January 5th, 2010 4510 Vásárosnaményi kistérség
Aranyosapáti 2079 lakosú község a 111-es/Mátészalka-Záhony/ vasútvonal mellett, Vásárosnaménytől északnyugatra, 12 kilométerre fekszik.
Északi Kopócsapáti nevezetű részében láthatjuk az 1802-ben épült késő barokk stílusú római katolikus templomot. Berendezése közül a szószék és a keresztelőkút vele egyidős.
Az Újhelyi-kastély tőle nem messze található. Klasszicista, nagy tornácos kúria 1834-ből.
A Tiszához közelebb fekvő Révaranyos nevű részben találunk egy barokk, műemlék jellegű épületet, a görög katolikus templomot. Ikonosztáza és szószéke a XIX. század első feléből való.
Az aranyosapáti feketenyár a környék legmagasabb nyárfája.
Barabás 829 lakosú határközség az ukrán-magyar határ mellett, Vásárosnaménytól északkeletre, 21 kilométerre fekszik.
A református temploma a XV. században épült, gótikus toronnyal.
Határában emelkedik egy vulkanikus-kúp, a Tipet-hegy. Lőszbe temetkezett szarmata vulkán, riolit a fő felépítő kőzete. A tarpai Nagy-hegyhez hasonlóan egy tektonikus vonal mentén átmenetet képeznek a zempléni vulkánvidék felé. A síkságból 50-60 méterre emelkedik ki, szőlőt is termelnek rajta. Természetvédelmi terület, a természetvédők Kaszonyi-hegyként emlegetik. A szabálytalan alaprajzú falu, középkori temploma köré rendeződött. Keskeny szalagtelkek a jellegzetesek, a tiszta soros elrendezés jól kivehető. A módosabb gazdák portáján is előfordul a tiszta soros udvar, ilyenkor az utcától kiskerttel leválasztott, hátul nyári konyhával bővített lakóház mögött helyezkedik el a gabonás kamra. Mögötte az istálló, majd a kisebb ólak és takarmányos színek. Az udvart hátul kerítés választja el a kerttől. A kút tiszta soros udvarban is sokszor a házzal szemközti kerítés mellett áll.
Beregdaróc 840 lakosú község Vásárosnaménytól 24 kilométerre, északkeletre fekszik. A község történetét, múltját ma is őrzik az öregek. Nevezetes pásztortelepülések voltak itt hajdanán. Akkor népesültek be, amikor a szabad magyarokat szolgai sorba akarták kényszeríteni. A terület alkalmas volt a bujdosó pásztorok számára; mocsaras, erdő vidék volt. A környező pásztortelepülések a tatár pusztítás során felégtek, elpusztultak. Ezután az erdőkből előbújók népesítették be és alapították meg a települést. A XIV. századra már kiterjedt faluvá vált. Nevét két féleképpen magyarázzák: a szakirodalom az Árpád-kori vadfogókról, a királyi erdőkerülőkről, azaz a darócokról eredezteti a nevét. A falu lakossága a daru madár nevéből származtatja, miután mocsaras jellege miatt rengeteg daru fészkel itt. Első birtokosai a Daróczi és a Váradi-családok voltak. A XV. századra templomuk mellett tíz jobbágytelket alakítottak ki. 1743-ban az utolsó Daróczi halála után a Gulácsi, majd a Lónyay-család birtokába került a település. Hamarosan áttértek majoros gazdálkodásra, a terményt jó áron adták el. Több, mint egy évszázadig uralták ezt a területet a Lónyayak. A XIX. században megszűnt a különbség a nemesi és paraszti birtok között. A helytelen gazdálkodás miatt eladósodott, majd 1912-ben a Nemzeti Bankké lett. A nagybirtok széthullása után a falu elszegényedett. Az 1920-ban megvont új államhatár elválasztotta a falut Beregszásztól; a piaci lehetőségektől és a munkahelyektől.
Református temploma XV. századi eredetű, apszisának szép gótikus boltozata van. Az 1861. évi tűzvész után átalakították.
Beregsurány 565 lakosú határközség a 41-es főközlekedési út mellett, Vásárosnaménytól északkeletre, 16 kilométerre fekszik.
A jelenlegi református templom gótikus stílusban, a XV. században épült. A kétosztatú mérműves ablakai, csúcsíves bejárata, keresztboltozatos, sokszögletű szentélye és a Bay-család több tagjának oszlopos síremléke különös látványt nyújt. Népies barokk kő szószéke faragott fa hangvetővel lett kiegészítve.
