January 5th, 2010 4605 Tiszafüredi kistérség

Abádszalók 4600 lakosú nagyközség a 102-es/Kál-Kápolna-Kisújszállás/ vasútvonal mentén, Kunhegyestől északnyugatra, 10 kilométerre fekszik, a Tisza-tó partján. A falu Tiszaabád és Tiszaszalók nevű községek egyesülésével jött létre. 1849-től a két településrész több alkalommal egyesült és vált szét., majd végleges egyesülésre 1896-ban került sor. Először Anonymus említi Abádot, Thonuzaba besenyővezér birtokaként, és mint fontos tiszai révhelyet. Szalók falu neve a török eredetű, honfoglalás kori Zaluch személy – és nemzetségnévből alakult ki. A község neve 1271-től sűrűn fordul elő az oklevelekben. 1697-ig folyamatosan lakott hely volt, majd elpusztulhatott, mert 1703-ban nem említik faluként. 1717-től tudunk arról, hogy megindult a községi élet. Abádszalók életét mindig meghatározta mezőgazdasági jellege, földrajzi és gazdasági tényezői nem kedveztek az ipari élet kialakulásának. 1740-ben Orczy László 44 német iparoscsaládot telepített Szalókra. Leszármazottaik elmagyarosodva ma is itt élnek, és sokan közülük folytatják apáik egykori mesterségét. A gyékényszövésnek és a kosárfonásnak voltak hagyományai, melyhez a Tisza gyékénnyel és náddal borított árterülete biztosított alapanyagot. A halasi csipkeház segítségével sok parasztasszony tanulta meg a csipkeverés mesterségét, melyet sokan ma is művelnek. A Tisza-tó létrehozása, a kiskörei-vízlépcső megépítése jelentősen megváltoztatta a település életét, lehetőségeit.
Nevezetes műemlék a barokk stílusú római katolikus templom, melynek oltárképeit az abádszalóki születésű festőművész, Kovács Mihály festette 1870-73-ban. A copfstílusú szószék és a keresztelőkút 1790 körül készült.
A református templom jellegzetessége a homlokzat előtti szögletes, vaskos torony.
Kunhegyes 8521 lakosú nagykunsági város a 34-es főközlekedési út és a 102-es/Kál-Kápolna- Kisújszállás/ vasútvonal mentén, a Nagykunsági-főcsatorna mellett fekszik. 1311-ben említik először Hegyesegyház néven, ami azt jelenti, hogy a kunok beköltözése előtt magyarok által lakott, egyházas, templomos hely volt. A török korban vált a Nagykunság szerves részévé. 1786-ban több mint kétszáz család költözött ki Bácskába a kamarai birtokokra „életüknek jobb móddal való folytatása reményében”.
A református temploma 1827-1859 között épült Hild József tervei alapján. Egy 1863-as egyházlátogatási jegyzőkönyv így írta le:”12 öl széles, 30 öl hosszú, 10 öl magas templom, 1 hold 272 négyszögöl fákkal beültetett térségben, két toronnyal, mely négy harangját, órával és villámhárítóval van ellátva. Az egyik legszebb református templomunk, belül két emeletmagasságban körülfutó karzattal. A földszinten dór, az emeleten ión oszlopok tartják a karzatot.
A Sóház a templom szomszédságában található, barokk homlokzatú épület. 1738-ban épült, T alaprajzú, alápincézett, íves árkádos tornáccal. A Szolnok felé haladó sóút fontos állomása lehetett, erre enged következtetni az épület rangos kivitelezése.

Nagyiván 1234 lakosú község, a Hortobágy nyugati kapuja Tiszafüredtől 34 kilométerre délkeletre fekszik.
A település központjában található a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus templom és plébánia, amelyek késő barokk stílusban épültek.
A község keleti részén áll a Görbe-csárda, melyet hagyomány szerint a híres pusztai betyár, Rózsa Sándor is látogatott hajdanán.
A táj egyedülálló értéke a délibáb, a puszta szegélyét övező kunhalmok és a közeli ősmocsár.  A környék madarakban különösen gazdag. A falu szélén áll a Hortobágyi Nemzeti Park nagyiváni fogadóháza, melyben néprajzi gyűjtemény is megtekinthető.

