll egy-egy református templom. Mindkettő 1802-ben épült késő barokk stílusban. A berendezése vele egykorú. Az elmúlt évtizedekben egyesítették a két falut. A XVIII. században a Hetey, majd a Bay és a Horváth család birtokrésze.

Ilk 1166 lakosú község, Vásárosnaménytől nyugatra, 7 kilométerre fekszik. A helység földrajzilag eltér a környék falvaitól, a szabolcsi dombság homokhátjára épült, még a XIX. század elején. Egyetlen érdekesebb épülete a XIX. században, klasszicista stílusban épült református templom.

Jánd 1061 lakosú község Vásárosnaménytól 3 kilométerre, délkeletre fekszik. A Tisza áradásai okán, fában, gyümölcsben és halban bővelkedő XI-XIII. századi település. A folyó előnyösen, de előfordult, hogy hátrányosan befolyásolta helyzetét évszázadokon át. A szájhagyomány szerint az Árpád-korban kétszer is tovább települt a község. A szomszédos falvak felé vezető utak sárosak, feneketlenek, esős időben járhatatlanok voltak. Az első híd bejárási szemléje 1817-be volt, felépítésére 1844-ben került sor. Ekkortájt 750 fő körüli a lakosok száma, zömében református vallásúak. Jóllehet Naménynek Zsigmond király 1384-től vásártartási jogot adományozott, de Jánd lakossága Beregszászban bonyolította kereskedelmi igényeit. A megyeszékhely kiterjedt piaca miatt Jándnak a várost minden vonatkozásban Beregszász jelentette, egészen Trianonig. 1930-ban 1172 lakost mondhatott magáénak a falu. Birtokmegosztását az egykori tulajdonosokról elnevezett dűlőnevek mutatják: Mándy-, Koncz-, Hetei-, Szalay-, Kölcsey-, Kozák-, Bakcsy-, Egyház-, pap-tag. Jánd a törpe és középbirtokosok falujává vált a kollektivizálásig. A felparcellázások és a Tisza árvize után a község változott, kibővült. A Jándi-rét védelemre javasolt természeti érték.

Kisvarsány 985 lakosú község a 111-es /Mátészalka-Záhony/ vasútvonal mentén, Vásárosnaménytől északnyugatra, 3 kilométerre fekszik. Az egyutcás útifaluban, derékszögben megtörik a Fő utca. Az utak előkertes beépítésűek, az általában egysoros elrendezésű telkek kerítettek. A falut hosszú, beépítetlen szakasz osztja két részre. Erről írják 1847-ban, hogy a települést a Tisza kettészakította, a két rész között csak a töltésen lehetett közlekedni. A gabonát itt is szárazmalom őrölte évszázadokon át. A református templom szabadon álló, érdektelen klasszicista épület, középkori alapfalak felett. A karzata alatt és fölött három-három csehboltozat látható.

Lónya 834 lakosú határközség a Tisza-partján, Záhonytól délkeletre, 22 kilométerre fekszik az ukrán-magyar határ közelében. A XIII. század elején Bánk bán egyik birtokának központja volt; ezt a birtokot adta hozományul lányának, aki Simon bánhoz ment feleségül. A nagy múltú Lónyay- családé lett, egészen 1945-ig birtokolták, nevüket is innen nyerték. A családtagok közül talán Lónyay Albert, Huszt várának regényes életű kapitánya a legismertebb.
A régi temetőben, a vastag tölgyből készült „lónyai fejfák” között áll a Lónyay-család sírkápolnája, mely a XIX. században készült, neogótikus stílusban. Csaknem minden falunak megvan fejfatípusa, ezek felül laposak, ívelt fejrészükön négysugaras napszimbólum.
A Lónyay-kastély a Világháború után leégett, le kellett bontani, de parkjának szép piramistölgyesei és a vadgesztenyés sétány ma is megcsodálható. Védelemre javasolt a határnyárfa is.
A település református temploma a XIII. században épült, román stílusú műemlék. A következő századokban kibővítették, kissé átalakították. Szentélyrészét gótikus bordás keresztboltozat fedi. A hajót XVIII. századi festett famennyezet díszíti, berendezése népies barokk, 1776-ban készült, Lándor Ferenc munkája.
Néhány évvel később elkészült a fa harangláb is „Kakuk Imre áts mester tsinálta Bán Péter 1791 legényével”. A torony 26,5 méter magas, sisakját négy fiatorony díszíti.

Márokpapi 458 lakosú község a 41-es főközlekedési út mentén, Vásárosnaménytől 16 kilométerre, északkeletre fekszik. A község korábban két településként élt: Márok és Márokpapi néven. A Kossuth utca tornácos parasztházait szépen rendben tartják a gazdák.
Látnivalója a mároki református templom, mely gótikus, a XIII. század második felében épült. 1937-ben villámcsapás rongálta meg, de a helyreállításkor meg tudták őrizni a szentély gótikus boltozatát és a csúcsíves bejáratot. Mellette egyszerű formájú, szoknyás fa harangláb, mely a XVIII. században készült.

Mátyus 356 lakosú határközség Kisvárdától 30 kilométerre, északkeletre fekszik. Az első írásos feljegyzések az 1840-ből való anyakönyvi iratok. A falu korábban Bereg vármegyéhez tartozott, de 1924-ben Szabolcs megyéhez csatolták. A sokszor kanyargó főutcájáról szól egy falucsúfoló történet. Az egyszeri koldus úgy emlékezett vissza a falura, hogy hét templom van benne. Házról házra járva ugyanis mindig más és más oldalról látta az egyetlen tornyot. A nagyméretű nyárfa védelemre javasolt természeti érték.

Nagyvarsány 1484 lakosú község, Vásárosnaménytől északnyugatra, 6 kilométerre fekszik. Az Imregi család birtokolta a települést a XIV. század elejéig. 1310 körül, a Gut-Keled nembeliekkel cserélte el a birtokait, így Belvarsányt is. Ezidőben temploma után Egyházas-Varsánynak nevezték. A XVIII. században részben a báró Eötvös család tulajdona a falu. A településnek különleges szecessziós temploma van. Az elrendezése, a torony helye, sisakja szokatlan errefelé. Középkori eredetű, a XV. század első feléből való református templom, melyet többször átépítettek, legutóbb 1926-ban.

Olcsva a Kraszna és a Szamos közé ékelődött 716 lakosú község, Vásárosnamény mellett délre fekszik. A helység jelentős történelmi múltú falu, de múltjának semmi nyoma nem maradt. Határa feltáratlan bronzkori földvárat és temetőt rejt. A XVI. században várkastélya is volt, melyet az erdélyi fejedelemség határának védelmére emeltek. A harcok elmúltával a Károlyi-család visszakapta, kiépítette és ez lett sokáig kedves tartózkodási helyük. Károlyi Sándor idejében a kertben narancsot is érleltek. Végső búcsúja előtt II. Rákóczi Ferenc itt tartotta utolsó hadiszemléjét. A XVIII. század derekán Károlyi Antal leromboltatta.

Tákos 445 lakosú község a 41-es főközlekedési út mentén, Vásárosnaménytől 8 kilométerre, északkeletre fekszik. A helység középkori eredetű, valaha tipikusan kisnemesi falu volt. A falu népe 1766-ban gerendatalpakra építette fel kis paticsfalú templomát. Ez vesszőből font, sárral tapasztott fal. Ezen a vidéken kő vagy egyéb kemény építőanyag híján így építkeztek. Alaprajzában, szerkezetében és felépítésében középkori hagyományokat őriz. A külső fehér falakkal élénk ellentétben áll a belső tér színpompás kazettás famennyezete. A lakosok sohasem voltak jómódúak, hogy ezt lerombolják és helyébe tartósabb anyagból emeljenek másikat, ahogyan az a beregi részen máshol megtörtént, így maradhatott fenn ez a templom. Madártávlatból láthatjuk, hogyan foglalja el útmentén álló helyét a „mezítlábas Notre Dame”. Előtte fa harangtorony áll. A zsindelyfedésű teremtemplom a népi építészet remeke. Mennyezete 58 kazettából áll, mindegyikén más motívum található, ahogyan azt 1767-ben Lándor Ferenc vándorasztalos megfestette. A stallum, a padok és az egész berendezés a magyar parasztbarokk alkotása. Nyitott ereszes, zárt pitvaros, paticsfalú, kontyolt tetejű falusi házat többet is lehet látni errefelé.
A református templom 1760-as években épült, és 1784-ben bővítették. A mellette lévő fa harangláb 1757-ben készült, újból felépítve 1986-ban.
Tákos határában található 700 hektáros Bockereki-erdő, a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet része.
A kétszálas beregi hímzés mintái közül a beregi keresztszemes hímzés egyik központja. Kerüli a túlzott cicomát, a túlburjánzást, mintakincse gazdag. Tipikus a tulipános, rózsás és szarvasos abroszminta. A könyvtárban lévő kiállítóteremben ismerkedhetnek meg a tákosi lányok és asszonyok keze nyomán készült hímzésekkel.

Tarpa 2374 lakosú határnagyközség Vásárosnaménytől 16 kilométerre, délkeletre fekszik. A régi mezőváros, fuvaros és kereskedelmi kiváltságai a középkorig nyúlik vissza. Számos régi építészeti szempontból ma ritkaságnak számító épülete van. A falu utcáin járva népi kontyolt tetejű, esztergált tornácú lakóházakat láthatunk. Némely ház mestergerendája, még a XVIII. századi feliratot őrzi. A konyha, a ruhásszekrény vagy a komód szebbnél szebb hímzéseket és szőtteseket rejt.
Egy régi magtárban hozták létre a Tájház gyűjteményét. Helyi kismesterségek hagyományait őrzik a néprajzi tárgyak.
Az országban megmaradt négy szárazmalom egyike Tarpán áll, ma is működőképes. Hajdanán a környék valamennyi községében építettek ilyet, csupán Tarpán hat működött. Ez a XIX. század elejéről való. A nagy sátortető alatt 13 méter átmérőjű fából készült fogaskerék áll, melyet befogott állatok húztak körbe-körbe. A fogaskerék a malomházban lévő orsót mozgatta, ez pedig az őrlőköveket hajtotta.
A református temploma XV. századi, gótikus stílusú. A jelentősen átalakított templom oldalbejáratán látható Báthory-címer egykori birtokosára utal.
Tarpa nevét két történelmi személy tette ismertté. Mindketten a magyar függetlenségért harcoltak, bár 250 év különbséggel. Rákóczi egyik legelső és legodaadóbb híve Esze Tamás tarpai származású jobbágy volt. Ő vezette 1703-ban Lengyelországba azt a parasztküldöttséget, akik igyekeztek meggyőzni fejedelmüket a szabadságharc szükségességéről. Vele küldte Magyarországra a felkelésre mozgósító kiadványt. Kuruc brigadérosként gyalogezrede élén, több ütközetet vívott a Habsburgok ellen. Esze Tamás szobra a község központjában áll, egy szép bélyeg motívuma is lett. Tarpa ekkor tájt kapott hajdú kiváltságot, kettős palánkkal vették körül a települést. A község másik híres szülötte Bajcsy Zsilinszky Endre, aki a német megszállás idején az ellenállás mártírjává vált. Sírja a község temetőjében található.
A sík tájon utazó elé váratlan látvány tárul. A tarpai Nagy-hegy az alföldi peremvidék vulkanikus tevékenységének néma tanúja. A 154 méter magas lesüllyedt kúp az Északkeleti – Kárpátok belső vulkanikus övének előhírnöke. A kráter csúcsát és közepét 1860 óta bányásszák kemény köve, a dacit miatt. Ma kőfejtő és a tarpaiak szőlőhegye. Az oldalait borító több méter vastag lösznek és a napsütésnek köszönhető ez. A hegy tetején állva elénk tárul a Beregi-síkság és a Beregszászi hegyek.
A hegy mögötti láthatáron húzódik a Tarpai- tölgyes. Országos jelentőségű természetvédelmi terület. Valamikor ez az erdő adta a környék vízi- és szárazmalmainak és egyéb építményeinek a faanyagát. Ma is kimagasló hozamképességű 25-30 méteres, 120 éves példányokat is találni. Főfaja a kocsányos tölgy, mellette a gyertyán és a mezei juhar. Aljnövényzetében ritkaságok: a szagos müge, a kapotnyak és a berki szellőrózsa virít. Az erdő madara a kékvércse, a kabasólyom és a holló, az alföldi nagytájon csak itt fordul elő a szemeslepke.
Tarpától északnyugatra egy fiatalabb gyertyános tölgyes, a Téb-erdő húzódik meg. Területén több elhagyott, egészévben vízzel telt holtág található.