A XVIII. században barokk stílusban épült a Bay-kastély. Bay Mihály lovaskapitányként a XVI. században került Szabolcsba, majd fiainak is lettek itt birtokai. Bethlen Gábor idejében Bay Zsigmond ölette meg az úgynevezett kassai vértanúkat, három katolikus papot. A kastélyt a XIX. században eklektikus elemekkel átépítették.
Az volt Károlyi-kastély a XIX. század közepe táján épült, romantikus elemekkel tarkított klasszicista stílusban.
A Báró-erdő őrzi az egykori tölgyesek egyes maradványait.
Csaroda 650 lakosú község a 41-es főközlekedési út mentén, Vásárosnaménytól északkeletre, 10 kilométerre fekszik. A helység a beregi Tiszahát egyik természeti és építészeti értékeket rejtő települése. Évszázadokkal ezelőtt tölgyesek uralták a határt, a régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban éltek ezen a tájon. A bronzkorból aranyleletek kerültek elő, a III-IV. században pedig a gepidák lakták ezt a környéket. A Csaroda-patak partján fekvő község neve szláv helynév, feketevizet jelent. A XIII. században a Káta-nemzetség Csarnavodainak nevezett ágának birtokközpontja. A XIV. században a család megyei tisztségviselő révén Bereg vármegye egy évszázadon át itt tartotta gyűléseit. A következő századokban határper és örökösödési bonyodalmak tarkították a történelmét. Csaroda megőrizte patak mentén fekvő útifalu jellegét. Észak-dél irányú főutcája a patak kiszélesedése előtt kettéágazik.
A két utca között emelkedik a XIII. századi, ma református templom. A középkori templomépítkezés egyik legszebb emléke. Az alul zárt nyugati homlokzat felett emelkedik a hajóba beugró karcsú, zsindelyes torony. A hajó északi falának freskóin az apostolok és szentek között az építtetőt is megtaláljuk. A diadalív és a szentély freskói a XIV. századból valók. Külső homlokzatán és a templombelsőben népies falfestés: a piros-kék levélcsokrok szűrhímzésre emlékeztetnek. Négyzetes szentélyét egyszerű bordás keresztboltozat fedi. A hagyomány úgy tartja, hogy tornyában sohasem volt harang. Így feltételezhető, hogy a ma is álló XVIII. századi harangtorony előtt is volt hasonló. Műemléki környezetben, a templomtól 80 méterre található. A többi beregi, szatmári haranglábhoz képest zömökebb.
A Csarodára látogató a népi építészet emlékeivel is találkozhat. Az egyik favázas paticsfalas parasztházból A Kossuth utcában Tájházat alakítottak ki. Egy –egy szépen faragott kútágas maradt már csak hírmondónak.
A beregi táj legjellegzetesebb részét képezi Csaroda környéke, a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet szíve. Felszínét a Kárpátokból lefutó vizek alakították. Az ősfolyón bőven szállítottak hordalékot, s ezekbe beletemetkezve gyakran változtatták irányukat. Különleges mocsárvilágot, áthatolhatatlan ingoványokat hoztak létre, puhafa fajokkal, jégkori maradványokkal. A mikroklíma határozottan középhegységi karakterű, növény – és állatvilágban hegyvidéki fajok, sőt néhány sarkvidéki fa is található. Fokozottan óvott a Kisasszony-erdő a Báb-tava tőzegmohaláppal. Rezgőnyár és éger- facsoportok, mocsári és nyírligetek között juthatunk el a zöld és vörös színben pompázó 7000 éves dagadólápig. Jégkorszaki reliktum, a nyílt vízből szigetszerűen emelkedik ki. Hasonló jellegű a Nyíres-tó. Tőzegmohalápja 2 hektáros. Gyepszintjében a hüvelyes gyapjúsás és a rovarevő, kereklevelű harmatfű is megtalálható. A tavaszi hónapokban a legszebb, reliktumai a tőzegeper, tőzegáfonya és az elevenszülő gyík. Védett a vidrafű és a lápi csalán. Természeti értékeket rejt a Navat-patak, a Bencze-tó. Erdei közül az Ösvényhát és az Ágak-köze a hajdani hatalmas beregi őserdők maradványa. Madárvilágának ritka értékei a kerecsensólyom, a kaba, a darázsölyv, a vörös gém a lappantyú és a haris.