Tiszabura 2752 lakosú község a Tisza-tótól 10 kilométerre, délre fekszik. Az Árpád-kori település, Kemej megyéhez tartozott. 1335-ben egy Visegrádon kelt adománylevél szerint Róbert Károly a helységet István királyi jegyzőnek adja. A terület igen gyakran cserélt gazdát. Burát 1738-1741 között telepítették újra.
Gótikus műemlék temploma a XV. században épült.
Református temploma 1799-ben épült.

Tiszaderzs 1358 lakosú község a Tisza parton, Tiszafüredtől 17 kilométerre, délnyugatra fekszik. A település a Tomaj-nemzetség egyik ősi birtoka volt. A pápai tizedjegyzék 1337-ben Ders elnevezéssel már említi.
A romtemplom a XIII. században, román stílusban épült, elpusztult 1793-ban.
Az 1793-ban épült a műemlék református templom késő-barokk stílusban.
A református templommal szemben található Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotása, a I. és II. Világháborús Emlékmű.
A Borbély-kúria 1756-ban, barokk stílusban készült.

Tiszafüred 13749 lakosú város a 33-as és 34-es főközlekedési utak találkozásánál, valamint a 103-as/Karcag-Tiszafüred/ és 108-as/Debrecen-Füzesabony/ vasútvonal mentén a Tisza-tó partján, a Hortobágyi Nemzeti Park és a Nagykunság  fekszik. A korábban közigazgatásilag önálló Tiszaörvény és Tiszaszölös hozzácsatolásával lett város Tiszafüred 1984-ben. Az oklevelekben történő első említése 1273-ból ismeretes. A történelem folyamán többször is elnéptelenedik. A XVIII. század első felében fontos tiszai átkelőhely. 1746-ban Tiszafüred mezőváros lett. Tiszafüred-Kócsújfalu a Hortobágy szélén, a várostól 16 kilométerre található 2-3 utcás kis település is Tiszafüredhez tartozik.
A római katolikus templom 1827-ben, neobarokk stílusban épült.
A református templom a XVIII. században, barokk stílusban készült el.
A Lipcsey-kúria 1840-ben, klasszicista stílusban épült.
A város történetét őrzi a Kiss Pál Múzeum és a Nyúzó Gáspár Fazekas Tájház.

Tiszagyenda 1081 lakosú község Kunhegyestől 7 kilométerre, nyugatra fekszik. A helység az Árpád-korban már létezett. A XVII. században egyszer pusztaként, egyszer faluként említik. 1683 körül a törökök segédcsapatai dúlják fel. Ezután Gyenda két és fél évszázadon át puszta maradt. A XIX. század közepétől gyors ütemben népesül be ismét.
Az 1770-es években lebontották a romos templomot, ami helyett 1900-ban készült el az új templom.

Tiszaigar 926 lakosú község a 34-es főközlekedési út mentén, Tiszafüredtől délkeletre, 10 kilométerre fekszik. A település már a XIII. században létezett. 1686 után lakott helyként nem is szerepel. A XVIII. század elején a fürediek és a szőlősiek bérlik az igari pusztát.
1786-ban új református templomot építettek késő barokk stílusban.
Másik műemlék jellegű építményük a késő barokk stílusban épült katolikus templom.

Tiszaörs 1510 lakosú község a 34-es főközlekedési út mentén, Tiszafüredtől délre, 14 kilométerre fekszik. Már 1292-ben említik a falut abból az alkalomból, hogy Örsi Imre az egri püspökségre hagyományozza. 1703-ban 16 család által lakott puszta. 1766-ban katolikus jobbágyokat telepítettek a korábbi lakosság helyére.
Tiszaörs műemlék jellegű, dombon álló temploma 1783-ban épült, Francz József egri mester építette, a főoltárképet Zirekler János egri festő festette.

