January 5th, 2010 3905 Hajdúszoboszlói kistérség

Ebes 4482 lakosú község a 4-es főközlekedési út és a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén, Hajdúszoboszló és Debrecen között félúton fekszik. A Világháborúkat a község csökkenő lakossággal élte túl. 1949-ben kezdődött a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése, amelynek következtében felszámolódtak a tanyák. Ebes 1952-ben lett önálló község, ekkor épült 116 Fagi-ház, községháza, iskola, orvosi rendelő, járda- és villanyhálózat. A fejlődés alapját a termelőszövetkezetek és az állami gazdaság biztosította munkahelyeikkel

Hajdúszoboszló 23427 lakosú városa az Alföld északkeleti részén, a 4-es főközlekedési út mentén Debrecentől 20 kilométernyire, délnyugatra terül el. A helységet érinti a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal is. Határában három tájegység érintkezik egymással: észak- északkeletről a Hajdúhát, észak-északnyugatról a Hortobágy , a ”dicső rónaság” és délről a Nagysárrét, illetve a Berettyó vidéke. Itt a romantikára vágyódó utazó nem hallhatja a tenger zúgását, nem bámulhatja a vadregényes hegyek karéját. A táj mégsem egyhangú, hisz itt-ott élénkítik a Tisza elhagyott medrei. A határ híres magyar puszta felé kissé lejt, a tengerszint feletti magassága alig éri el a 100-110 métert.  Különféle történeti adatokból, részben a szórványleletekből tudjuk, hogy az Alföldnek ez a része a népvándorlás korában is lakott hely volt. A természeti adottságok, valamint a kereskedelmi utak találkozása miatt hunok, vandálok, gepidák, gótok, avarok stb. sűrűn váltogatták itt egymást. A magyar időkben, tehát már az Árpád-kor első szakaszában is népes településekkel rendelkezett ez a környék. Szoboszló első írásos említése 1075-ből származik, amikor I. Géza király az újonnan alapítandó garamszentbenedeki apátságnak adományozta Szoboszlóvásár, a mai város ősének királyi vámjának felét. Bocskai István erdélyi fejedelem 1606. szeptember 2-án kelt címeres adománylevelével 700 lovashajdúnak adott otthont a krími tatárok által 1594-ben teljesen elpusztított Szoboszló helyén. A fegyverforgatásból élő hajdúk részt vettek I. Rákóczi Gyürgy vallásháborújában, II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratában. A török elleni harcuk miatt 1660-ban Szeidi pasa elpusztított a várost. 1680-ban itt választották meg  Thökölyt fővezérré. Harcoltak II. Rákóczi Ferenc oldalán, Szatmár alatt ők áldoztak a legtöbb vért. A Rákóczi szabadságharc után a város elszegényedett, s a Habsburg –uralommal veszélybe kerültek a hajdúkiváltságok. 1739-ben pestisjárvány után a megfogyatkozott és kimerült lakosság el akarta hagyni a várost, a Hajdúkerület vezetői beszélték rá őket a maradásra. A település szláv eredetű neve a hajdú előtaggal kiegészülve a XIX. században terjedt el. Az I. Világháborúban 17000 lakosából 1051 esett el a harctereken. Itt született Göncz Pál, a magyar pedagógia reformere; Eötvös József miniszteri tanácsosa 1817-ben; Hőgyes Endre, a „Magyar Pasteur”, a magyar kísérleti kórtan megalapozója; Kenézy Gyula orvostudós. Itt diákoskodott Szép Ernő, író, Szoboszló népének irodalmi örökítője.
A Szent László római katolikus temploma barokk stílusban 1776-ban épült. Az 1957-ben festett freskói a város és Hortobágy látképét, a gyógyvíz megtalálását ábrázolják.
A református temploma a XV. századi templom falmaradványaira épült a XVIII. században, később 1820-ban, klasszicista stílusban átalakították. Mellette Somogyi Sándor alkotásai: Gönczy Pál mellszobra és az I. Világháborús emlékmű áll. Mögötte a XVI. századi erődfal és sarokbástya tekinthető meg.
A Bocskai Múzeumot történelemtanáruk vezetésével középiskolás diákok alapították. Néprajzi, helytörténeti, numizmatikai és fürdőtörténeti anyaga van. Udvarán kisparaszti gazdasági felszerelések láthatók.
A Gönczy Pál Emlékszoba az 1845-ben a zeleméri Karap-birtokon árvanevelő intézetet létesítő híres pedagógus munkásságával ismertet meg.
Az áldott gyógyvíz az oka annak, hogy a város igazi, a nagy jövővel kecsegtető születésnapjának 1925. október 26-át tekinthetjük. Pávai Vajna Ferenc főgeológus egy éve kutatott már földgáz után ezen a vidéken. S azon a bizonyos őszi napon a mélyfúrások eredményeként 1090,87 méter mélységből 15 méteres gőzölgő, sistergő vízoszlop tört a magasba. A felszínre bukkanó nagy mennyiségű földgázzal 73 oC-os hévíz tört elő a föld gyomrából óránként 2.304.000 liter forró arany. Innen kezdve megváltozott a helység élete, új reménységek és új gondok jelentkeztek, amelyek meghatározták az eddigi szimpla mezőváros egész további fejlődését. Egy ideig ugyancsak folyt, ömlött a forró víz az árkokba, gödrökbe, ám a praktikus gondolkodású lakosság fürdőzni, mosni kezdtek a gödrökben. S ez a csoda nem más mint a triászkori őstengerek vize, ez adhatja vissza a sérült vagy teljesen elveszett egészséget! Évtizedek küzdelmeire, kudarcaira, sikereire, megtorpanásaira most ne vesztegessük az időt! A lényeg az, hogy Hajdúszoboszló már évtizedek óta népszerűbb és eredményesebb gyógyhely. A szolgáltatások egyre bővülnek, a gyógyturizmus egyre virágzóbb. Kincse a vidéknek a jó mezőgazdasági termőterületeken, a gyógyvízen és a gázmezőkön kívül a bőséges napfény. A városon átkanyarog a Kösely- patak, amely egyesülve a Pece- érrel és a város határát érintő Kadarcs folyócskával a Hortobágyba ömlik. Ezek mind az elhagyatott ősi Tisza-meder maradványai. A Keleti-főcsatorna észak-déli irányban hömpölyög a város határán. A 12-14 kilométeres szoboszlói szakasz nemcsak az öntözést szolgálja, remek pihenőhelyet a természetes környezetben úszni és horgászni vágyók környékbeli lakóknak.