Gelénes 616 lakosú község Vásárosnaménytól 17 kilométerre, északkeletre fekszik. Az 1600-as években Gennes néven már említik. Jelentős számú kisiparos telepedett meg és dolgozott a faluban, emellett csekély lélekszáma ellenére sokrétű állattartással foglalkozott. A Rákóczi utcán még látható néhány szép parasztház.
Gemzse 859 lakosú község Vásárosnaménytől 12 kilométerre, nyugatra fekszik.
Jelentős műemléke a fa harangláb. Galéria nélküli, harangházán két íves mellvéddel, négy fatoronnyal, magas karcsú torony 1783-1792 között készült valószínűleg a népi építész, Kakukk Imre, lónyai mester munkája. Mellőle a templom már eltűnt.
Gulács 953 lakosú község, Vásárosnamény 11 kilométerre, délkeletre fekszik a Tisza-partján. Többszáz éve a Gulácsy család ősi birtoka, akik egészen a XX. század közepéig bírták a falut. Egyike azon településeknek, ahol a földbirtok-reformot a lakosok megelégedésére hajtották végra.
Műemlék jellegű református temploma 1818-21 között épült. A tornya XV. századi eredetű.
Gyüre 1267 lakosú község a 111-es/Mátészalka –Záhony/ vasútvonal mentén, Vásárosnaménytól 6 kilométerre, északnyugatra fekszik. A község neve magyar személynevet takar. 1239-ben a Baksa nemzetség Szerdahelyi ágának birtokaként van feljegyezve, mint lakott hely. Az 1945-ös földreform megvalósításáig a lakosság nagy része a földesúri birtokon dolgozott. Nagy földterülettel rendelkeztek: Grün Dezső, Tóth István, erdőhegyi Lajos, akiknél gazdasági cselédként, harmados munkásként és napszámosként dolgoztak a falu lakói. Cselédlakásban laktak, saját lakóházzal nem rendelkeztek. A községben több középparaszt család élt, akik saját földjüket földdel nem rendelkező lakossággal műveltették, ez biztosított a megélhetésüket. A földreform során lett szétosztva a község délnyugati területe azok részére, akik telekhellyel nem rendelkeztek. A földbirtokosok családi lakóházát az ott élők lebontották, és a községben építették újra fel. Gyüre közvetlen közelében a Tisza egyik holtága található, melyet halastóként és horgásztanyaként vehet igénybe az arra látogató.
Hetefejércse 321 lakosú község Vásárosnaménytól 14 kilométerre, keletre fekszik. Fejércsén és Hetén is áll egy-egy református templom. Mindkettő 1802-ben épült késő barokk stílusban. A berendezése vele egykorú. Az elmúlt évtizedekben egyesítették a két falut. A XVIII. században a Hetey, majd a Bay és a Horváth család birtokrésze.
Ilk 1166 lakosú község, Vásárosnaménytől nyugatra, 7 kilométerre fekszik. A helység földrajzilag eltér a környék falvaitól, a szabolcsi dombság homokhátjára épült, még a XIX. század elején. Egyetlen érdekesebb épülete a XIX. században, klasszicista stílusban épült református templom.
Jánd 1061 lakosú község Vásárosnaménytól 3 kilométerre, délkeletre fekszik. A Tisza áradásai okán, fában, gyümölcsben és halban bővelkedő XI-XIII. századi település. A folyó előnyösen, de előfordult, hogy hátrányosan befolyásolta helyzetét évszázadokon át. A szájhagyomány szerint az Árpád-korban kétszer is tovább települt a község. A szomszédos falvak felé vezető utak sárosak, feneketlenek, esős időben járhatatlanok voltak. Az első híd bejárási szemléje 1817-be volt, felépítésére 1844-ben került sor. Ekkortájt 750 fő körüli a lakosok száma, zömében református vallásúak. Jóllehet Naménynek Zsigmond király 1384-től vásártartási jogot adományozott, de Jánd lakossága Beregszászban bonyolította kereskedelmi igényeit. A megyeszékhely kiterjedt piaca miatt Jándnak a várost minden vonatkozásban Beregszász jelentette, egészen Trianonig. 1930-ban 1172 lakost mondhatott magáénak a falu. Birtokmegosztását az egykori tulajdonosokról elnevezett dűlőnevek mutatják: Mándy-, Koncz-, Hetei-, Szalay-, Kölcsey-, Kozák-, Bakcsy-, Egyház-, pap-tag. Jánd a törpe és középbirtokosok falujává vált a kollektivizálásig. A felparcellázások és a Tisza árvize után a község változott, kibővült. A Jándi-rét védelemre javasolt természeti érték.