Tiszaadony 740 lakosú község Kisvárdától keletre, és Vásárosnaménytől északra, 16-16 kilométerre fekszik a Tisza-partján. Református és görög katolikus temploma van, mindkettő a XX. század első évtizedeiben épült. A református templom építője Vajna János, vásárosnaményi építőmester, aki számos templomot épített a beregi kisfalvakban ebben az időben.

Tiszakerecseny 962 lakosú Tisza-parti határközség, Vásárosnaménytől északra, 22 kilométerre fekszik. Tisza-Kerecseny sokáig így írták a falu nevét, nem mindig állt ott, ahol ma. A községnek a Tisza lett a végzete. Jó ideig táplálta, dajkálta, majd a partját elmosta. 1849-ben a templomtól már csak 9 ölnyire folyt a folyó. Sűrű járás-kelés népesítette be azt a ma már sok helyen elmosott utat, melyen Büdyék és Bornemisszáék valamikor a vámosatyai várba jártak. Ez az út ma a főutca folytatásában átlépve a gáton, jobbra az itteni „Ócskafaluba” vezet. Sok helyen járhatatlan, elhanyagolt állapotban van ma az út. Az 1860-as években a gát megépítése után a falu elhatározta, hogy a töltésen túlra költözik. Helyét ki is mérték, megtervezték az utcákat, ez az oka, hogy utcái olyan egyenesek. Az ócskafaluban a templomot is lebontották. 1868-ban a cínterem alatt egy beszakadt nagy sírhant-féle düledékre akadtak. Ebben tömérdek emberi csontot, ékszereket: arany zománcozott karperceket, aranygombokat, gyűrűt, kardhüvely töredéket, pénzérméket találtak. Ezeket az egyház javára kisorsolták, de ma már egyetlen darab sem lelhető fel belőle. Az ócskafalu története az 1880-as évvel be is fejeződött.

Tiszaszalka 928 lakosú Tisza-parti község, Vásárosnaménytól 9 kilométerre, északra fekszik. Már a XIII. században létező falu, hajdan Szalókának hívták. A Kerecsényi család ősbirtoka volt, majd II. Lajos király édesanyja, Erzsébet bírta. A XV. századtól az Upor család nagybirtoka lett. Története során igen sokszor sínylette a falu a Tisza áradásait. Az elmúlt évtizedekben jelentős ipari üzeme volt: egy fémfeldolgozó, gépjavító és alkatrészgyártól gyár. Tiszaszalkán szép I. Világháborús emlékművet állítottak, melyet az úgynevezett hősi fákkal vettek körbe, minden halott emlékére egy-egy fenyőfát ültetve.

Tiszavid 479 lakosú község, Vásárosnaménytól északra 8 kilométerre fekszik. A helység az egyik legkisebb beregi falu, korábban a kaszonyi járáshoz tartozott közigazgatásilag. A szóhagyomány szerint alapítója Keled fia Vid, Salamon király álnok tanácsosa volt. Annyi bizonyos, hogy a XIII. században a Gut-Keledtől származó Várdai család birtoka. Ez utóbbiak igen szép villaszerű helységet építettek ide, mely később elpusztult. A későbbi századok során többször cserélt gazdát a falu, melyet egyidőben Vidtelkének is neveztek. Birtokosai voltak: a Gergelyi, a Lónyay, a Naményi, az Atyai földbirtokos családok. Református templomát szintén Vajna János építette, az elmúlt években teljesen felújították érdemes megtekinteni.

Tivadar 235 lakosú Tisza-parti község Fehérgyarmattól 10 kilométerre, északra fekszik. Már a XIV. században virágzó községként említi a história, 1333-ban pápai tizedet és kivételes parochiával bíró helyként említik. Több alkalommal cserélt gazdát a falu, az 1460-70-es években malom működött. A környék helyneveiből olvashatjuk ki a település birtokosainak nevét: Gulácsi, Tivadarfalvi, Naményi, Hetei, Jármi, Gecsei.
A faluban a kicsiny református templom műemlék jellegű épület, XVII. század végi, barokk stílusú. Berendezése ezzel egyidős, copf szószéke van. Jelenlegi tornya a lebontott régi fatorony helyett az 1930-as években készült.

Vámosatya 615 lakosú község, Vásárosnaménytől 15 kilométerre, északkeletre fekszik. A középkorban ez a település is a Gut-Keled nemzetség birtoka volt, s mint a neve is mutatja vámszedőhely.
Egykori várának romjait a Bűdy-várromot a Gelénes felé vezető út 7-es kilométerkövétől délre, földeken áthágva lehet megtalálni. A XVI. században a dúsgazdag Bűdy Mihály beregi főispán építette. Valamikor a Csaronda és a Mic patak szövevényes folyása nehezítette megközelítését. Egy szokatlan földépítményt láthatunk itt. A várat hatalmas négyszögletes sánc veszi körül, mely csak egy helyen nyitott. Ezen belül a várárok vize még a legmelegebb nyárban sem száradt ki. A romokhoz a régi felvonóhíd helyén juthatunk be. Udvara kicsi volt, közepén kúttal. A vár falait és tornyait az idő és a természet lassú pusztulásra ítélte.
A református templom és a fa harangtorony a paplakkal azonos telken álló műemlék. A XIII. századból való templom, eredetileg itt is dél felé volt bejárata. A szentély boltozása a csarodsai és a lónyai templomok szentélyére emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy itt a zárókő egy nem egészen szabályos GuthKeled-címert ábrázol. Az Ófehértón és Csarodán tevékenykedő festő itt is dolgozott. Ma csak a külső homlokzaton lévő Luther-rózsa látható. Hajójának népi, ornamentális falfestése virágos mintát ábrázol. Kazettás famennyezete 1768-ből származik. Fedélszéke kivételes értékű és páratlanul szép ácsmunka. Sűrű szarufáival, gazdag kötéseivel a régi építésmódot őrzi. Ebből az ácsfaluból egykoron még Szilágy megyébe is szállítottak fa harangtornyot. Kiváló tölgyet adott az erdő, ahol az oszlopokat, kötéseket kifaragták, majd szekéren szállították. A Felső-Tisza fa harangtornyok között a vámosatyai a második legmagasabb, felépítése mintaszerű. Szokatlan, hogy galériáján három-három ív van, s hogy törzse deszkaborítású. Sisakja eredetileg nem hegyes, hanem csonka végű zsindellyel volt fedve, amitől szinte vibráló hatást keltett.

Vásárosnamény 9079 lakosú város a 41-es főközlekedési út, valamint a 111-es/Záhony- Mátészalka/ és 116-os/Nyíregyháza-Vásárosnamény/ vasútvonalak mentén, a Felső-Tisza vidékén fekszik. A mai város 4 kisebb önálló településrészből /Vásárosnamény, Vitka, Gergelyi és Ugornya/, valamint két tanyából szerveződött, ezek közül Gergelyit és Ugornyát 1936-ben egyesítették. Vásárosnamény 1969-ben egyesülve Vitkával és Gergelyiugornyával. Városi rangot 1979-ben kapott. A város határát három folyó mossa: itt torkollik a Tiszába a Szamos és a Kraszna, így változatos természeti adottságokkal rendelkező terület. A várost a Tisza két részre osztja. A bal parton van a régi Namény és Vitka, a jobb parton Gergelyiugornya. A terület a régészeti leletek tanúsága szerint már az ősidőktől lakott volt. A Vereckei-hágón átkelő őseink hamar birtokba vették a beregi vidéket. E korból származik a település nevének mondája is. A legenda szerint, amikor a honfoglaló magyarok a Tiszához értek és azon át akartak kelni Zoárd kapitány így biztatta Gergely nevű lovas vitézét: Gergely! Ugorj, no! Amikor az átugratott, azt mondta: No menj! Így lett a Tisza jobb partján Gergelyi és Ugornya a bal partján pedig Namény.
A négy település közül Naményt említik először az okmányok, 1214-ben. Vitka neve 1300-ban, Gergelyié 1425-ben, Ugornyáé 1389-ben bukkan fel írásos formában. Namény már a XIV. században a Lónyay család birtokában volt. A település már 1418-tól vásártartási joggal rendelkezett, innen ered nevében a „vásáros” jelző. 1494-ben mezőváros lett. A Beregi-Tiszahát népe elsőként csatlakozott 1703-ban a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharchoz. A vezérlő fejedelem Naményban adta ki a nemeseket hadba hívó híres kiáltványát a „Naményi Pátenst”. A városon kívül, a település északi részén állt a barokk stílusú Lónyay, majd Tomcsányi-kastély, amely ma műemlék. A Lónyayak után 1717-ben Eötvös-családé lett a birtok, akik Mária Teréziától bárói rangot kaptak. Az Eötvös-kúria ma iskolamúzeum. A régi világot felidéző kis falusi osztályterem mellett szerény Eötvös József-emlékszobát alakítottak ki. A Tiszán az első fahídat 1844-ben építette egy részvénytársaság. Ekkor már Namény volt a tiszai gőzhajózás végállomása, így a hidat ennek megfelelően méretezték, a vízállás 0 pontja felett 135 méter magasan. 1848-ban már volt a településnek patikája, ipari üzeme és dohány-beváltóhelye. A II. Rákóczi Ferencről elnevezett híd 1919-ig állt, a visszavonuló román csapatok ugyanis felrobbantották. Újjáépítése 1921-ben került sor, ezt a németek robbantották fel. A jelenlegi híd 1949-ben épült, de térjünk vissza A XIX. század közepére mikor, a főnemesi Eötvös család naményi tagjai aktív szerepet vállaltak az 1848/49-es szabadságharcban. Tamás beregi főispán és fivére, Mihály kormánybiztosok lettek. A vitkai Doby testvérek néphonvédként Brassóig harcoltak Bem seregében. A helység állandó malmai a Tiszán a XIX. század végén még működtek. A többi község közül kiemelte a települést kedvező fekvése, s az, hogy három megye (Bereg, Szabolcs és Szatmár) találkozási pontján feküdt. Vásárosnamény központja a XX: század elején alakult ki, ugrásszerű fejlődést az 1905-ben kiépített vasúti hálózat jelentett. Bereg vármegye 22 települése ezzel jobban bekapcsolódhatott az országos vérkeringésbe. Hamarosan fűrésztelep létesült, szeszfőzdét építettek. A többszintes eklektikus épületek kisvárosi hangulatot biztosítottak. Igazi központtá csak Tirianon után válhatott. Kövesutak, csatornák épültek, fellendült a kereskedelem. Léterjött a Beregi Háziipari Szövetség, mely az elveszendőben levő beregi keresztszemes hímzés karolta fel.
A Beregi Múzeum villaszerű épületben gazdag é színes gyűjtemények találhatók: egyedülálló vaskályha és öntöttvas-gyűjtemény, néprajzi sajátosságok, szőttesek, festett húsvéti tojásgyűjtemény. A város fafaragó galériájában ma is alkotó faragók munkáit láthatóak. A házasságkötő terem is fafaragványai miatt híres. A város központjában álló református templom falán gótikus zárókő, ablakpárkány és egy kőfaragvány, Lónyay Fruzsina epitáfiuma emlékeztet a múltra. Vitkán a műemlék népi lakóház található. A településrész római katolikus temploma barokk stílusban a XVIII. században épült. Védelem alatt áll a vitkai platánfasor, a Sárkánykert, a Bagiszegi-erdő, a hatalmas nyárfa és a japánakác.

