Archive for the ‘Hajdú-Bihar’ Category
Báránd Hajdú-Bihar megye bihari részének nyugat felé a legszélső települése, mely 2697 lakost számlál és az úgynevezett “Háromföld”: a Nagysárrét, a Hajdúság és a Nagykunság szegletében húzódik meg. A helységet érinti a 42-es főközlekedési út, valamint a 101-es/Püspökladány-Biharkeresztes/ vasútvonal. Ez az Árpád-kori településű falu a vízállásokból és a mocsarakból jól kiemelkedő lakott hátságokból alakult ki. A falu IV. László (1272-1290) egyik keltezetlen oklevelében fordul elő első ízben, itt állított ki (in villam Barand) oklevelet. Ettől azonban nyilvánvalóan korábbi eredetű. A középkorban a váradi püspök birtoka. A török hódoltság előtt is jelentős hely, 1552-ben 51 telekkel írták össze. Lakottan vészelte át a sok pusztulást hozó XVII. századot, s lakossága református hitre tért. A XVIII. században ismét az újraszerveződő váradi püspökség birtoka lett. Területi fejlődése azóta folyamatos, végleges szerkezete az 1950-es évekre kialakult. A település lakossága főként mezőgazdasággal foglalkoznak.
A község műemlékei a főtéren található a református és a katolikus templom, illetve Nepomuki Szent János szobra.
Bihardancsháza 218 lakosú község Berettyóújfalutól 19 kilométerre, nyugatra fekszik. Dancsháza (ma Bihardancsháza) Nagyrábé közeli szomszédságában 1384-ben már lakott volt. Telepítője és névadója feltételezések szerint Nagyrábén akkor birtokos család egyik tagja Rábéi Danos lehetett. A XVII. század elején virágzó helység. Ebben az időben a szomszédos négy település közül ez a helység volt a legtekintélyesebb. Itt volt a közösen épített és használt templom is. Az 1670-es években lakatlanná lett falut - 33 évi lakatlanság után - 1710 körül kezdték újra lakni.
A határában a Halomszer-dűlőben lévő emelkedés korai rézkori település helye. Ez a település i. e. 2500-2300-ban létezhetett.
Biharnagybajom 2932 lakosú község a 128-as/Békéscsaba-Kötegyán-Vésztő-Püspökladány/ vasútvonal mentén, Püspökladánytól 15 kilométerre, délre fekszik. A középkorban három vármegye kiszögellésénél fekvő község több vármegyéhez is tartozott. A török hódoltság korában végvár és uradalmi központ. A török kiűzésekor is lakott hely. A XVIII. században az Eszterházy család tulajdonába került, de a XIX. század derekán is nagyszámban éltek itt nemesek.
Látnivalói a Kovácsmúzeum és a Szűcs Sándor Emlékház.
Bihartorda 986 lakosú község Berettyóújfalutól 16 kilométerre, nyugatra fekszik. Bihartorda több mint 775 éves bihari település a Sárréten. A lakosok több mint fele (51%) nyugdíjas és eltartásra szoruló. A bihari településekre jellemzően e községben is zömében a klasszikus paraszti foglalkozást űzik: növénytermesztésben és állattenyésztésben dolgoznak. Jól gazdálkodó mezőgazdasági szövetkezete van, ami az egyedüli munkalehetőséget biztosítja.