Kisvarsány 985 lakosú község a 111-es /Mátészalka-Záhony/ vasútvonal mentén, Vásárosnaménytől északnyugatra, 3 kilométerre fekszik. Az egyutcás útifaluban, derékszögben megtörik a Fő utca. Az utak előkertes beépítésűek, az általában egysoros elrendezésű telkek kerítettek. A falut hosszú, beépítetlen szakasz osztja két részre. Erről írják 1847-ban, hogy a települést a Tisza kettészakította, a két rész között csak a töltésen lehetett közlekedni. A gabonát itt is szárazmalom őrölte évszázadokon át. A református templom szabadon álló, érdektelen klasszicista épület, középkori alapfalak felett. A karzata alatt és fölött három-három csehboltozat látható.
Lónya 834 lakosú határközség a Tisza-partján, Záhonytól délkeletre, 22 kilométerre fekszik az ukrán-magyar határ közelében. A XIII. század elején Bánk bán egyik birtokának központja volt; ezt a birtokot adta hozományul lányának, aki Simon bánhoz ment feleségül. A nagy múltú Lónyay- családé lett, egészen 1945-ig birtokolták, nevüket is innen nyerték. A családtagok közül talán Lónyay Albert, Huszt várának regényes életű kapitánya a legismertebb.
A régi temetőben, a vastag tölgyből készült „lónyai fejfák” között áll a Lónyay-család sírkápolnája, mely a XIX. században készült, neogótikus stílusban. Csaknem minden falunak megvan fejfatípusa, ezek felül laposak, ívelt fejrészükön négysugaras napszimbólum.
A Lónyay-kastély a Világháború után leégett, le kellett bontani, de parkjának szép piramistölgyesei és a vadgesztenyés sétány ma is megcsodálható. Védelemre javasolt a határnyárfa is.
A település református temploma a XIII. században épült, román stílusú műemlék. A következő századokban kibővítették, kissé átalakították. Szentélyrészét gótikus bordás keresztboltozat fedi. A hajót XVIII. századi festett famennyezet díszíti, berendezése népies barokk, 1776-ban készült, Lándor Ferenc munkája.
Néhány évvel később elkészült a fa harangláb is „Kakuk Imre áts mester tsinálta Bán Péter 1791 legényével”. A torony 26,5 méter magas, sisakját négy fiatorony díszíti.
Márokpapi 458 lakosú község a 41-es főközlekedési út mentén, Vásárosnaménytől 16 kilométerre, északkeletre fekszik. A község korábban két településként élt: Márok és Márokpapi néven. A Kossuth utca tornácos parasztházait szépen rendben tartják a gazdák.
Látnivalója a mároki református templom, mely gótikus, a XIII. század második felében épült. 1937-ben villámcsapás rongálta meg, de a helyreállításkor meg tudták őrizni a szentély gótikus boltozatát és a csúcsíves bejáratot. Mellette egyszerű formájú, szoknyás fa harangláb, mely a XVIII. században készült.
Mátyus 356 lakosú határközség Kisvárdától 30 kilométerre, északkeletre fekszik. Az első írásos feljegyzések az 1840-ből való anyakönyvi iratok. A falu korábban Bereg vármegyéhez tartozott, de 1924-ben Szabolcs megyéhez csatolták. A sokszor kanyargó főutcájáról szól egy falucsúfoló történet. Az egyszeri koldus úgy emlékezett vissza a falura, hogy hét templom van benne. Házról házra járva ugyanis mindig más és más oldalról látta az egyetlen tornyot. A nagyméretű nyárfa védelemre javasolt természeti érték.
Nagyvarsány 1484 lakosú község, Vásárosnaménytől északnyugatra, 6 kilométerre fekszik. Az Imregi család birtokolta a települést a XIV. század elejéig. 1310 körül, a Gut-Keled nembeliekkel cserélte el a birtokait, így Belvarsányt is. Ezidőben temploma után Egyházas-Varsánynak nevezték. A XVIII. században részben a báró Eötvös család tulajdona a falu. A településnek különleges szecessziós temploma van. Az elrendezése, a torony helye, sisakja szokatlan errefelé. Középkori eredetű, a XV. század első feléből való református templom, melyet többször átépítettek, legutóbb 1926-ban.
