January 5th, 2010 4604 Szolnoki kistérség

Besenyszög 3491 lakosú község Szolnoktól északra, 14 kilométerre fekszik. A Millér partjain, Szolnok mellett épült a Beseny (Bessen) nevű vízfolyásról kapta a nevét. A község 1771-1774 között négy elpusztult faluból - Szög, Szentiván, Szászberek és Fokorú - alakult ki.
A község jeles szülötte, Chiovini Ferenc festőművész, akiről utcát neveztek el és emlékházat akarnak állítani.

Csataszög 331 lakosú község Szolnoktól 20 kilométerre, északkeletre fekszik. A helység 1994. december 11-e óta önálló község, előtte Nagykörűhöz tartozott.

Hunyadfalva 232 lakosú község Szolnoktól 27 kilométerre, északkeletre fekszik. A helység 1993. január 1-je óta önálló község, előtte Kőtelekhez tartozott.

Kőtelek 1821 lakosú község Szolnoktól 29 kilométerre, északkeletre fekszik. A Közép-Tisza egyik legtisztább vizű, festői szakasza mellett elterülő hatszáz éves település. A mai ismeretek szerint Kö- telket - Keutelek néven 1391-ben egy oklevél említi először. A XVIII. század második felétől már mai formájában fordul elő az egyházi iratokban
A római katolikus templom 1782-ben, késő-barokk stílusban épült.
A Nepomuki Szent János-szobor XVIII. századbeli, barokk alkotás.

Martfű 7264 lakosú kertváros jellegű, fejlett iparú város a Tisza partján, a 442-es főközlekedési út és a 130-as/Makó-Hódmezővásárhely-Szolnok/ vasútvonal mentén, Tiszaföldvár mellett fekszik. Fejlődésében meghatározó szerepe volt az 1930-as évek végén, a csehországi BATA cég által alapított CIKTA cipőgyárnak. 1950-ben önálló község, 1970-ben nagyközség lett, majd a korszerű infrastruktúrával rendelkező település 1989-ben városi rangot kapott. Az urbanizálódást továbbsegítette az 1980-ban megépült, Közép-Európa legmodernebb növényolajgyára, és az 1984-ben elkészült Első szövetkezeti Sörgyár.
1993-1996 között római katolikus és református templom épült. 1996-ban pedig a városháza konferencia- és színházteremmel
A látványos zöldövezetben fekvő városban kellemes kikapcsolódást jelent a Tisza-part és a termálvizes strandfürdő.

Nagykörű 1737 lakosú község Szolnoktól 25 kilométerre, északkeletre fekszik. Nagykörű feltehetően a XVIII. század második felében települt. A török hódoltság alatt folyamatosan lakott hely. A török harcok következtében 1683-1687 között elnéptelenedett. Nagykörű 1872-ben alakult nagyközséggé. Itt van az ország egyik leghíresebb cseresznyetermelő területe, Nagykörű híres cseresznyevirágzásáról.
Ma is álló római katolikus temploma 1766-1784 között épült. Az 1944-ben megsérült toronysisak helyett alacsony gúlatető fedi. 1994-ben eredeti állapotába építették meg a tornyot.
A település népi műemlék jellegű épületei közé tartozik a „Halászház” valamint az „Alkotóház”.
Műemlék jellegű a községben található 1801-ben készült barokk stílusú Nepomuki Szent János szobor.

Rákóczifalva 5577 lakosú nagyközség a 442-es főközlekedési út mentén, Szolnok déli szomszédságában fekszik. A település elődjének, Tiszavarsánynak első említése 1075-böl való. Folyamatosan lakott hely, egy időben mezővárosi rangot is kapott. A török hódoltság kezdetén a környék egyik legnépesebb települése. Lakossága a 15 éves háború alatt megritkult, s bár létezik a XVI. században is, elveszti korábbi jelentőségét. A török kor végén pusztul e1.1703 körül említik visszatérő lakosságát, de a községszervezet már nem alakul ki, s II. Rákóczi Ferenc - bár itteni birtokán kastélyépítésbe kezd sem szervezi újjá a falut. 1880-tól toborzott telepesek által születik újjá a község 1883-ban.

Rákócziújfalu 2040 lakosú község a 442-es főközlekedési út mentén Martfűtől 4 kilométerre, északra fekszik. 1950-ben Alsó-Varsánypusztát, Csillag-majort, a Tiszahajlati tanyákat, Újtelep külterületi lakott helyét egyesítették, s ez a rész Rákócziújfalu néven levált Rákóczifalvától, önálló község lett. A falu közepén emelkedik a helybeliek által Törvényhalomnak nevezett magaslat, melyen a szájhagyomány szerint az egykori Tiszavarsány bírái ítélkeztek.