Hajdúszovát 3151 lakosú község Derecske és Hajdúszoboszló között félúton fekszik. Szovátról az első biztos adatunk az 1332-37 évi pápai tizedjegyzékből ismeretes, amikor egyházas faluként szerepel. Birtokosai gyakran változnak, a XVI. században egyébként Bajom várának tartozéka, s mint ilyet 1608-ban Báthory Gábor erdélyi fejedelem Nagy András hajdúgenerálisnak, mezei hadai főkapitányának adományozza. A Szabolcs megyéhez számított falu káposztatermeléséről volt nevezetes, s arról is, hogy itt volt prédikátor Buday Ferenc, a debreceni református kollégium későbbi nagyhírű professzora.
A református templom 1785-ben, református parókia XVIII. században épült, az utóbbiban falumúzeum található.

Nagyhegyes 2665 lakosú község a 33-as főközlekedési út mentén, valamint Balmazújvárostól délre, 8 kilométerre és Hajdúszoboszlótól északra, 13 kilométerre fekszik, a Keleti-főcsatorna mellett.  A történet első szakasza a honfoglalást követő évszázadokra nyúlik vissza, amikor “Hegyesegyházas” község volt a neve. 1007-ben I. István egy alapító levélben intézkedett úgy, hogy “Hegyesegyházas” községben kell megépíteni egy templomot és fenntartani 10 településnek.  A község története hosszú évszázadokon keresztül követhető, egészen a törökdúlásig, amikor is teljesen elpusztult.  A katasztrófát túlélő őslakók és leszármazottaik Debrecen szabad királyi városban telepedtek le. A mai területe hosszú ideig lakatlan volt.  Mária Terézia ismét benépesítette ezt a vidéket, akkor alakult ki a nagy tanyavilág, amely 1945 után a földosztás folytán tovább növekedett. Az 1000 tanyából ma már csak pár található.  A község területén a háború 1944. október 19-én ért véget, két hétig tartó álló front után. Ezután megkezdődött itt is az új élet.  Az itt élő emberekben is nagy volt a tenni akarás, mert más lehetőségük nem volt. Ha lassan is, de megindult az élet, az uradalmi tanyákból kisparaszti tanyák épültek.  Megtörtént a földosztás. Az itt lakó paraszt emberek között több mint 6500 katasztrális hold földet osztottak ki, 1-15 katasztrális holdig a család létszámától függően.  A földosztás után kezdődött az igazi gond, igavonó állat, vetőmag nem volt, de ennek ellenére megkezdődött az élet.  A sok nélkülözés, gond közepette 1948. január 1-jén megalakultak a földbérlő szövetkezetek, majd 1949. évben ezek átalakultak termelőszövetkezetekké.  Abban az évben 9 termelőszövetkezet alakult, nagyon kevés gazdasági alappal. Mivel a környező település mind messze volt, 1949. évben felvetődött, hogy létre kellene hozni egy tanyaközpontot, ahol boltot, felvásárlót és egyéb középületeket kellene megnyitni. Ezt sok gyűlés, tárgyalás előzte meg, míg végérvényesen eldőlt, hogy mi legyen és hol.  Döntés után 1950. nyarán elkezdődött a község középületeinek az építése és 48 családi ház is épült OTP segítséggel.  1952. január 1-jén megalakult a község Nagyhegyes néven és a tanács, amely azóta is megtartotta önállóságát.  1956-ban lett a település villamosítva és ekkor épült egy makadám kövesút is.  Azóta nagy utat tettek meg a fejlődés irányában. 25 évvel ezelőtt 9 termelőszövetkezet működött, 1993-ig egy, ami egyesülés útján alakult ki.