Olcsva a Kraszna és a Szamos közé ékelődött 716 lakosú község, Vásárosnamény mellett délre fekszik. A helység jelentős történelmi múltú falu, de múltjának semmi nyoma nem maradt. Határa feltáratlan bronzkori földvárat és temetőt rejt. A XVI. században várkastélya is volt, melyet az erdélyi fejedelemség határának védelmére emeltek. A harcok elmúltával a Károlyi-család visszakapta, kiépítette és ez lett sokáig kedves tartózkodási helyük. Károlyi Sándor idejében a kertben narancsot is érleltek. Végső búcsúja előtt II. Rákóczi Ferenc itt tartotta utolsó hadiszemléjét. A XVIII. század derekán Károlyi Antal leromboltatta.
Tákos 445 lakosú község a 41-es főközlekedési út mentén, Vásárosnaménytől 8 kilométerre, északkeletre fekszik. A helység középkori eredetű, valaha tipikusan kisnemesi falu volt. A falu népe 1766-ban gerendatalpakra építette fel kis paticsfalú templomát. Ez vesszőből font, sárral tapasztott fal. Ezen a vidéken kő vagy egyéb kemény építőanyag híján így építkeztek. Alaprajzában, szerkezetében és felépítésében középkori hagyományokat őriz. A külső fehér falakkal élénk ellentétben áll a belső tér színpompás kazettás famennyezete. A lakosok sohasem voltak jómódúak, hogy ezt lerombolják és helyébe tartósabb anyagból emeljenek másikat, ahogyan az a beregi részen máshol megtörtént, így maradhatott fenn ez a templom. Madártávlatból láthatjuk, hogyan foglalja el útmentén álló helyét a „mezítlábas Notre Dame”. Előtte fa harangtorony áll. A zsindelyfedésű teremtemplom a népi építészet remeke. Mennyezete 58 kazettából áll, mindegyikén más motívum található, ahogyan azt 1767-ben Lándor Ferenc vándorasztalos megfestette. A stallum, a padok és az egész berendezés a magyar parasztbarokk alkotása. Nyitott ereszes, zárt pitvaros, paticsfalú, kontyolt tetejű falusi házat többet is lehet látni errefelé.
A református templom 1760-as években épült, és 1784-ben bővítették. A mellette lévő fa harangláb 1757-ben készült, újból felépítve 1986-ban.
Tákos határában található 700 hektáros Bockereki-erdő, a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet része.
A kétszálas beregi hímzés mintái közül a beregi keresztszemes hímzés egyik központja. Kerüli a túlzott cicomát, a túlburjánzást, mintakincse gazdag. Tipikus a tulipános, rózsás és szarvasos abroszminta. A könyvtárban lévő kiállítóteremben ismerkedhetnek meg a tákosi lányok és asszonyok keze nyomán készült hímzésekkel.
Tarpa 2374 lakosú határnagyközség Vásárosnaménytől 16 kilométerre, délkeletre fekszik. A régi mezőváros, fuvaros és kereskedelmi kiváltságai a középkorig nyúlik vissza. Számos régi építészeti szempontból ma ritkaságnak számító épülete van. A falu utcáin járva népi kontyolt tetejű, esztergált tornácú lakóházakat láthatunk. Némely ház mestergerendája, még a XVIII. századi feliratot őrzi. A konyha, a ruhásszekrény vagy a komód szebbnél szebb hímzéseket és szőtteseket rejt.
Egy régi magtárban hozták létre a Tájház gyűjteményét. Helyi kismesterségek hagyományait őrzik a néprajzi tárgyak.
Az országban megmaradt négy szárazmalom egyike Tarpán áll, ma is működőképes. Hajdanán a környék valamennyi községében építettek ilyet, csupán Tarpán hat működött. Ez a XIX. század elejéről való. A nagy sátortető alatt 13 méter átmérőjű fából készült fogaskerék áll, melyet befogott állatok húztak körbe-körbe. A fogaskerék a malomházban lévő orsót mozgatta, ez pedig az őrlőköveket hajtotta.
A református temploma XV. századi, gótikus stílusú. A jelentősen átalakított templom oldalbejáratán látható Báthory-címer egykori birtokosára utal.
Tarpa nevét két történelmi személy tette ismertté. Mindketten a magyar függetlenségért harcoltak, bár 250 év különbséggel. Rákóczi egyik legelső és legodaadóbb híve Esze Tamás tarpai származású jobbágy volt. Ő vezette 1703-ban Lengyelországba azt a parasztküldöttséget, akik igyekeztek meggyőzni fejedelmüket a szabadságharc szükségességéről. Vele küldte Magyarországra a felkelésre mozgósító kiadványt. Kuruc brigadérosként gyalogezrede élén, több ütközetet vívott a Habsburgok ellen. Esze Tamás szobra a község központjában áll, egy szép bélyeg motívuma is lett. Tarpa ekkor tájt kapott hajdú kiváltságot, kettős palánkkal vették körül a települést. A község másik híres szülötte Bajcsy Zsilinszky Endre, aki a német megszállás idején az ellenállás mártírjává vált. Sírja a község temetőjében található.