Szajol 4023 lakosú község a 4-es főközlekedési út, valamint a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/, a 120-as/Lőkösháza-Békéscsaba-Szolnok-Budapest/ és a 130-as/Makó-Hódmezővásárhely-Szolnok/ vasútvonalak mentén, Törökszentmiklóstól 6 kilométerre, nyugatra fekszik. A község oklevelekben történő említése először 1261-ben fordul elő. A település a szolnoki várispánsághoz tartozott. 1872-ben nagyközséggé alakult.
1744-ben templomot építettek a Tisza partján, majd újabb katolikus templom 1833-ban épült.

Szászberek 955 lakosú község a 32-es főközlekedési út és a 86-os/Szolnok-Újszász-Vámosgyörk/ vasútvonal mentén, Újszásztól 3 kilométerre, északkeletre fekszik. 1489-ben már mezővárosként említett Szászberek a XVI. század elejére elveszti rangját és ismét falu lesz. 1438-ban már temploma volt, de az 1680-as évekbeli török-tatár pusztítás nyomán egyháza elenyészett.

A város a 4-es és a 32-es főközlekedési utak kereszteződésében terül el. A helység a 82-es/Hatvan-Szolnok/, a 86-os/Vámosgyörk-Újszász-Szolnok/, a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/, a 120-as/Lőkösháza-Békéscsaba-Szolnok-Budapest/, a 130-as/Makó-Hódmezővásárhely-Szolnok/ és a 145-ös/Kiskunfélegyháza-Szolnok/ vasútvonalak gócpontja. A történelmi Szolnok a Tisza és a Zagyva találkozásánál épült fel. A város történelme igen gazdag. Szolnok neve 1030 körül válik ismertté, amikor az államalapító Szent István király az újonnan szervezett Szolnok vármegye központjává teszi. A Tisza és a Zagyva egybefolyása által képezett, védett magaslaton épül ki az ispánsági vár, amely nevét Zounok ispánról kapta. Az Alföld szívében elterülő megyeszékhely nevét elsőként egy 1075-ből származó írás említi. Szolnok jelentősége különösen megnő a XVI. Század közepén, régi várát a fenyegető török veszély miatt 1550-51-ben megújítják, majd a várost fallal és vizesárokkal veszik körül. 1552-ben Szolnokot a török katonai és szandzsákszékhellyé alakítja, de uralmuk alatt a város képe nem változott. Nevükhöz fűződik az 1562-ben veretett cölöphíd a Tiszán, mely hazánk egyik legrégibb hídja. A 133 évi uralom alól 1685-ben szabadult fel Szolnok. A vár védelme alatt a tiszai sószállítás egyik központjává fejlődik, a szállítóeszközként szolgáló tutajok fenyőiből pedig jelentős manufakturális faipar alakul. A XVII. Század végére a kishatárú város idegenforgalmi népessége megnő, hídját folyamatosan megújítják. A reformkor szellemi gazdasági életet megújító törekvései a város fejlődését nagymértékben elősegítették. A Tisza szabályozása, a gőzhajózás és a vasút Szolnok hídváros szerepét megnövelte, megélénkül a tutajozás, és a tiszai fahajó-forgalom. 1847-ben megépül a vasút Pest-Szolnok szakasza. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején Szolnok központi szerepet játszott a meglévő vasút és a tiszai hajózás révén. 1849. március 5-én a szolnoki csata győzelmét követően indult meg a Tavaszi hadjárat. A XVIII. század elején még katonai és mezőgazdasági tevékenységet folytattak a város lakói, ez azonban az 1860-70-es évekre iparforgalmi jelentőségűvé válik. 1876-ban főként a vasútnak köszönhetően újra megyeszékhellyé válik, s ez közigazgatási, kulturális szerepkörét is megnöveli. A XIX-XX. századforduló táján élelmiszer- és malomipara megerősödik, kereskedelme, üzletei, bankjai új építkezésekkel kialakítják Szolnok jellegzetes városközpontját. A további fejlődést megszakítja az I. Világháború, amely után 77 napig frontvárossá alakul a város, s ebből a pusztulásból kellett felépülnie. Ugyancsak talpra kellett állnia, s újjáépíteni a várost a nagy áldozatokkal az itt élőknek a II. Világháború idején az 1944. évi bombázások után is, mert az egykori szemtanuk szerint mintegy négyezer ember lézengett csupán a városban. A háborús károk helyrehozatala után megkezdődött a város fejlesztése. Az 1950-es években túlméretezett ipari beruházásokra került sor, amelyben csak részben vették figyelembe a belső erőket, meglévő adottságokat. Hatalmas építkezés kezdődött meg, lakótelepek alakultak ki, s a környékből betelepülő parasztsággal felduzzadt a város lakossága. Azok a politikai konfliktusok, amelyek jelen voltak a városban, országosan is jelentkeztek és változásokat követeltek. 1990. november 13-ától Szolnok megyei jogú város lett.