Földes 4339 lakosú nagyközség a 42-es főközlekedési út mentén, Berettyóújfalutól 14 kilométerre, északnyugatra fekszik. A település a Hajdúság déli részén a bihari Sárrét határán fekszik. Az E-60-as nemzetközi főút mellett fekvő Inacs-halomnál Zoltai Lajos, Földes jeles muzeológusának ásatásai során talált újkőkori és rézkori leletek bizonyítják, hogy régen lakott település. Az első írásos emlék a település történetében 1198-as keltezésű. Az 1214-es Váradi Regestrumban már Földes községbeliek nevei is szerepelnek. Szapolyai János révén Földes számos nemesi kiváltsághoz jutott, melyeket évszázadokon keresztül megőrzött. Földes nemesi községi szervezetei létrehozásával Szabolcs vármegyével szemben is helytállt a rendi alkotmány idején, egyaránt biztosítva a nemesi kiváltságokat, és a polgári egyenjogúságot. A település gazdasági életét meghatározó gazdasági egységek: a Rákóczi Mezőgazdasági Szövetkezet, a TERM-CO Rt. és az AGROMARKT Kft., valamint a mintegy másfélszáz magánvállalkozó. A település városias szintű kereskedelmi hálózattal rendelkezik, amelyben közreműködik a Haladás ÁFÉSZ mellett számos helyi vállalkozó is. A szabadidő hasznos és egészséges eltöltését biztosítja a Rákóczi Mezőgazdasági Szövetkezet Szabadidő Központja, ahol különböző sportolási lehetőségek mellett hárommedencés strand is működik.
Kaba 6373 lakosú nagyközség a 4-es főközlekedési út és a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén, Püspökladánytól 11 kilométerre, északkeletre fekszik. Kaba kedvező földrajzi környezetben fekvő, jelentős iparral rendelkező mezőgazdasági jellegű nagyközség. Feltehetően az avarok óta lakott település. A községre utaló írásos emlékek a Váradi Regestrumban találhatók az 1212-es 1219-es évekből. A török hódoltság idején már mezővárosi kiváltságokkal rendelkezett. Az első igazán jelentős írásos anyag a Kabai Kódex, amely a város 1702-ben megkezdett jegyzőkönyve. Az Árpád-házi királyok korában már önálló templommal rendelkezett, amely többször elpusztult és újjáépült. A kabait nevű meteorkő 1857-ben hullott le a település határában. A világháborúk pusztításai után jelentős fejlődésnek indult a község intézmény-rendszere és közműellátottsága. A település legnagyobb ipari üzeme a Kabai Cukorgyár RT. 1979-óta termel. A lakosság megélhetésében továbbra is a mezőgazdaság a meghatározó az ipari üzemek és több kisebb-nagyobb vállalkozás mellett.
Melegvizet és földgázt adó kútja 1937-óta a biztosítja a fürdő működését.
Nádudvar 9077 lakosú hortobágyi város, a Hortobágy szélén, a Kösely folyócska által körbefogott ősi település, már a neolit korban is lakott volt. Nevét az árterekben mindenhol előforduló nádról és az ebből kerített udvarokról kapta. A történelem viharaiban a település többször elpusztult, de mindig újjáépült, fejlődött. A település a fazekasságáról évszázadok óta híres. Itt készítenek népművészeti feketekerámiát. A nevében megmaradt egykori falukép udvarait, talán az egész települést nádfalak vették körül. 1594-ben a törökök, csaknem teljesen elpusztították. A mocsarakba menekült lakosság lassan települt vissza, elsősorban állattenyésztésből élt. Kiváló minőségű agyaglelőhelyei miatt évszázadokkal ezelőtt kialakult fazekasmesterségét a XIX. század közepén már 55 mester művelte. 1950-ben alakult meg az országosan ismert Vörös Csillag Termelőszövetkezete, mely kiváló terméseredményeivel és nagyfokú szervezetségével emelkedett ki. A településen több, országosan is jelentős gazdasági társaság működik.
A helységben két műemlék jellegű templom van. A barokk stílusú református templom 1774-ben épült, a kora klasszicista római katolikus templomot 1819-ben létesítették. Az itt élők nagy figyelmet fordítanak a hagyományok ápolására és továbbéltetésére. A pásztorművészet különböző ágaiban ismert mesterek éltek és élnek itt. Az alkotások a XVIII-XIX. században népi barokk stílusban épült református parókia épületében lévő állandó kiállításon tekinthetők meg.