A sík tájon utazó elé váratlan látvány tárul. A tarpai Nagy-hegy az alföldi peremvidék vulkanikus tevékenységének néma tanúja. A 154 méter magas lesüllyedt kúp az Északkeleti – Kárpátok belső vulkanikus övének előhírnöke. A kráter csúcsát és közepét 1860 óta bányásszák kemény köve, a dacit miatt. Ma kőfejtő és a tarpaiak szőlőhegye. Az oldalait borító több méter vastag lösznek és a napsütésnek köszönhető ez. A hegy tetején állva elénk tárul a Beregi-síkság és a Beregszászi hegyek.
A hegy mögötti láthatáron húzódik a Tarpai- tölgyes. Országos jelentőségű természetvédelmi terület. Valamikor ez az erdő adta a környék vízi- és szárazmalmainak és egyéb építményeinek a faanyagát. Ma is kimagasló hozamképességű 25-30 méteres, 120 éves példányokat is találni. Főfaja a kocsányos tölgy, mellette a gyertyán és a mezei juhar. Aljnövényzetében ritkaságok: a szagos müge, a kapotnyak és a berki szellőrózsa virít. Az erdő madara a kékvércse, a kabasólyom és a holló, az alföldi nagytájon csak itt fordul elő a szemeslepke.
Tarpától északnyugatra egy fiatalabb gyertyános tölgyes, a Téb-erdő húzódik meg. Területén több elhagyott, egészévben vízzel telt holtág található.
Tiszaadony 740 lakosú község Kisvárdától keletre, és Vásárosnaménytől északra, 16-16 kilométerre fekszik a Tisza-partján. Református és görög katolikus temploma van, mindkettő a XX. század első évtizedeiben épült. A református templom építője Vajna János, vásárosnaményi építőmester, aki számos templomot épített a beregi kisfalvakban ebben az időben.
Tiszakerecseny 962 lakosú Tisza-parti határközség, Vásárosnaménytől északra, 22 kilométerre fekszik. Tisza-Kerecseny sokáig így írták a falu nevét, nem mindig állt ott, ahol ma. A községnek a Tisza lett a végzete. Jó ideig táplálta, dajkálta, majd a partját elmosta. 1849-ben a templomtól már csak 9 ölnyire folyt a folyó. Sűrű járás-kelés népesítette be azt a ma már sok helyen elmosott utat, melyen Büdyék és Bornemisszáék valamikor a vámosatyai várba jártak. Ez az út ma a főutca folytatásában átlépve a gáton, jobbra az itteni „Ócskafaluba” vezet. Sok helyen járhatatlan, elhanyagolt állapotban van ma az út. Az 1860-as években a gát megépítése után a falu elhatározta, hogy a töltésen túlra költözik. Helyét ki is mérték, megtervezték az utcákat, ez az oka, hogy utcái olyan egyenesek. Az ócskafaluban a templomot is lebontották. 1868-ban a cínterem alatt egy beszakadt nagy sírhant-féle düledékre akadtak. Ebben tömérdek emberi csontot, ékszereket: arany zománcozott karperceket, aranygombokat, gyűrűt, kardhüvely töredéket, pénzérméket találtak. Ezeket az egyház javára kisorsolták, de ma már egyetlen darab sem lelhető fel belőle. Az ócskafalu története az 1880-as évvel be is fejeződött.
Tiszaszalka 928 lakosú Tisza-parti község, Vásárosnaménytól 9 kilométerre, északra fekszik. Már a XIII. században létező falu, hajdan Szalókának hívták. A Kerecsényi család ősbirtoka volt, majd II. Lajos király édesanyja, Erzsébet bírta. A XV. századtól az Upor család nagybirtoka lett. Története során igen sokszor sínylette a falu a Tisza áradásait. Az elmúlt évtizedekben jelentős ipari üzeme volt: egy fémfeldolgozó, gépjavító és alkatrészgyártól gyár. Tiszaszalkán szép I. Világháborús emlékművet állítottak, melyet az úgynevezett hősi fákkal vettek körbe, minden halott emlékére egy-egy fenyőfát ültetve.