Szolnok ma lüktető és eleven város, amely egyszerre ad romantikát és kecsegtető jövőt. Azt mondják, azok az emberek, akik folyóvíz mellett laknak, lelkükben szabadok, gondolataikban szárnyalók, érzelmeikben barátságosak. Itt az Alföld centrumában, a Tisza és a Zagyva védő ölelésében lüktet a 77634 lakosú város élete, alig merve átlépni óvó s egyben szorító korlátait, a két folyót.
A város történelme során több ízben szenvedett jelentős károkat, így napjainkra kevés műemléke maradt. Az idelátogató mégis találhat számos szép épületet, teret, utcarészletet, amit megőrizhet emlékezetében. Élményt jelent a vendégeknek az egykori mintegy tízholdas versailles-i stílusú park közepén felépült Tisza Szálló és Gyógyfürdő, melynek termálvize kiválóan alkalmas reumatikus és mozgásszervi betegségek gyógyítására, gyomorbetegségek enyhítésére. A Tisza-parti sétány és a mellette elterülő Verseghy-park szobraival és csobogóival, szebbnél szebb virágaival idősek és fiatalok egyaránt kedvelt sétáló és szórakozóhelye. Innen csak néhány lépés a Szigligeti Színház gyönyörűen felújított országosan is kiemelkedő szépségű épülete. Aki betér ide egy rangos előadásra, ha a szíve és a lelke befogadásra kész, érzi, amint a régi művészek szelleme ott bolyong a zsinór-padlás felett, és hang nélkül tapsolnak lelkesen az ezredforduló művészeinek.
A patinás Tisza Szálló melletti parkban találkozhat a város szülöttének, Verseghy Ferenc költő bronz portréjával, valamint az evangélikus, a református és az 1757-ben épült barokk műemlék belvárosi katolikus templom ég felé nyúló tornyaival és tisztelet parancsoló épülettömbjeivel.
Az 1902-ben épült egykori zsinagóga falai között a Szolnoki Galéria kiállításait láthatjuk.
A Tisza és a Zagyva torkolatánál látható a carrarai márványból készült Damjanich-lovasszobor, mellette a határainkon túl is rangot szerzett Művészetelep, mely az ország legrégibb alkotótelepe, és kissé távolabb a szerényen meghúzódó Vártemplom. A Tabán városrész újjáépített, de az egykori halászfalu utcaszerkezetét megőrző emberléptékű házai közt várja vendégeit a Tájház Múzeum, ahol a hajdan itt élők tárgyai, használati eszközei között átérezhetjük a kor hangulatát. A Tisza hídjától a városba vezető főutcán is megcsodálhatjuk jó néhány, régmúlt időkből megmaradt épületet, mint például a Bíróság, Megyeháza, a Tudomány és Technika Háza és a Városháza épületeit. Miután megpihentünk a Kossuth tér szökőkutas, virágoktól tarka, árnyékos padjainak egyikén, az építészetileg is élményt nyújtó Damjanich Múzeum kiállításaiban gyönyörködhetünk.
A Tiszától körgáttal védett Tiszaliget hatalmas fái alatt sportlétesítmények, vendéglátó egységek húzódnak meg. A Tiszaliget sportolásra, pihenésre, kikapcsolódásra vágyók számára kínál sokféle lehetőséget. Azok a látogatók, akik aktívan próbálják tölteni az idejüket sokféle elfoglaltságot találhatnak.
Szolnok a vizek városa, de a két folyó adta sportolási lehetőségen kívűl a vadászat, a lovaglás és a sportrepülés nyújthat kellemes kikapcsolódást. Szolnok környéke ma is gazdag természeti értékekben. A Holt-Tisza vize nyáron fürdőzésre, télen korcsolyázásra alkalmas és egész évben a horgászok paradicsoma. A tiszai kirándulóhajókról megtekinthetők az érintetlen ártéri erdők, melyek az eredeti arculatukat őrzik.