A nádudvari kulacskészítők és az Ady Endre Művelődési Központ a térség meghatározó intézménye.
Nagyrábé 2373 lakosú nagyközség, Berettyóújfalutól 17 kilométerre, keletre fekszik. Földrajzi környezetét a Nagysárrétnek nevezett táj alkotja, amely a XIX. század közepéig - amíg a vízszabályozások a mocsarakat nem szárították ki és vizét a Berettyó ásott medrébe nem vezették el - mocsár, ingovány és nádtenger volt. A község nevének első említése a Váradi Regestrumban 1215-ben történik. Mai földrajzi helyét valószínűleg 400 évvel ezelőtt, 1495-ben foglalta el. Hosszan elnyúló település.
A község központjában álló 1809-ben épült zsindelyfedésű református templom védett, műemlék jellegű épület.
A régi piactérből kialakított parkban látható Győrfi Sándor szobrászművész második Világháborús emlékműve, a Sárrét egykor jellegzetes madaraival, a daruval, mely a település címerében is szerepel.
Az Echerolles család hajdani kastélya helyenként középkori hangulatú, néhol neobarokk díszítésű, kecses saroktornyokkal tagolt, összességében kissé franciás, romantikus kastély igen érdekes látványosság.
A Művelődési Ház parkjában található Tájház az itt élő emberek életébe nyújt betekintést.
Füstpusztán a múlt tanufája, a 250-300 éves kocsányos tölgy védett természeti érték, mely az ott lévő kastéllyal harmonikusan illeszkedve, emlékeztetnek az egykori angol tájképi stílusban kialakított parkra.
Püspökladány 15950 lakosú város a 4-es és 42-es főközlekedési utak, valamint a 100-as/Záhony- Nyíregyháza- Debrecen- Szolnok- Budapest/, a 101-es /Püspökladány – Biharkeresztes/ és a 128-as/Püspökladány – Vésztő- Kötegyán- Békéscsaba/ vasútvonalak mentén. Területén emberi települések nyomai az újkőkortól találhatók, de mai nevén először csak a váradi konvent 1351-ből származó oklevelében említik. A város elkerülte a török hódítást, és az 1500-as évek elejétől áttért a református vallásra. Nagy jelentősége volt a termőföldterület kialakításában a XIX. században megvalósult folyószabályozásoknak. A mocsárvilág lecsapolásával hatalmas földterületeket lehetett a mezőgazdasági termelésbe bevonni.
A református temploma későbarokk stílusban, 1792-ben épült.
A város bel- é s külterületén számos kunhalom található, leghíresebb a Boldogasszony-halom, melyen egy Árpád-kori kápolna maradványai láthatók.
A város nagy szülötte Karacs Ferenc (1768-1838) térképkészítő és rézmetsző, a Nagy Magyar Atlasz készítője, és Mindszenthy Sámuel (1751-1806), a felvilágosodás neves tudósa. Innen származott el dr. Szűrös Mátyás, az 1989. október 23-án kikiáltott Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke.
Sáp 1049 lakosú község a 101-es/Biharkeresztes-Püspökladány/ vasútvonal mentén, Berettyóújfalutól 17 kilométerre, északnyugatra fekszik. Írott forrásainkban csak későn bukkan fel, de a falu sokkal korábban keletkezett. 1552-ben tíz telekkel több kisnemes birtoka, s ezt a sajátosságot mindvégig megőrzi. Az 1692-es összeírás lakatlannak mondja, de a jelek szerint a község átvészelte a nehéz XVII. századot. Lakossága a XVI. század második felében térhetett át a református hitre.