January 5th, 2010 4606 Törökszentmiklósi kistérség

Fegyvernek 6953 lakosú nagyközség a 4-es főközlekedési út és a 100-as/Záhony- Nyíregyháza-Debrecen- Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén, a Nagykunsági –főcsatorna mellett, Törökszentmiklóstól északkeletre, 12 kilométerre fekszik. Nevének eredete egészen az Árpád-korig nyúlik vissza. Foglalkozásból alakult helynév: fegyverhordozók faluja volt, akik királyi szolganépekként éltek itt. Az ősi település a török idők alatt elnéptelenedett. A település 1430-ban már mezővárosi rangot kapott. 1552-ben a Külső-Szolnok megyébe tartozó kishevesi terület legnagyobb települése volt. A XVIII. században települt újjá, részben német telepesek népesítették be. 1845-46-ban a fegyverneki pusztát majorsági cselédek, dohányosok, pásztorok lakták. A XVIII. század közepén két nagybirtokos család osztozott a fegyverneki pusztán, az Orczy és a Heller család.
A Csonkatorony 1480 körül épült gótikus templom maradványa a temetőben. A hatalmas méretű téglaépítmény és a hozzá tartozó templom a település egykori jelentőségét mutatja.

Kengyel 4366 lakosú község a 130-as/Makó-Hódmezővásárhely-Szolnok/ vasútvonal mentén, Törökszentmiklóstól 7 kilométerre, délnyugatra fekszik. A település II.István 1124-ben kelt oklevelében víz és révhelyként szerepel. 1479-ben Kengyel már mezőváros lett. A XVIII. század elején a település elpusztult majd a század végén újra kezdett benépesülni. Kengyel 1946-ban lett önálló község.
A Kengyelhez tartozó Bagimajorban egy 1850 körül épült népi műemlék szélmalom van.

Kuncsorba 750 lakosú község Túrkevétől 13 kilométerre, nyugatra fekszik. A jellegzetesen alföldi területű tanyaközpontból mérnöki tervezéssel kialakított helység. 1240-ben kunok kapták meg, tehát eredeti kun település. Csorbajánosszállása, később Csorbaszállás néven ismert. 1718-tól már Kuncsorbai pusztaként említik.

Örményes 1187 lakosú község a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik a Nagykunsági-főcsatorna Nyugati- és Keleti-ágának találkozásánál. A település 1945 után jött létre. A falu két részből áll, a régebbi településrész az úgynevezett “régi falu”, míg a másik rész az “újfalu”. A falu központja a régi falurészen található.

Tiszabő 2030 lakosú község Fegyvernektől 10 kilométerre, északnyugatra fekszik. IV. Béla 1251 és 1257.évi oklevele a szaracénok birtokaként említi a Bői határt, melyet a tatárok elpusztítottak. Eredeti lakossága tehát nem magyar volt. Tiszabő lakosságának döntő többsége mindig katolikus volt. Templomuk az 1571.évi török defterben is szerepel.

Tiszapüspöki 2107 lakosú község Törökszentmiklóstól 10 kilométerre, északnyugatra fekszik. A helység honfoglaláskori település, magyar nyelvű lakossága már a X. században végleg letelepedett.
A ma is álló templom alapkövét 1765-ben tették le. Ez a műemlék jellegű templom barokk stílusban épült. A község másik műemlék jellegű épülete a barokk stílusban, 1764-ben épült római katolikus plébánia.

Tiszatenyő 1832 lakosú község a 120-as/Lőkösháza-Békéscsaba-Szolnok-Budapest/ és a 130-as/Makó-Hódmezővásárhely-Szolnok/ vasútvonalak mentén, Törökszentmiklóstól 5 kilométerre, délre fekszik. Az 1950-ben önállóvá vált település nevét Pusztatenyőről előbb Tenyöre, majd Tiszatenyőre változtatták.

Törökszentmiklós 22887 lakosú város a 4-es és 46-os főközlekedési utak találkozásánál valamint 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik. A várost 1399-ben említik először Zenthmyclos alakban. 1738-ban mezővárosi rangot kapott.
Az első katolikus templomot 1332-ben alapították, s 1740-ben újították fel. Újabb katolikus templomot hét évig építettek és 1807-ben szentelték fel.
A reformátusok 1726-ban nádtetős templomot emeltek. A város ma is álló, műemlék  jellegű református temploma késő barokk stílusban 1787-1789 között épült galériás homlokzat előtti toronnyal.
A szenttamási Almássy-kastély híres lótenyésztési központ.

January 5th, 2010 4509 Tiszavasvári kistérség

Rakamaz 5130 lakosú Tisza-parti város a 100c-s/Nyíregyháza-Szerencs-Miskolc-Budapest/ vasútvonal mentén, Tokaj szomszédságában. Az itt talált honfoglaláskori korongpár Nyíregyházán a múzeumban található. A határában lévő Nagymorotva ritka növény és állatvilággal védett terület. Legnagyobb számban kiskócsag és kanalasgém fészkel.

Szabolcs 400 lakosú község, Rakamaztól északra, 8 kilométerre fekszik. A településen található Közép-Európa egyik legépebben fennmaradt X. századi földvára, melynek halmai őseink emlékét idézi. A Tisza szabályozása óta egy holtág partján áll.
A falu értékes XI. századi műemléke a jelenleg református templom, melyet egykor Szűz Mária tiszteletére szenteltek fel. Itt tartotta I. László király a szabolcsi zsinatot. Később a XV. században, gótikus stílusban átépítették.
A volt Murányi-kúria barokk épülete ma múzeumként szolgál. A szobák freskóin a magyar történelem eseményei elevenednek meg.

Szorgalmatos

Timár 1409 lakosú község Rakamaztól 4 kilométerre, északra a Tisza-parton fekszik.

Tiszadada 2434 lakosú község a 117-es/Nyíregyháza-Óhat-Pusztakócs/ vasútvonal mentén, Tiszalöktől 18 kilométerre, nyugatra fekszik.
A Patay-kastély 1790-ben, barokk stílusban, míg a Zathureczky-kastély 1831-ben, klasszicista stílusban épült.

Tiszadob 3313 lakosú nagyközség a 117-es/Nyíregyháza-Óhat-Pusztakócs/ vasútvonal mentén Tiszavasváritól 15 kilométerre, nyugatra fekszik. 1846. augusztus 26-án itt kezdték meg a Tisza szabályozását, 453 kilométerrel rövidítették meg a folyót. Emlékére Széchenyinek emlékművet, Vasvári Pálnak szobrot emeltek.
A település legrégebbi épülete a gótikus eredetű, későbarokk stílusban, 1768-ban átépített református templom.
Az Andrássy-kastély 1860-ban, eklektikus stílusban épült.

Tiszaeszlár 2797 lakosú község a 117-es/Nyíregyháza-Óhat-Pusztakócs/ vasútvonal mentén, Rakamaztól 10 kilométerre, délre fekszik.

Tiszalök 6098 lakosú város a 109-es/Debrecen-Tiszalök/ és 117-es/Ohat-Pusztakócs-Nyíregyháza/ vasútvonal mentén. Itt épült meg az első tiszai vízlépcső, és innen indul ki az Alföldet kettészelő Keleti-főcsatorna. A vízlépcső közelében 27 hektár területű parkerdő létesült.

Tiszanagyfalu 1963 lakosú község Rakamaztól 3 kilométerre, délre fekszik.

Tiszavasvári 14374 lakosú város a Nyírség, a Hajdúság és a Hortobágy találkozásánál a 36-os főközlekedési út, valamint a 109-es/Debrecen-Tiszalök/ vasútvonal mentén fekszik. A város 1941-ig két település volt: Bűd és Szentmihály néven. A két község egyesült, a Tiszavasvári nevet 1950-ben kapta a település szülöttének Vasvári Pálnak emlékére. A várostól nyugatra folyik a Keleti-főcsatorna, melynek vízét elsősorban öntözésre használják
A mai református erődtemplom helyén már a középkorban is templom állt. A többszöri átépítést és bővítést megélt mai templom jellege: dombra épült, szabadon álló, barokk stílusú. A bástyás templomkerítés déli sarkához csatlakozó kertben áll a földszintes klasszicista stílusban épített hajdani paplak.
A római katolikus templom neogótikus stílusú egyhajós, homlokzati tornyos épület, névadója Szent Eleonóra.
A görög katolikus Szent Miklós-templom ikonosztáza részben barokk, részben XIX. század végérő való. A templombelső padjai eredeti, XVIII. századvégi kartámlás állópadok.
A XIX. század elején keletkezett Dessewffy-kastély klasszicista stílusú, parkjában különleges növényfajok példányai nőnek.
A Vasvári Pál Múzeum egy XVIII. századi református parókiában működik: helytörténeti, természettudományi és régészeti anyagot mutat be.