Tiszavid 479 lakosú község, Vásárosnaménytól északra 8 kilométerre fekszik. A helység az egyik legkisebb beregi falu, korábban a kaszonyi járáshoz tartozott közigazgatásilag. A szóhagyomány szerint alapítója Keled fia Vid, Salamon király álnok tanácsosa volt. Annyi bizonyos, hogy a XIII. században a Gut-Keledtől származó Várdai család birtoka. Ez utóbbiak igen szép villaszerű helységet építettek ide, mely később elpusztult. A későbbi századok során többször cserélt gazdát a falu, melyet egyidőben Vidtelkének is neveztek. Birtokosai voltak: a Gergelyi, a Lónyay, a Naményi, az Atyai földbirtokos családok. Református templomát szintén Vajna János építette, az elmúlt években teljesen felújították érdemes megtekinteni.
Tivadar 235 lakosú Tisza-parti község Fehérgyarmattól 10 kilométerre, északra fekszik. Már a XIV. században virágzó községként említi a história, 1333-ban pápai tizedet és kivételes parochiával bíró helyként említik. Több alkalommal cserélt gazdát a falu, az 1460-70-es években malom működött. A környék helyneveiből olvashatjuk ki a település birtokosainak nevét: Gulácsi, Tivadarfalvi, Naményi, Hetei, Jármi, Gecsei.
A faluban a kicsiny református templom műemlék jellegű épület, XVII. század végi, barokk stílusú. Berendezése ezzel egyidős, copf szószéke van. Jelenlegi tornya a lebontott régi fatorony helyett az 1930-as években készült.
Vámosatya 615 lakosú község, Vásárosnaménytől 15 kilométerre, északkeletre fekszik. A középkorban ez a település is a Gut-Keled nemzetség birtoka volt, s mint a neve is mutatja vámszedőhely.
Egykori várának romjait a Bűdy-várromot a Gelénes felé vezető út 7-es kilométerkövétől délre, földeken áthágva lehet megtalálni. A XVI. században a dúsgazdag Bűdy Mihály beregi főispán építette. Valamikor a Csaronda és a Mic patak szövevényes folyása nehezítette megközelítését. Egy szokatlan földépítményt láthatunk itt. A várat hatalmas négyszögletes sánc veszi körül, mely csak egy helyen nyitott. Ezen belül a várárok vize még a legmelegebb nyárban sem száradt ki. A romokhoz a régi felvonóhíd helyén juthatunk be. Udvara kicsi volt, közepén kúttal. A vár falait és tornyait az idő és a természet lassú pusztulásra ítélte.
A református templom és a fa harangtorony a paplakkal azonos telken álló műemlék. A XIII. századból való templom, eredetileg itt is dél felé volt bejárata. A szentély boltozása a csarodsai és a lónyai templomok szentélyére emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy itt a zárókő egy nem egészen szabályos GuthKeled-címert ábrázol. Az Ófehértón és Csarodán tevékenykedő festő itt is dolgozott. Ma csak a külső homlokzaton lévő Luther-rózsa látható. Hajójának népi, ornamentális falfestése virágos mintát ábrázol. Kazettás famennyezete 1768-ből származik. Fedélszéke kivételes értékű és páratlanul szép ácsmunka. Sűrű szarufáival, gazdag kötéseivel a régi építésmódot őrzi. Ebből az ácsfaluból egykoron még Szilágy megyébe is szállítottak fa harangtornyot. Kiváló tölgyet adott az erdő, ahol az oszlopokat, kötéseket kifaragták, majd szekéren szállították. A Felső-Tisza fa harangtornyok között a vámosatyai a második legmagasabb, felépítése mintaszerű. Szokatlan, hogy galériáján három-három ív van, s hogy törzse deszkaborítású. Sisakja eredetileg nem hegyes, hanem csonka végű zsindellyel volt fedve, amitől szinte vibráló hatást keltett.