Tiszajenő 1699 lakosú község a 145-ös/Szolnok-Kiskunfélegyháza/ vasútvonal mentén, Tiszakécskétől északra, 14 kilométerre fekszik. A helység a Vezsenyi Szőlők és a Pusztajenő külterületi lakott helyekből alakult 1954-ben. Múltja azonban a XV. század elejéig visszavezethet. A török hódoltság alatt jó ideig lakott hely volt, majd elpusztult. A XIX. század közepén csupán néhány család élt ott. Tiszajenőn palackozzák a híres MIRA VIZET.

Tiszasüly 1780 lakosú község a Tisza-tótól délnyugatra, a Jászsági-főcsatorna mellett fekszik. Bár az írott forrásanyagokban csak a XIV. század elején találunk a településre utaló feljegyzéseket, a régészeti leletek arra vallanak, hogy valószínűleg már az Árpád-korban is lakott hely volt. A török hódoltság idején pusztaként említik.
A római katolikus templomának hajója XIV. századi gótikus, a szentélye XV. századi. Később barokkizálták.

Tiszavárkony 1729 lakosú község a 145-ös/Kiskunfélegyháza-Szolnok/ vasútvonal mentén Szolnoktól délre, 15 kilométerre, a Tisza jobb partján fekszik. Tiszavárkony nevét először 1301-ben “Varkun” alakban a Képes Krónika említi. A település 1872-ben lett nagyközség.
A Kisasszony-temploma 1728-ban barokk stílusban épült.
A református temploma klasszicizáló késő-barokk stílusban épült a XVIII. században.
A községben népművészeti alkotóház működik.
Az egykori vár helyét emlékmű jelöli.

Tószeg 4688 lakosú nagyközség a 145-ös/Szolnok-Kiskunfélegyháza/ vasútvonal mentén, Szolnoktól délre, 5 kilométerre fekszik. Laposhalom neve száz esztendeje foglalta el helyét a prehisztoria (ősrégészet) tudományában. Azon lelőhelyek közé tartozik amelyet valamennyi, az óvilággal foglalkozó ősrégész fogalomként használ. A Tisza gyakori áradásai nyomán „a tószegi szájhagyomány idővel „Kucogóra” keresztelte a Laposhalmot.
A község másik nevezetessége a Gerje menti füves puszták, amely a jászkarajenői és köröstetétleni füves pusztákkal alkot egészet. Sziki növényvilága és a területen megtalálható több mint 200 madár faj egyedülálló.

Újszász 6826 lakosú város a 82-es/Hatvan-Szolnok/, a 86-os/Vámosgyörk-Újszász-Szolnok/, és a 120a-s/Szolnok-Újszász-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik a Zagyva és a Tápió találkozásánál. A XIX. század második felétől a vasúthálózat kiépülésével jelentős vasúti csomóponttá vált. A helység keleti oldalán, a Zagyva folyó mentén csatlakozik a belterülethez a Parkerdő, ami pihenési és sportolási lehetőségekre kiválóan alkalmas.
A városban lévő két volt Orczy kastély műemlék épület, jelenleg mindkettőben Szociális Otthon működik. Ezen a területen több természetvédelmi terület található, ezek közül is a legkiemelkedőbb az eklektikus stílusú Orczy kastélyt körülvevő kastélypark, amelyben védett növényritkaságok és őshonos fák találhatók.

Vezseny 627 lakosú község a 145-ös/Kiskunfélegyháza-Szolnok/ vasútvonal mentén, a Tisza-folyó legnagyobb kanyarulatában Martfűvel és Tiszaföldvárral szemben helyezkedik el.

Zagyvarékas 3722 lakosú község a 82-es/Hatvan-Szolnok/, a 86-os/Vámosgyörk-Újszász-Szolnok/ és a 120a-s/Szolnok-Újszász-Budapest/ vasútvonalak mentén, Újszásztól 8 kilométerre, délkeletre fekszik. A település első okleveles említése, 1347 óta megannyi megpróbáltatáson mentek keresztül. A 15 éves háború idején semmivé vált Rékas. Kétszeri elnéptelenedés után 1713-tól Rékas folyamatosan lakott hely. A lakosok a felrobbantott Zagyva-híd mellett két pontonhidat építettek, később pedig egy fahidat is.
Kőtemploma már 1347-ben állt. 1724-ben új templomot építettek, amit 1910-ben építettek át.