January 5th, 2010 4605 Tiszafüredi kistérség

Abádszalók 4600 lakosú nagyközség a 102-es/Kál-Kápolna-Kisújszállás/ vasútvonal mentén, Kunhegyestől északnyugatra, 10 kilométerre fekszik, a Tisza-tó partján. A falu Tiszaabád és Tiszaszalók nevű községek egyesülésével jött létre. 1849-től a két településrész több alkalommal egyesült és vált szét., majd végleges egyesülésre 1896-ban került sor. Először Anonymus említi Abádot, Thonuzaba besenyővezér birtokaként, és mint fontos tiszai révhelyet. Szalók falu neve a török eredetű, honfoglalás kori Zaluch személy – és nemzetségnévből alakult ki. A község neve 1271-től sűrűn fordul elő az oklevelekben. 1697-ig folyamatosan lakott hely volt, majd elpusztulhatott, mert 1703-ban nem említik faluként. 1717-től tudunk arról, hogy megindult a községi élet. Abádszalók életét mindig meghatározta mezőgazdasági jellege, földrajzi és gazdasági tényezői nem kedveztek az ipari élet kialakulásának. 1740-ben Orczy László 44 német iparoscsaládot telepített Szalókra. Leszármazottaik elmagyarosodva ma is itt élnek, és sokan közülük folytatják apáik egykori mesterségét. A gyékényszövésnek és a kosárfonásnak voltak hagyományai, melyhez a Tisza gyékénnyel és náddal borított árterülete biztosított alapanyagot. A halasi csipkeház segítségével sok parasztasszony tanulta meg a csipkeverés mesterségét, melyet sokan ma is művelnek. A Tisza-tó létrehozása, a kiskörei-vízlépcső megépítése jelentősen megváltoztatta a település életét, lehetőségeit.
Nevezetes műemlék a barokk stílusú római katolikus templom, melynek oltárképeit az abádszalóki születésű festőművész, Kovács Mihály festette 1870-73-ban. A copfstílusú szószék és a keresztelőkút 1790 körül készült.
A református templom jellegzetessége a homlokzat előtti szögletes, vaskos torony.
Kunhegyes 8521 lakosú nagykunsági város a 34-es főközlekedési út és a 102-es/Kál-Kápolna- Kisújszállás/ vasútvonal mentén, a Nagykunsági-főcsatorna mellett fekszik. 1311-ben említik először Hegyesegyház néven, ami azt jelenti, hogy a kunok beköltözése előtt magyarok által lakott, egyházas, templomos hely volt. A török korban vált a Nagykunság szerves részévé. 1786-ban több mint kétszáz család költözött ki Bácskába a kamarai birtokokra „életüknek jobb móddal való folytatása reményében”.
A református temploma 1827-1859 között épült Hild József tervei alapján. Egy 1863-as egyházlátogatási jegyzőkönyv így írta le:”12 öl széles, 30 öl hosszú, 10 öl magas templom, 1 hold 272 négyszögöl fákkal beültetett térségben, két toronnyal, mely négy harangját, órával és villámhárítóval van ellátva. Az egyik legszebb református templomunk, belül két emeletmagasságban körülfutó karzattal. A földszinten dór, az emeleten ión oszlopok tartják a karzatot.
A Sóház a templom szomszédságában található, barokk homlokzatú épület. 1738-ban épült, T alaprajzú, alápincézett, íves árkádos tornáccal. A Szolnok felé haladó sóút fontos állomása lehetett, erre enged következtetni az épület rangos kivitelezése.

Nagyiván 1234 lakosú község, a Hortobágy nyugati kapuja Tiszafüredtől 34 kilométerre délkeletre fekszik.
A település központjában található a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus templom és plébánia, amelyek késő barokk stílusban épültek.
A község keleti részén áll a Görbe-csárda, melyet hagyomány szerint a híres pusztai betyár, Rózsa Sándor is látogatott hajdanán.
A táj egyedülálló értéke a délibáb, a puszta szegélyét övező kunhalmok és a közeli ősmocsár.  A környék madarakban különösen gazdag. A falu szélén áll a Hortobágyi Nemzeti Park nagyiváni fogadóháza, melyben néprajzi gyűjtemény is megtekinthető.

Tiszabura 2752 lakosú község a Tisza-tótól 10 kilométerre, délre fekszik. Az Árpád-kori település, Kemej megyéhez tartozott. 1335-ben egy Visegrádon kelt adománylevél szerint Róbert Károly a helységet István királyi jegyzőnek adja. A terület igen gyakran cserélt gazdát. Burát 1738-1741 között telepítették újra.
Gótikus műemlék temploma a XV. században épült.
Református temploma 1799-ben épült.

Tiszaderzs 1358 lakosú község a Tisza parton, Tiszafüredtől 17 kilométerre, délnyugatra fekszik. A település a Tomaj-nemzetség egyik ősi birtoka volt. A pápai tizedjegyzék 1337-ben Ders elnevezéssel már említi.
A romtemplom a XIII. században, román stílusban épült, elpusztult 1793-ban.
Az 1793-ban épült a műemlék református templom késő-barokk stílusban.
A református templommal szemben található Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotása, a I. és II. Világháborús Emlékmű.
A Borbély-kúria 1756-ban, barokk stílusban készült.

Tiszafüred 13749 lakosú város a 33-as és 34-es főközlekedési utak találkozásánál, valamint a 103-as/Karcag-Tiszafüred/ és 108-as/Debrecen-Füzesabony/ vasútvonal mentén a Tisza-tó partján, a Hortobágyi Nemzeti Park és a Nagykunság  fekszik. A korábban közigazgatásilag önálló Tiszaörvény és Tiszaszölös hozzácsatolásával lett város Tiszafüred 1984-ben. Az oklevelekben történő első említése 1273-ból ismeretes. A történelem folyamán többször is elnéptelenedik. A XVIII. század első felében fontos tiszai átkelőhely. 1746-ban Tiszafüred mezőváros lett. Tiszafüred-Kócsújfalu a Hortobágy szélén, a várostól 16 kilométerre található 2-3 utcás kis település is Tiszafüredhez tartozik.
A római katolikus templom 1827-ben, neobarokk stílusban épült.
A református templom a XVIII. században, barokk stílusban készült el.
A Lipcsey-kúria 1840-ben, klasszicista stílusban épült.
A város történetét őrzi a Kiss Pál Múzeum és a Nyúzó Gáspár Fazekas Tájház.

Tiszagyenda 1081 lakosú község Kunhegyestől 7 kilométerre, nyugatra fekszik. A helység az Árpád-korban már létezett. A XVII. században egyszer pusztaként, egyszer faluként említik. 1683 körül a törökök segédcsapatai dúlják fel. Ezután Gyenda két és fél évszázadon át puszta maradt. A XIX. század közepétől gyors ütemben népesül be ismét.
Az 1770-es években lebontották a romos templomot, ami helyett 1900-ban készült el az új templom.

Tiszaigar 926 lakosú község a 34-es főközlekedési út mentén, Tiszafüredtől délkeletre, 10 kilométerre fekszik. A település már a XIII. században létezett. 1686 után lakott helyként nem is szerepel. A XVIII. század elején a fürediek és a szőlősiek bérlik az igari pusztát.
1786-ban új református templomot építettek késő barokk stílusban.
Másik műemlék jellegű építményük a késő barokk stílusban épült katolikus templom.

Tiszaörs 1510 lakosú község a 34-es főközlekedési út mentén, Tiszafüredtől délre, 14 kilométerre fekszik. Már 1292-ben említik a falut abból az alkalomból, hogy Örsi Imre az egri püspökségre hagyományozza. 1703-ban 16 család által lakott puszta. 1766-ban katolikus jobbágyokat telepítettek a korábbi lakosság helyére.
Tiszaörs műemlék jellegű, dombon álló temploma 1783-ban épült, Francz József egri mester építette, a főoltárképet Zirekler János egri festő festette.

Tiszaroff 1937 lakosú község Kunhegyestől 15 kilométerre, északnyugatra fekszik. A község területén és környékén feltárt leletek azt bizonyítják, hogy a Tisza partján az emberek már az őskorban letelepedtek. A kőkorban és az azt követő rézkorban is éltek itt emberek. Az itt feltárt leletek a Nemzeti Múzeumban találhatók. A nyelvi hagyományok és a népmondai elemek alapján úgy tartják a roffiak ma is, hogy a község határában lévő Ajtóshát és Borshalom dombjain a hunok díszes bőrsátrai álltak hajdan, s Roff vezér után Attila is táborozott ezen a vidéken. Ennek hitelességét történelmi kutatás eredménye nem igazolta. A Rákóczi - szabadságharc után 1711-ben 20 jobbágy és 6 zsellér lakja a területet. Ekkor kerül a falu egy része a Borbély família tulajdonába. Az 1780-as években már több földesura is van a falunak. Borbély Mihály 1757-ben a meglévő protestáns imaházhoz tornyot építtetett, majd 1762-ben a különálló s ma is meglévő kőtorony is felépült. Az 1840-es évekig rossz, járhatatlan földutak kötik össze a környező helységekkel. A község 13,5 kilométer hosszúságban a Tisza partján fekszik, ebből 2,5 kilométer közvetlen belterület. A települést érintő szabályozás (átmetszés) 1854-55-ben készült el. Párhuzamosan folyt a gátépítés is. A belső település olyan magas parton fekszik, hogy a falut árvíz nem vitte el, de határa többször került víz alá. 1848 előtt úrbéres község volt. 1872. május 11 -én Nagyközséggé alakult. 1871 márciusától járásbírósági székhely. 1879-ben mint a Tiszai Közép Járás székhelyét említik az iratok Roffot, melyet befolyásos földesurainak köszönhette. Az 1900-as évek elejétől fokozatosan csökkent Tiszaroff jelentősége. 1919-ben a Tanácsköztársaság kikiáltása után a községben is megalakult a Vörös Őrség. Leverése után volt parancsnokát elfogták s kegyetlenül megkínozták, majd agyonlőtték. 1945 után a háborús veszteségekkel, de újra nekikezdett a község a munkának. 1848-ban gépállomás kezdte meg működését 24 dolgozóval és 9 géppel. Termelőszövetkezetek alakultak. Híres volt az 1906 - 1908 között létesült gőzmalom melyet 1949-ben államosítottak. 1963 januárjától működött a Tiszaroff és Vidéke Körzeti FMSZ, melynek Tiszaroff volt a központja. 1961-ben új kultúrotthon létesült, melyben elhelyezést nyert a könyvtár is. A faluban bölcsöde, óvoda és 8 osztályos iskola működött. 1926-tól filmszínház is működött a községben. Mindig jelentős volt Tiszaroffon a sport, legjobb eredményt a röplabdások érték el, de a labdarugó, asztalitenisz és kerékpár szakosztályok is jól, sikeresen működtek.