Vásárosnamény 9079 lakosú város a 41-es főközlekedési út, valamint a 111-es/Záhony- Mátészalka/ és 116-os/Nyíregyháza-Vásárosnamény/ vasútvonalak mentén, a Felső-Tisza vidékén fekszik. A mai város 4 kisebb önálló településrészből /Vásárosnamény, Vitka, Gergelyi és Ugornya/, valamint két tanyából szerveződött, ezek közül Gergelyit és Ugornyát 1936-ben egyesítették. Vásárosnamény 1969-ben egyesülve Vitkával és Gergelyiugornyával. Városi rangot 1979-ben kapott. A város határát három folyó mossa: itt torkollik a Tiszába a Szamos és a Kraszna, így változatos természeti adottságokkal rendelkező terület. A várost a Tisza két részre osztja. A bal parton van a régi Namény és Vitka, a jobb parton Gergelyiugornya. A terület a régészeti leletek tanúsága szerint már az ősidőktől lakott volt. A Vereckei-hágón átkelő őseink hamar birtokba vették a beregi vidéket. E korból származik a település nevének mondája is. A legenda szerint, amikor a honfoglaló magyarok a Tiszához értek és azon át akartak kelni Zoárd kapitány így biztatta Gergely nevű lovas vitézét: Gergely! Ugorj, no! Amikor az átugratott, azt mondta: No menj! Így lett a Tisza jobb partján Gergelyi és Ugornya a bal partján pedig Namény.
A négy település közül Naményt említik először az okmányok, 1214-ben. Vitka neve 1300-ban, Gergelyié 1425-ben, Ugornyáé 1389-ben bukkan fel írásos formában. Namény már a XIV. században a Lónyay család birtokában volt. A település már 1418-tól vásártartási joggal rendelkezett, innen ered nevében a „vásáros” jelző. 1494-ben mezőváros lett. A Beregi-Tiszahát népe elsőként csatlakozott 1703-ban a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharchoz. A vezérlő fejedelem Naményban adta ki a nemeseket hadba hívó híres kiáltványát a „Naményi Pátenst”. A városon kívül, a település északi részén állt a barokk stílusú Lónyay, majd Tomcsányi-kastély, amely ma műemlék. A Lónyayak után 1717-ben Eötvös-családé lett a birtok, akik Mária Teréziától bárói rangot kaptak. Az Eötvös-kúria ma iskolamúzeum. A régi világot felidéző kis falusi osztályterem mellett szerény Eötvös József-emlékszobát alakítottak ki. A Tiszán az első fahídat 1844-ben építette egy részvénytársaság. Ekkor már Namény volt a tiszai gőzhajózás végállomása, így a hidat ennek megfelelően méretezték, a vízállás 0 pontja felett 135 méter magasan. 1848-ban már volt a településnek patikája, ipari üzeme és dohány-beváltóhelye. A II. Rákóczi Ferencről elnevezett híd 1919-ig állt, a visszavonuló román csapatok ugyanis felrobbantották. Újjáépítése 1921-ben került sor, ezt a németek robbantották fel. A jelenlegi híd 1949-ben épült, de térjünk vissza A XIX. század közepére mikor, a főnemesi Eötvös család naményi tagjai aktív szerepet vállaltak az 1848/49-es szabadságharcban. Tamás beregi főispán és fivére, Mihály kormánybiztosok lettek. A vitkai Doby testvérek néphonvédként Brassóig harcoltak Bem seregében. A helység állandó malmai a Tiszán a XIX. század végén még működtek. A többi község közül kiemelte a települést kedvező fekvése, s az, hogy három megye (Bereg, Szabolcs és Szatmár) találkozási pontján feküdt. Vásárosnamény központja a XX: század elején alakult ki, ugrásszerű fejlődést az 1905-ben kiépített vasúti hálózat jelentett. Bereg vármegye 22 települése ezzel jobban bekapcsolódhatott az országos vérkeringésbe. Hamarosan fűrésztelep létesült, szeszfőzdét építettek. A többszintes eklektikus épületek kisvárosi hangulatot biztosítottak. Igazi központtá csak Tirianon után válhatott. Kövesutak, csatornák épültek, fellendült a kereskedelem. Léterjött a Beregi Háziipari Szövetség, mely az elveszendőben levő beregi keresztszemes hímzés karolta fel.
A Beregi Múzeum villaszerű épületben gazdag é színes gyűjtemények találhatók: egyedülálló vaskályha és öntöttvas-gyűjtemény, néprajzi sajátosságok, szőttesek, festett húsvéti tojásgyűjtemény. A város fafaragó galériájában ma is alkotó faragók munkáit láthatóak. A házasságkötő terem is fafaragványai miatt híres. A város központjában álló református templom falán gótikus zárókő, ablakpárkány és egy kőfaragvány, Lónyay Fruzsina epitáfiuma emlékeztet a múltra. Vitkán a műemlék népi lakóház található. A településrész római katolikus temploma barokk stílusban a XVIII. században épült. Védelem alatt áll a vitkai platánfasor, a Sárkánykert, a Bagiszegi-erdő, a hatalmas nyárfa és a japánakác.