Tiszaroff 1937 lakosú község Kunhegyestől 15 kilométerre, északnyugatra fekszik. A község területén és környékén feltárt leletek azt bizonyítják, hogy a Tisza partján az emberek már az őskorban letelepedtek. A kőkorban és az azt követő rézkorban is éltek itt emberek. Az itt feltárt leletek a Nemzeti Múzeumban találhatók. A nyelvi hagyományok és a népmondai elemek alapján úgy tartják a roffiak ma is, hogy a község határában lévő Ajtóshát és Borshalom dombjain a hunok díszes bőrsátrai álltak hajdan, s Roff vezér után Attila is táborozott ezen a vidéken. Ennek hitelességét történelmi kutatás eredménye nem igazolta. A Rákóczi - szabadságharc után 1711-ben 20 jobbágy és 6 zsellér lakja a területet. Ekkor kerül a falu egy része a Borbély família tulajdonába. Az 1780-as években már több földesura is van a falunak. Borbély Mihály 1757-ben a meglévő protestáns imaházhoz tornyot építtetett, majd 1762-ben a különálló s ma is meglévő kőtorony is felépült. Az 1840-es évekig rossz, járhatatlan földutak kötik össze a környező helységekkel. A község 13,5 kilométer hosszúságban a Tisza partján fekszik, ebből 2,5 kilométer közvetlen belterület. A települést érintő szabályozás (átmetszés) 1854-55-ben készült el. Párhuzamosan folyt a gátépítés is. A belső település olyan magas parton fekszik, hogy a falut árvíz nem vitte el, de határa többször került víz alá. 1848 előtt úrbéres község volt. 1872. május 11 -én Nagyközséggé alakult. 1871 márciusától járásbírósági székhely. 1879-ben mint a Tiszai Közép Járás székhelyét említik az iratok Roffot, melyet befolyásos földesurainak köszönhette. Az 1900-as évek elejétől fokozatosan csökkent Tiszaroff jelentősége. 1919-ben a Tanácsköztársaság kikiáltása után a községben is megalakult a Vörös Őrség. Leverése után volt parancsnokát elfogták s kegyetlenül megkínozták, majd agyonlőtték. 1945 után a háborús veszteségekkel, de újra nekikezdett a község a munkának. 1848-ban gépállomás kezdte meg működését 24 dolgozóval és 9 géppel. Termelőszövetkezetek alakultak. Híres volt az 1906 - 1908 között létesült gőzmalom melyet 1949-ben államosítottak. 1963 januárjától működött a Tiszaroff és Vidéke Körzeti FMSZ, melynek Tiszaroff volt a központja. 1961-ben új kultúrotthon létesült, melyben elhelyezést nyert a könyvtár is. A faluban bölcsöde, óvoda és 8 osztályos iskola működött. 1926-tól filmszínház is működött a községben. Mindig jelentős volt Tiszaroffon a sport, legjobb eredményt a röplabdások érték el, de a labdarugó, asztalitenisz és kerékpár szakosztályok is jól, sikeresen működtek.

Tiszaszentimre 2356 lakosú község a 103-as/Tiszafüred-Karcag/ vasútvonal mentén, Kunhegyestől 14 kilométerre, északkeletre fekszik. A helység évszázadokon át a Losonczy család birtokában volt. Szentimre római katolikus templomának védőszentjéröl kapta a nevét.
1774-ben a régi templom alapjaira kőtemplomot emeltek, melynek tornyát 1800 építették fel.

Tiszaszőlős

Tomajmonostora 768 lakosú község Kunhegyestől 10 kilométerre, északkeletre fekszik. A községnév a Tomaj nemzetség egykori szálláshelyére utal, az utótag pedig a falu határában épült monostorra. A település több évszázados múltra tekint vissza. Tomajmonostora egyházi centrum volt a bencés monostor révén. A XVI. században a helyi lakosság többsége magyar volt, feltehetően a 15 éves háború során néptelenedett el a falu.
Tomajmonostorának egyetlen műemlék jellegű épülete van, gróf Magyary-Kossa Géza által a XIX-XX. századforduló táján épített eklektikus, neobarokk részletekkel díszített kastély, mely erősen leromlott állapotban van.