Tiszaszentimre 2356 lakosú község a 103-as/Tiszafüred-Karcag/ vasútvonal mentén, Kunhegyestől 14 kilométerre, északkeletre fekszik. A helység évszázadokon át a Losonczy család birtokában volt. Szentimre római katolikus templomának védőszentjéröl kapta a nevét.
1774-ben a régi templom alapjaira kőtemplomot emeltek, melynek tornyát 1800 építették fel.

Tiszaszőlős

Tomajmonostora 768 lakosú község Kunhegyestől 10 kilométerre, északkeletre fekszik. A községnév a Tomaj nemzetség egykori szálláshelyére utal, az utótag pedig a falu határában épült monostorra. A település több évszázados múltra tekint vissza. Tomajmonostora egyházi centrum volt a bencés monostor révén. A XVI. században a helyi lakosság többsége magyar volt, feltehetően a 15 éves háború során néptelenedett el a falu.
Tomajmonostorának egyetlen műemlék jellegű épülete van, gróf Magyary-Kossa Géza által a XIX-XX. századforduló táján épített eklektikus, neobarokk részletekkel díszített kastély, mely erősen leromlott állapotban van.

January 5th, 2010 4604 Szolnoki kistérség

Besenyszög 3491 lakosú község Szolnoktól északra, 14 kilométerre fekszik. A Millér partjain, Szolnok mellett épült a Beseny (Bessen) nevű vízfolyásról kapta a nevét. A község 1771-1774 között négy elpusztult faluból - Szög, Szentiván, Szászberek és Fokorú - alakult ki.
A község jeles szülötte, Chiovini Ferenc festőművész, akiről utcát neveztek el és emlékházat akarnak állítani.

Csataszög 331 lakosú község Szolnoktól 20 kilométerre, északkeletre fekszik. A helység 1994. december 11-e óta önálló község, előtte Nagykörűhöz tartozott.

Hunyadfalva 232 lakosú község Szolnoktól 27 kilométerre, északkeletre fekszik. A helység 1993. január 1-je óta önálló község, előtte Kőtelekhez tartozott.

Kőtelek 1821 lakosú község Szolnoktól 29 kilométerre, északkeletre fekszik. A Közép-Tisza egyik legtisztább vizű, festői szakasza mellett elterülő hatszáz éves település. A mai ismeretek szerint Kö- telket - Keutelek néven 1391-ben egy oklevél említi először. A XVIII. század második felétől már mai formájában fordul elő az egyházi iratokban
A római katolikus templom 1782-ben, késő-barokk stílusban épült.
A Nepomuki Szent János-szobor XVIII. századbeli, barokk alkotás.

Martfű 7264 lakosú kertváros jellegű, fejlett iparú város a Tisza partján, a 442-es főközlekedési út és a 130-as/Makó-Hódmezővásárhely-Szolnok/ vasútvonal mentén, Tiszaföldvár mellett fekszik. Fejlődésében meghatározó szerepe volt az 1930-as évek végén, a csehországi BATA cég által alapított CIKTA cipőgyárnak. 1950-ben önálló község, 1970-ben nagyközség lett, majd a korszerű infrastruktúrával rendelkező település 1989-ben városi rangot kapott. Az urbanizálódást továbbsegítette az 1980-ban megépült, Közép-Európa legmodernebb növényolajgyára, és az 1984-ben elkészült Első szövetkezeti Sörgyár.
1993-1996 között római katolikus és református templom épült. 1996-ban pedig a városháza konferencia- és színházteremmel
A látványos zöldövezetben fekvő városban kellemes kikapcsolódást jelent a Tisza-part és a termálvizes strandfürdő.

Nagykörű 1737 lakosú község Szolnoktól 25 kilométerre, északkeletre fekszik. Nagykörű feltehetően a XVIII. század második felében települt. A török hódoltság alatt folyamatosan lakott hely. A török harcok következtében 1683-1687 között elnéptelenedett. Nagykörű 1872-ben alakult nagyközséggé. Itt van az ország egyik leghíresebb cseresznyetermelő területe, Nagykörű híres cseresznyevirágzásáról.
Ma is álló római katolikus temploma 1766-1784 között épült. Az 1944-ben megsérült toronysisak helyett alacsony gúlatető fedi. 1994-ben eredeti állapotába építették meg a tornyot.
A település népi műemlék jellegű épületei közé tartozik a „Halászház” valamint az „Alkotóház”.
Műemlék jellegű a községben található 1801-ben készült barokk stílusú Nepomuki Szent János szobor.

Rákóczifalva 5577 lakosú nagyközség a 442-es főközlekedési út mentén, Szolnok déli szomszédságában fekszik. A település elődjének, Tiszavarsánynak első említése 1075-böl való. Folyamatosan lakott hely, egy időben mezővárosi rangot is kapott. A török hódoltság kezdetén a környék egyik legnépesebb települése. Lakossága a 15 éves háború alatt megritkult, s bár létezik a XVI. században is, elveszti korábbi jelentőségét. A török kor végén pusztul e1.1703 körül említik visszatérő lakosságát, de a községszervezet már nem alakul ki, s II. Rákóczi Ferenc - bár itteni birtokán kastélyépítésbe kezd sem szervezi újjá a falut. 1880-tól toborzott telepesek által születik újjá a község 1883-ban.

Rákócziújfalu 2040 lakosú község a 442-es főközlekedési út mentén Martfűtől 4 kilométerre, északra fekszik. 1950-ben Alsó-Varsánypusztát, Csillag-majort, a Tiszahajlati tanyákat, Újtelep külterületi lakott helyét egyesítették, s ez a rész Rákócziújfalu néven levált Rákóczifalvától, önálló község lett. A falu közepén emelkedik a helybeliek által Törvényhalomnak nevezett magaslat, melyen a szájhagyomány szerint az egykori Tiszavarsány bírái ítélkeztek.

Szajol 4023 lakosú község a 4-es főközlekedési út, valamint a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/, a 120-as/Lőkösháza-Békéscsaba-Szolnok-Budapest/ és a 130-as/Makó-Hódmezővásárhely-Szolnok/ vasútvonalak mentén, Törökszentmiklóstól 6 kilométerre, nyugatra fekszik. A község oklevelekben történő említése először 1261-ben fordul elő. A település a szolnoki várispánsághoz tartozott. 1872-ben nagyközséggé alakult.
1744-ben templomot építettek a Tisza partján, majd újabb katolikus templom 1833-ban épült.

Szászberek 955 lakosú község a 32-es főközlekedési út és a 86-os/Szolnok-Újszász-Vámosgyörk/ vasútvonal mentén, Újszásztól 3 kilométerre, északkeletre fekszik. 1489-ben már mezővárosként említett Szászberek a XVI. század elejére elveszti rangját és ismét falu lesz. 1438-ban már temploma volt, de az 1680-as évekbeli török-tatár pusztítás nyomán egyháza elenyészett.

A város a 4-es és a 32-es főközlekedési utak kereszteződésében terül el. A helység a 82-es/Hatvan-Szolnok/, a 86-os/Vámosgyörk-Újszász-Szolnok/, a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/, a 120-as/Lőkösháza-Békéscsaba-Szolnok-Budapest/, a 130-as/Makó-Hódmezővásárhely-Szolnok/ és a 145-ös/Kiskunfélegyháza-Szolnok/ vasútvonalak gócpontja. A történelmi Szolnok a Tisza és a Zagyva találkozásánál épült fel. A város történelme igen gazdag. Szolnok neve 1030 körül válik ismertté, amikor az államalapító Szent István király az újonnan szervezett Szolnok vármegye központjává teszi. A Tisza és a Zagyva egybefolyása által képezett, védett magaslaton épül ki az ispánsági vár, amely nevét Zounok ispánról kapta. Az Alföld szívében elterülő megyeszékhely nevét elsőként egy 1075-ből származó írás említi. Szolnok jelentősége különösen megnő a XVI. Század közepén, régi várát a fenyegető török veszély miatt 1550-51-ben megújítják, majd a várost fallal és vizesárokkal veszik körül. 1552-ben Szolnokot a török katonai és szandzsákszékhellyé alakítja, de uralmuk alatt a város képe nem változott. Nevükhöz fűződik az 1562-ben veretett cölöphíd a Tiszán, mely hazánk egyik legrégibb hídja. A 133 évi uralom alól 1685-ben szabadult fel Szolnok. A vár védelme alatt a tiszai sószállítás egyik központjává fejlődik, a szállítóeszközként szolgáló tutajok fenyőiből pedig jelentős manufakturális faipar alakul. A XVII. Század végére a kishatárú város idegenforgalmi népessége megnő, hídját folyamatosan megújítják. A reformkor szellemi gazdasági életet megújító törekvései a város fejlődését nagymértékben elősegítették. A Tisza szabályozása, a gőzhajózás és a vasút Szolnok hídváros szerepét megnövelte, megélénkül a tutajozás, és a tiszai fahajó-forgalom. 1847-ben megépül a vasút Pest-Szolnok szakasza. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején Szolnok központi szerepet játszott a meglévő vasút és a tiszai hajózás révén. 1849. március 5-én a szolnoki csata győzelmét követően indult meg a Tavaszi hadjárat. A XVIII. század elején még katonai és mezőgazdasági tevékenységet folytattak a város lakói, ez azonban az 1860-70-es évekre iparforgalmi jelentőségűvé válik. 1876-ban főként a vasútnak köszönhetően újra megyeszékhellyé válik, s ez közigazgatási, kulturális szerepkörét is megnöveli. A XIX-XX. századforduló táján élelmiszer- és malomipara megerősödik, kereskedelme, üzletei, bankjai új építkezésekkel kialakítják Szolnok jellegzetes városközpontját. A további fejlődést megszakítja az I. Világháború, amely után 77 napig frontvárossá alakul a város, s ebből a pusztulásból kellett felépülnie. Ugyancsak talpra kellett állnia, s újjáépíteni a várost a nagy áldozatokkal az itt élőknek a II. Világháború idején az 1944. évi bombázások után is, mert az egykori szemtanuk szerint mintegy négyezer ember lézengett csupán a városban. A háborús károk helyrehozatala után megkezdődött a város fejlesztése. Az 1950-es években túlméretezett ipari beruházásokra került sor, amelyben csak részben vették figyelembe a belső erőket, meglévő adottságokat. Hatalmas építkezés kezdődött meg, lakótelepek alakultak ki, s a környékből betelepülő parasztsággal felduzzadt a város lakossága. Azok a politikai konfliktusok, amelyek jelen voltak a városban, országosan is jelentkeztek és változásokat követeltek. 1990. november 13-ától Szolnok megyei jogú város lett.
Szolnok ma lüktető és eleven város, amely egyszerre ad romantikát és kecsegtető jövőt. Azt mondják, azok az emberek, akik folyóvíz mellett laknak, lelkükben szabadok, gondolataikban szárnyalók, érzelmeikben barátságosak. Itt az Alföld centrumában, a Tisza és a Zagyva védő ölelésében lüktet a 77634 lakosú város élete, alig merve átlépni óvó s egyben szorító korlátait, a két folyót.
A város történelme során több ízben szenvedett jelentős károkat, így napjainkra kevés műemléke maradt. Az idelátogató mégis találhat számos szép épületet, teret, utcarészletet, amit megőrizhet emlékezetében. Élményt jelent a vendégeknek az egykori mintegy tízholdas versailles-i stílusú park közepén felépült Tisza Szálló és Gyógyfürdő, melynek termálvize kiválóan alkalmas reumatikus és mozgásszervi betegségek gyógyítására, gyomorbetegségek enyhítésére. A Tisza-parti sétány és a mellette elterülő Verseghy-park szobraival és csobogóival, szebbnél szebb virágaival idősek és fiatalok egyaránt kedvelt sétáló és szórakozóhelye. Innen csak néhány lépés a Szigligeti Színház gyönyörűen felújított országosan is kiemelkedő szépségű épülete. Aki betér ide egy rangos előadásra, ha a szíve és a lelke befogadásra kész, érzi, amint a régi művészek szelleme ott bolyong a zsinór-padlás felett, és hang nélkül tapsolnak lelkesen az ezredforduló művészeinek.
A patinás Tisza Szálló melletti parkban találkozhat a város szülöttének, Verseghy Ferenc költő bronz portréjával, valamint az evangélikus, a református és az 1757-ben épült barokk műemlék belvárosi katolikus templom ég felé nyúló tornyaival és tisztelet parancsoló épülettömbjeivel.
Az 1902-ben épült egykori zsinagóga falai között a Szolnoki Galéria kiállításait láthatjuk.
A Tisza és a Zagyva torkolatánál látható a carrarai márványból készült Damjanich-lovasszobor, mellette a határainkon túl is rangot szerzett Művészetelep, mely az ország legrégibb alkotótelepe, és kissé távolabb a szerényen meghúzódó Vártemplom. A Tabán városrész újjáépített, de az egykori halászfalu utcaszerkezetét megőrző emberléptékű házai közt várja vendégeit a Tájház Múzeum, ahol a hajdan itt élők tárgyai, használati eszközei között átérezhetjük a kor hangulatát. A Tisza hídjától a városba vezető főutcán is megcsodálhatjuk jó néhány, régmúlt időkből megmaradt épületet, mint például a Bíróság, Megyeháza, a Tudomány és Technika Háza és a Városháza épületeit. Miután megpihentünk a Kossuth tér szökőkutas, virágoktól tarka, árnyékos padjainak egyikén, az építészetileg is élményt nyújtó Damjanich Múzeum kiállításaiban gyönyörködhetünk.
A Tiszától körgáttal védett Tiszaliget hatalmas fái alatt sportlétesítmények, vendéglátó egységek húzódnak meg. A Tiszaliget sportolásra, pihenésre, kikapcsolódásra vágyók számára kínál sokféle lehetőséget. Azok a látogatók, akik aktívan próbálják tölteni az idejüket sokféle elfoglaltságot találhatnak.
Szolnok a vizek városa, de a két folyó adta sportolási lehetőségen kívűl a vadászat, a lovaglás és a sportrepülés nyújthat kellemes kikapcsolódást. Szolnok környéke ma is gazdag természeti értékekben. A Holt-Tisza vize nyáron fürdőzésre, télen korcsolyázásra alkalmas és egész évben a horgászok paradicsoma. A tiszai kirándulóhajókról megtekinthetők az érintetlen ártéri erdők, melyek az eredeti arculatukat őrzik.

Tiszajenő 1699 lakosú község a 145-ös/Szolnok-Kiskunfélegyháza/ vasútvonal mentén, Tiszakécskétől északra, 14 kilométerre fekszik. A helység a Vezsenyi Szőlők és a Pusztajenő külterületi lakott helyekből alakult 1954-ben. Múltja azonban a XV. század elejéig visszavezethet. A török hódoltság alatt jó ideig lakott hely volt, majd elpusztult. A XIX. század közepén csupán néhány család élt ott. Tiszajenőn palackozzák a híres MIRA VIZET.

Tiszasüly 1780 lakosú község a Tisza-tótól délnyugatra, a Jászsági-főcsatorna mellett fekszik. Bár az írott forrásanyagokban csak a XIV. század elején találunk a településre utaló feljegyzéseket, a régészeti leletek arra vallanak, hogy valószínűleg már az Árpád-korban is lakott hely volt. A török hódoltság idején pusztaként említik.
A római katolikus templomának hajója XIV. századi gótikus, a szentélye XV. századi. Később barokkizálták.

Tiszavárkony 1729 lakosú község a 145-ös/Kiskunfélegyháza-Szolnok/ vasútvonal mentén Szolnoktól délre, 15 kilométerre, a Tisza jobb partján fekszik. Tiszavárkony nevét először 1301-ben “Varkun” alakban a Képes Krónika említi. A település 1872-ben lett nagyközség.
A Kisasszony-temploma 1728-ban barokk stílusban épült.
A református temploma klasszicizáló késő-barokk stílusban épült a XVIII. században.
A községben népművészeti alkotóház működik.
Az egykori vár helyét emlékmű jelöli.

Tószeg 4688 lakosú nagyközség a 145-ös/Szolnok-Kiskunfélegyháza/ vasútvonal mentén, Szolnoktól délre, 5 kilométerre fekszik. Laposhalom neve száz esztendeje foglalta el helyét a prehisztoria (ősrégészet) tudományában. Azon lelőhelyek közé tartozik amelyet valamennyi, az óvilággal foglalkozó ősrégész fogalomként használ. A Tisza gyakori áradásai nyomán „a tószegi szájhagyomány idővel „Kucogóra” keresztelte a Laposhalmot.
A község másik nevezetessége a Gerje menti füves puszták, amely a jászkarajenői és köröstetétleni füves pusztákkal alkot egészet. Sziki növényvilága és a területen megtalálható több mint 200 madár faj egyedülálló.

Újszász 6826 lakosú város a 82-es/Hatvan-Szolnok/, a 86-os/Vámosgyörk-Újszász-Szolnok/, és a 120a-s/Szolnok-Újszász-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik a Zagyva és a Tápió találkozásánál. A XIX. század második felétől a vasúthálózat kiépülésével jelentős vasúti csomóponttá vált. A helység keleti oldalán, a Zagyva folyó mentén csatlakozik a belterülethez a Parkerdő, ami pihenési és sportolási lehetőségekre kiválóan alkalmas.
A városban lévő két volt Orczy kastély műemlék épület, jelenleg mindkettőben Szociális Otthon működik. Ezen a területen több természetvédelmi terület található, ezek közül is a legkiemelkedőbb az eklektikus stílusú Orczy kastélyt körülvevő kastélypark, amelyben védett növényritkaságok és őshonos fák találhatók.

Vezseny 627 lakosú község a 145-ös/Kiskunfélegyháza-Szolnok/ vasútvonal mentén, a Tisza-folyó legnagyobb kanyarulatában Martfűvel és Tiszaföldvárral szemben helyezkedik el.

Zagyvarékas 3722 lakosú község a 82-es/Hatvan-Szolnok/, a 86-os/Vámosgyörk-Újszász-Szolnok/ és a 120a-s/Szolnok-Újszász-Budapest/ vasútvonalak mentén, Újszásztól 8 kilométerre, délkeletre fekszik. A település első okleveles említése, 1347 óta megannyi megpróbáltatáson mentek keresztül. A 15 éves háború idején semmivé vált Rékas. Kétszeri elnéptelenedés után 1713-tól Rékas folyamatosan lakott hely. A lakosok a felrobbantott Zagyva-híd mellett két pontonhidat építettek, később pedig egy fahidat is.
Kőtemploma már 1347-ben állt. 1724-ben új templomot építettek, amit 1910-ben építettek át.

January 5th, 2010 3907 Püspökladányi kistérség

Báránd Hajdú-Bihar megye bihari részének nyugat felé a legszélső települése, mely 2697 lakost számlál és az úgynevezett “Háromföld”: a Nagysárrét, a Hajdúság és a Nagykunság szegletében húzódik meg. A helységet érinti a 42-es főközlekedési út, valamint a 101-es/Püspökladány-Biharkeresztes/ vasútvonal. Ez az Árpád-kori településű falu a vízállásokból és a mocsarakból jól kiemelkedő lakott hátságokból alakult ki. A falu IV. László (1272-1290) egyik keltezetlen oklevelében fordul elő első ízben, itt állított ki (in villam Barand) oklevelet. Ettől azonban nyilvánvalóan korábbi eredetű. A középkorban a váradi püspök birtoka. A török hódoltság előtt is jelentős hely, 1552-ben 51 telekkel írták össze. Lakottan vészelte át a sok pusztulást hozó XVII. századot, s lakossága református hitre tért. A XVIII. században ismét az újraszerveződő váradi püspökség birtoka lett. Területi fejlődése azóta folyamatos, végleges szerkezete az 1950-es évekre kialakult. A település lakossága főként mezőgazdasággal foglalkoznak.
A község műemlékei a főtéren található a református és a katolikus templom, illetve Nepomuki Szent János szobra.

Bihardancsháza 218 lakosú község Berettyóújfalutól 19 kilométerre, nyugatra fekszik. Dancsháza (ma Bihardancsháza) Nagyrábé közeli szomszédságában 1384-ben már lakott volt. Telepítője és névadója feltételezések szerint Nagyrábén akkor birtokos család egyik tagja Rábéi Danos lehetett. A XVII. század elején virágzó helység. Ebben az időben a szomszédos négy település közül ez a helység volt a legtekintélyesebb. Itt volt a közösen épített és használt templom is. Az 1670-es években lakatlanná lett falut - 33 évi lakatlanság után - 1710 körül kezdték újra lakni.
A határában a Halomszer-dűlőben lévő emelkedés korai rézkori település helye. Ez a település i. e. 2500-2300-ban létezhetett.

Biharnagybajom 2932 lakosú község a 128-as/Békéscsaba-Kötegyán-Vésztő-Püspökladány/ vasútvonal mentén, Püspökladánytól 15 kilométerre, délre fekszik. A középkorban három vármegye kiszögellésénél fekvő község több vármegyéhez is tartozott. A török hódoltság korában végvár és uradalmi központ. A török kiűzésekor is lakott hely. A XVIII. században az Eszterházy család tulajdonába került, de a XIX. század derekán is nagyszámban éltek itt nemesek.
Látnivalói a Kovácsmúzeum és a Szűcs Sándor Emlékház.

Bihartorda 986 lakosú község Berettyóújfalutól 16 kilométerre, nyugatra fekszik. Bihartorda több mint 775 éves bihari település a Sárréten. A lakosok több mint fele (51%) nyugdíjas és eltartásra szoruló. A bihari településekre jellemzően e községben is zömében a klasszikus paraszti foglalkozást űzik: növénytermesztésben és állattenyésztésben dolgoznak. Jól gazdálkodó mezőgazdasági szövetkezete van, ami az egyedüli munkalehetőséget biztosítja.

Földes 4339 lakosú nagyközség a 42-es főközlekedési út mentén, Berettyóújfalutól 14 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település a Hajdúság déli részén a bihari Sárrét határán fekszik. Az E-60-as nemzetközi főút mellett fekvő Inacs-halomnál Zoltai Lajos, Földes jeles muzeológusának ásatásai során talált újkőkori és rézkori leletek bizonyítják, hogy régen lakott település. Az első írásos emlék a település történetében 1198-as keltezésű. Az 1214-es Váradi Regestrumban már Földes községbeliek nevei is szerepelnek. Szapolyai János révén Földes számos nemesi kiváltsághoz jutott, melyeket évszázadokon keresztül megőrzött. Földes nemesi községi szervezetei létrehozásával Szabolcs vármegyével szemben is helytállt a rendi alkotmány idején, egyaránt biztosítva a nemesi kiváltságokat, és a polgári egyenjogúságot. A település gazdasági életét meghatározó gazdasági egységek: a Rákóczi Mezőgazdasági Szövetkezet, a TERM-CO Rt. és az AGROMARKT Kft., valamint a mintegy másfélszáz magánvállalkozó. A település városias szintű kereskedelmi hálózattal rendelkezik, amelyben közreműködik a Haladás ÁFÉSZ mellett számos helyi vállalkozó is. A szabadidő hasznos és egészséges eltöltését biztosítja a Rákóczi Mezőgazdasági Szövetkezet Szabadidő Központja, ahol különböző sportolási lehetőségek mellett hárommedencés strand is működik.

Kaba 6373 lakosú nagyközség a 4-es főközlekedési út és a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén, Püspökladánytól 11 kilométerre, északkeletre fekszik. Kaba kedvező földrajzi környezetben fekvő, jelentős iparral rendelkező mezőgazdasági jellegű nagyközség. Feltehetően az avarok óta lakott település. A községre utaló írásos emlékek a Váradi Regestrumban találhatók az 1212-es 1219-es évekből. A török hódoltság idején már mezővárosi kiváltságokkal rendelkezett. Az első igazán jelentős írásos anyag a Kabai Kódex, amely a város 1702-ben megkezdett jegyzőkönyve. Az Árpád-házi királyok korában már önálló templommal rendelkezett, amely többször elpusztult és újjáépült. A kabait nevű meteorkő 1857-ben hullott le a település határában. A világháborúk pusztításai után jelentős fejlődésnek indult a község intézmény-rendszere és közműellátottsága. A település legnagyobb ipari üzeme a Kabai Cukorgyár RT. 1979-óta termel. A lakosság megélhetésében továbbra is a mezőgazdaság a meghatározó az ipari üzemek és több kisebb-nagyobb vállalkozás mellett.
Melegvizet és földgázt adó kútja 1937-óta a biztosítja a fürdő működését.

Nádudvar 9077 lakosú hortobágyi város, a Hortobágy szélén, a Kösely folyócska által körbefogott ősi település, már a neolit korban is lakott volt. Nevét az árterekben mindenhol előforduló nádról és az ebből kerített udvarokról kapta. A történelem viharaiban a település többször elpusztult, de mindig újjáépült, fejlődött. A település a fazekasságáról évszázadok óta híres. Itt készítenek népművészeti feketekerámiát. A nevében megmaradt egykori falukép udvarait, talán az egész települést nádfalak vették körül. 1594-ben a törökök, csaknem teljesen elpusztították. A mocsarakba menekült lakosság lassan települt vissza, elsősorban állattenyésztésből élt. Kiváló minőségű agyaglelőhelyei miatt évszázadokkal ezelőtt kialakult fazekasmesterségét a XIX. század közepén már 55 mester művelte. 1950-ben alakult meg az országosan ismert Vörös Csillag Termelőszövetkezete, mely kiváló terméseredményeivel és nagyfokú szervezetségével emelkedett ki. A településen több, országosan is jelentős gazdasági társaság működik.
A helységben két műemlék jellegű templom van. A barokk stílusú református templom 1774-ben épült, a kora klasszicista római katolikus templomot 1819-ben létesítették. Az itt élők nagy figyelmet fordítanak a hagyományok ápolására és továbbéltetésére. A pásztorművészet különböző ágaiban ismert mesterek éltek és élnek itt. Az alkotások a XVIII-XIX. században népi barokk stílusban épült református parókia épületében lévő állandó kiállításon tekinthetők meg.
A nádudvari kulacskészítők és az Ady Endre Művelődési Központ a térség meghatározó intézménye.

Nagyrábé 2373 lakosú nagyközség, Berettyóújfalutól 17 kilométerre, keletre fekszik. Földrajzi környezetét a Nagysárrétnek nevezett táj alkotja, amely a XIX. század közepéig - amíg a vízszabályozások a mocsarakat nem szárították ki és vizét a Berettyó ásott medrébe nem vezették el - mocsár, ingovány és nádtenger volt. A község nevének első említése a Váradi Regestrumban 1215-ben történik. Mai földrajzi helyét valószínűleg 400 évvel ezelőtt, 1495-ben foglalta el. Hosszan elnyúló település.
A község központjában álló 1809-ben épült zsindelyfedésű református templom védett, műemlék jellegű épület.
A régi piactérből kialakított parkban látható Győrfi Sándor szobrászművész második Világháborús emlékműve, a Sárrét egykor jellegzetes madaraival, a daruval, mely a település címerében is szerepel.
Az Echerolles család hajdani kastélya helyenként középkori hangulatú, néhol neobarokk díszítésű, kecses saroktornyokkal tagolt, összességében kissé franciás, romantikus kastély igen érdekes látványosság.
A Művelődési Ház parkjában található Tájház az itt élő emberek életébe nyújt betekintést.
Füstpusztán a múlt tanufája, a 250-300 éves kocsányos tölgy védett természeti érték, mely az ott lévő kastéllyal harmonikusan illeszkedve, emlékeztetnek az egykori angol tájképi stílusban kialakított parkra.

Püspökladány 15950 lakosú város a 4-es és 42-es főközlekedési utak, valamint a 100-as/Záhony- Nyíregyháza- Debrecen- Szolnok- Budapest/, a 101-es /Püspökladány – Biharkeresztes/ és a 128-as/Püspökladány – Vésztő- Kötegyán- Békéscsaba/ vasútvonalak mentén. Területén emberi települések nyomai az újkőkortól találhatók, de mai nevén először csak a váradi konvent 1351-ből származó oklevelében említik. A város elkerülte a török hódítást, és az 1500-as évek elejétől áttért a református vallásra. Nagy jelentősége volt a termőföldterület kialakításában a XIX. században megvalósult folyószabályozásoknak. A mocsárvilág lecsapolásával hatalmas földterületeket lehetett a mezőgazdasági termelésbe bevonni.
A református temploma későbarokk stílusban, 1792-ben épült.
A város bel- é s külterületén számos kunhalom található, leghíresebb a Boldogasszony-halom, melyen egy Árpád-kori kápolna maradványai láthatók.
A város nagy szülötte Karacs Ferenc (1768-1838) térképkészítő és rézmetsző, a Nagy Magyar Atlasz készítője, és Mindszenthy Sámuel (1751-1806), a felvilágosodás neves tudósa. Innen származott el dr. Szűrös Mátyás, az 1989. október 23-án kikiáltott Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke.

Sáp 1049 lakosú község a 101-es/Biharkeresztes-Püspökladány/ vasútvonal mentén, Berettyóújfalutól 17 kilométerre, északnyugatra fekszik. Írott forrásainkban csak későn bukkan fel, de a falu sokkal korábban keletkezett. 1552-ben tíz telekkel több kisnemes birtoka, s ezt a sajátosságot mindvégig megőrzi. Az 1692-es összeírás lakatlannak mondja, de a jelek szerint a község átvészelte a nehéz XVII. századot. Lakossága a XVI. század második felében térhetett át a református hitre.

Sárrétudvari 3000 lakosú nagyközség a 128-as/Békéscsaba-Kötegyán-Vésztő-Püspökladány/ vasútvonal mentén, Püspökladánytól 11 kilométerre, délre fekszik. A bihari részek egyik legjellegzetesebb földrajzi tájegységén - a Sárréten fekvő települést írásos forrásaink viszonylag korán, már a XIII. század elején többször is említik. A XIV. században Békés megyéhez tartozott. A község lakossága a XVI. század második felében református hitre tért. Népessége a XVIII. század folyamán gyorsan gyarapodott, s megmaradt tisztán magyar községnek.

Szerep 1632 lakosú község a 128-as/Püspökladány-Vésztő-Kötegyán-Békéscsaba/ vasútvonal mentén, Püspökladánytól 11 kilométerre, délkeletre fekszik. A község először írásos forrásainkban 1285-ben bukkan fel. 1552-ben már közepes nagyságú falu. A XVIII. században lakott hely, s a nagyváradi katolikus káptalan birtoka. Lakói viszont református vallásúak voltak. A XIX. század derekán mezőgazdasági művelésre alkalmas határát dicsérték.
Református temploma műemlék jellegű épület.

Tetétlen 1467 lakosú község Nádudvartól 16 kilométerre, délkeletre fekszik. A település neve írott forrásokban először 1572-ben jelenik meg. 1594-ben huszonhárom családdal írták össze. 1608-ban Báthory Gábor erdélyi fejedelem Nagy András hajdúgenerálisnak adományozta a bajomi váruradalmat, így Tetétlent is. A XVIII. század folyamán elnéptelenedett, s 1775-ben népesedett be újra. Gazdag, fekete földjéről, jószágtartásáról a XIX. század derekán elismerően szóltak.

January 5th, 2010 3906 Polgári kistérség

Folyás 435 lakosú község a 117-es/Ohat-Pusztakócs-Nyíregyháza/ vasútvonal mentén, Polgártól 6 kilométerre, délre fekszik. 1992. július 1-je óta önálló, előtte Polgárhoz tartozott.

Görbeháza 2644 lakosú község a 35-ös főközlekedési út valamint a valamikor megépülő M35-ös autópálya mentén Polgártól 9 kilométerre, délkeletre fekszik. A települést 1926-ban alapították. A községhez tartozik Nagybagota, külterületi település. A település az Egri káptalan területéből alakult az I. Világháborút követően úgynevezett vitézi földek juttatása után. Lakói Polgár, Hajdúnánás és Hajdúböszörményből származnak. Főleg az előbb említett települések tanyavilágából települtek be. Kisebbségi népcsoport a faluban nincs. A falu lakosságának megélhetését a mezőgazdaság biztosítja, bár a földek aranykorona értéke alacsony.

Polgár 8377 lakosú város a 35-ös és 36-os főközlekedési utak találkozásánál, valamint a majd megépülő M3-as autópálya mentén fekszik. A helységet érinti a 117-es/Nyíregyháza-Óhat-Pusztakócs/ vasútvonal is. A környéken több érdekes bronzkori leletet találtak. Első írásos említése korai, 1229-ből való. Homonnai Drugeth Bálint főkapitány 1608 áprilisában a hajdúknak adományozta Polgárt és Szentmargitát. A török kiűzése után azonban az eredeti tulajdonos, az egri káptalan pert indított egykori tulajdona visszaszerzéséért, amelyet meg is nyert, s hosszas huzavona után a hajdúk Polgárt 1717-ben üresen hagyták. A káptalan a mezővárost 1727-ben telepítette újjá, immár felvidéki eredetű, katolikus vallású jobbágyokkal.
Nagyboldogasszony római katolikus templomát 1852-1858 között építették Hild József tervei szerint, klasszicista stílusban. 1944-ben felrobbantották. 1948-1958 között Árkay Bertalan tervei szerint állították helyre. Értékesek az oltárképek és a freskók.
A Kálvária-templom a dombon található, mely 1749-ben, barokk stílusban épült. A stációk, a fülkében lévő vasöntvény domborművek 1874-ben készültek el.

Tiszagyulaháza 832 lakosú község Polgártól 12 kilométerre, északra fekszik. Tiszaszederkény anyaközségből vált ki 1907-ben, amelynek korábban külterületi lakott helye volt, Pusztagyulaháza elnevezéssel. 1950-70 között önálló, 1970-1990 között pedig Polgár nagyközség társközsége volt.

Újszentmargita 1601 lakosú község a 117-es/Nyíregyháza-Óhat-Pusztakócs/ vasútvonal mentén, Tiszacsegétől 8 kilométerre, északkeletre fekszik. A mai helység középkori elődje a Koponya csárda környékén keresendő, s határa döntően a mai község területére esett, a faluhelyet 1952-ben szakszerű régészeti kutatással hitelesítették. Maga a falunév a templom védőszentjére utal, antiochiai Szent Margitra. Szentmargita az egri egyházmegye ősi birtokállományához tartozott. A tatárjáráskor jelentős pusztuláson mehetett keresztül. 1947 január 1-jével Szentmargita önálló nagyközséggé alakulhatott Újszentmargita néven. Így a hajdani középkori falu, majd uradalmi központ véglegesen elvált Polgártól.

Újtikos

January 5th, 2010 4508 Nyíregyházai kistérség

Kálmánháza 2099 lakosú község Nyíregyházától 10 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Kótaj 4476 lakosú község a 118-as/Nyíregyháza-Balsai Tisza-part/ és a 119-es/Nyíregyháza-Dombrád/ vasútvonalak mentén, Nyíregyházától 12 kilométerre, északra fekszik. Az Ibrányi-kúria a XVIII. században, barokk stílusban épült. A Fráter-kúria XVIII. századi, copfstílusú alkotás.

Nagycserkesz 1886 lakosú község a 36-os főközlekedési út mentén, Nyíregyházától 14 kilométerre, nyugatra fekszik.

Napkor 3704 lakosú község a 41-es főközlekedési út és a 116-os/Vásárosnamény-Nyíregyháza/ vasútvonal mentén, Nyíregyházától keletre, 14 kilométerre fekszik.
A római katolikus templom a XIII. században, gótikus stílusban épült. Az XVIII. századi átépítés után és a torony barokk stílust vett fel.
A Jósika-kúria 1780 körül épül.

Hazánk északkeleti részén fekvő 118799 lakosú város a régió legdinamikusabban fejlődő települése. Jelentőségét erősíti az is, hogy a Dél- és Nyugat-Európa felől érkező közutak és a vasútvonalak a városon keresztül futnak a határátkelőhelyek felé. Nyíregyháza a 36-os, a 38-as, a 4-es és a 41-es főközlekedési utak, valamint a valamikor megépülő M3-as autópálya mentén helyezkedik el. A helységet érinti a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/, a 100c-s/Nyíregyháza-Szerencs-Miskolc-Budapest/, a 112-es/Nyíradony-Nyíregyháza/, a 113-as/Zajta-Mátészalka-Nyíregyháza/, a 116-os/Vásárosnamény-Nyíregyháza/, a 117-es/Ohat-Pusztakócs-Nyíregyháza/, a 118-as/Balsai Tisza-part-Nyíregyháza/ és 119-es/Dombrád-Nyíregyháza/ vasútvonalak gócpontja. A város neve először 1215-ben tűnik fel okmányban, majd egy oklevél említi 1326-ban. Eredeti neve Nyír volt, az –egyháza utólag a tatárjárás után járult a névhez, és ez azt bizonyítja, hogy templomos hely volt. Területét történelmi családok, többek között Báthoryak birtokolták. A mohácsi vész után urai változtak, volt Lorántffy Zsuzsannáé, Lónyai Zsigmondé és Bethlen István idejében hajdúkat fogadott be. Az új szakasz a XVIII. század közepén kezdődött Károlyi Ferenc idején, aki szarvasi, békéscsabai, tótkomlósi evangélikus vallású szlovák telepeseket hozott Nyíregyházára. A rohamosan fejlődő település 1786. november 26-án kapta meg II. József adományozó levelében a mezővárosi rangot. Az itt élők az urasági jog és kezelés alól magukat 1804-ben és 1824-ben örökre megváltották, ez az örökváltság országos jelentőségű esemény volt. V. Ferdinánd király 1837-ben privilégiumban határozta meg az akkor 17000  lakosú város jogállását. A polgárosodás a XIX. század közepén indult meg, gyors fejlődést eredményezett a vasút megjelenése, a megyeszékhellyé válás, a banki tőke beáramlása, jelentős katonai erők megjelenése és nem utolsósorban a szellemi élet kibontakozása. A XIX. század végi gazdasági fellendülést jelezték a megindult építkezések, a városképet máig meghatározó reprezentatív épületek, melyek közül jó néhány Alpár Ignác tervei alapján készült. A két Világháború között Nyíregyháza a vidéki városok életét élte, egy mezőgazdasági terület központjaként. A II. Világháborút követően az 1960-as évekig a város fejlődése stagnált. Az ezt követő fokozatos feltörekvés és helyi igyekezet eredményeként alakult ki a mai Nyíregyháza.
A minden igényt kielégítő távközlési rendszerek kiszolgálják a felhasználókat. A Nyíregyháza iránti érdeklődés az utóbbi években jelentősen megnövekedett. Ennek legláthatóbb jele, hogy ma minden jelentős pénzintézet jelen van a városban. A bankvilág vezetőinek bevallott célja, hogy időben legyenek akkor, amikor a növekvő befektetési kedv nyomán benépesül a Nyíregyházi Ipari Park valamint dinamikusabbá válik a kereskedelmi tevékenység a régióban és a szomszédos területeken. Ma már nemzetközi jelentőségű a városban évente megrendezésre kerülő Kelet-Nyugat Expo.
A római katolikus nagytemplom neoromán stílusban, 1902-1904 között épült Nagy Virgil műegyetemi tanár tervei szerint, Samassa egri érsek költségén.
Az evangélikus templom késő barokk, neoreneszánsz részletekkel, Giuseppe Aprilis tervei alapján 1786-ban épült fel, a főbejárat fölé szerelt 12 harangos harangjáték 1928-ból.
A görög katolikus templom 1896-1908 között, szecessziós stílusban épült.
A görög katolikus püspöki palota és hittudományi akadémia szecessziós stílusban, 1908-ban épült. 1914 óta a hajdúdorogi püspökség székhelye. Udvarán 1981-ben bizánci stílusú kápolna található.
A városháza 1841-1872 között klasszicista-eklektikus stílusban épült.
A Móricz Zsigmond Színház 1894-ben, eklektikus stílusban Alpári Ignác tervei szerint épült.
A Jósa András Múzeum 1925-ben, neoklasszicista stílusú épületben kapott helyet, ahol régészeti, néprajzi, népművészeti és helytörténeti anyagokat mutatnak be.
A Nyírvíz-palota szecessziós saroképület, oromzatán ősfoglalkozásokat szimbolizáló férfi és női alak színes mozaikképével 1913-ból.
Nyíregyháza testvérvárosi kapcsolatai a szlovák Eperjessel,  az olasz Gorizia-val, a dán Holstebro-val, a német Iserlohn-nal, a finn Kajaani-val, az izraeli Kiryat Motzkin-nal, a francia Massy-val, a lengyel Rzeszów-val, az angol Saint Albans-szal, az erdélyi Szamárnémetivel, és az ukrán Ungvárral sokszínűséget, az érdeklődés tág spektrumát jelzik.
Az ipari, kereskedelmi, szolgáltatási ágazatok mellett Nyíregyháza jelenlegi és távlati terveiben meghatározóan fontos az idegenforgalom. A megyeszékhely vonzó a sok zöldterülettel, a hangulatos utcákkal, az értékes szobrokkal, a kulturális és művészi lehetőségeivel, a mind több igényes szállodával, kaszinóval, tájjellegű és európai kínálattal rendelkező éttermekkel, éjszakai mulatókkal. Mindezek mellett a gyógyvízzel rendelkező, a városközponttól három kilométerre fekvő Sóstófürdő várja a látogatókat természetes tóval, erdővel és múzeumfaluval, vadasparkkal, kempinggel, szállodával, strandokkal. A gyógyvíz ugyanakkor csábítja a gyógy-turizmusba befektetni szándékozókat.

Nyírpazony 3152 lakosú község Nyíregyházától 8 kilométerre, északkeletre fekszik a 4-es főközlekedési út mentén.

Nyírtelek 7098 lakosú nagyközség a 38-as főközlekedési út valamint a 100c-s/Nyíregyháza-Szerencs-Miskolc-Budapest/ és 117-es/Ohat-Pusztakócs-Nyíregyháza/ vasútvonalak mentén fekszik. A római katolikus kápolna neogótikus stílusú, 1880-ból, előtte Szentháromság-oszlop áll.

Nyírtura 1755 lakosú község Nyíregyházától 10 kilométerre, északkeletre fekszik a 4-es főközlekedési út mentén.
A műemlék református templom eredetileg 1488-ban készült, mai formájában XIX. századi, neogótikus stílusú.

Sényő 1398 lakosú község Nyíregyháza-Orostól 11 kilométerre, északkeletre fekszik.