Sárrétudvari 3000 lakosú nagyközség a 128-as/Békéscsaba-Kötegyán-Vésztő-Püspökladány/ vasútvonal mentén, Püspökladánytól 11 kilométerre, délre fekszik. A bihari részek egyik legjellegzetesebb földrajzi tájegységén - a Sárréten fekvő települést írásos forrásaink viszonylag korán, már a XIII. század elején többször is említik. A XIV. században Békés megyéhez tartozott. A község lakossága a XVI. század második felében református hitre tért. Népessége a XVIII. század folyamán gyorsan gyarapodott, s megmaradt tisztán magyar községnek.
Szerep 1632 lakosú község a 128-as/Püspökladány-Vésztő-Kötegyán-Békéscsaba/ vasútvonal mentén, Püspökladánytól 11 kilométerre, délkeletre fekszik. A község először írásos forrásainkban 1285-ben bukkan fel. 1552-ben már közepes nagyságú falu. A XVIII. században lakott hely, s a nagyváradi katolikus káptalan birtoka. Lakói viszont református vallásúak voltak. A XIX. század derekán mezőgazdasági művelésre alkalmas határát dicsérték.
Református temploma műemlék jellegű épület.
Tetétlen 1467 lakosú község Nádudvartól 16 kilométerre, délkeletre fekszik. A település neve írott forrásokban először 1572-ben jelenik meg. 1594-ben huszonhárom családdal írták össze. 1608-ban Báthory Gábor erdélyi fejedelem Nagy András hajdúgenerálisnak adományozta a bajomi váruradalmat, így Tetétlent is. A XVIII. század folyamán elnéptelenedett, s 1775-ben népesedett be újra. Gazdag, fekete földjéről, jószágtartásáról a XIX. század derekán elismerően szóltak.
Folyás 435 lakosú község a 117-es/Ohat-Pusztakócs-Nyíregyháza/ vasútvonal mentén, Polgártól 6 kilométerre, délre fekszik. 1992. július 1-je óta önálló, előtte Polgárhoz tartozott.
Görbeháza 2644 lakosú község a 35-ös főközlekedési út valamint a valamikor megépülő M35-ös autópálya mentén Polgártól 9 kilométerre, délkeletre fekszik. A települést 1926-ban alapították. A községhez tartozik Nagybagota, külterületi település. A település az Egri káptalan területéből alakult az I. Világháborút követően úgynevezett vitézi földek juttatása után. Lakói Polgár, Hajdúnánás és Hajdúböszörményből származnak. Főleg az előbb említett települések tanyavilágából települtek be. Kisebbségi népcsoport a faluban nincs. A falu lakosságának megélhetését a mezőgazdaság biztosítja, bár a földek aranykorona értéke alacsony.
Polgár 8377 lakosú város a 35-ös és 36-os főközlekedési utak találkozásánál, valamint a majd megépülő M3-as autópálya mentén fekszik. A helységet érinti a 117-es/Nyíregyháza-Óhat-Pusztakócs/ vasútvonal is. A környéken több érdekes bronzkori leletet találtak. Első írásos említése korai, 1229-ből való. Homonnai Drugeth Bálint főkapitány 1608 áprilisában a hajdúknak adományozta Polgárt és Szentmargitát. A török kiűzése után azonban az eredeti tulajdonos, az egri káptalan pert indított egykori tulajdona visszaszerzéséért, amelyet meg is nyert, s hosszas huzavona után a hajdúk Polgárt 1717-ben üresen hagyták. A káptalan a mezővárost 1727-ben telepítette újjá, immár felvidéki eredetű, katolikus vallású jobbágyokkal.
Nagyboldogasszony római katolikus templomát 1852-1858 között építették Hild József tervei szerint, klasszicista stílusban. 1944-ben felrobbantották. 1948-1958 között Árkay Bertalan tervei szerint állították helyre. Értékesek az oltárképek és a freskók.
A Kálvária-templom a dombon található, mely 1749-ben, barokk stílusban épült. A stációk, a fülkében lévő vasöntvény domborművek 1874-ben készültek el.
Tiszagyulaháza 832 lakosú község Polgártól 12 kilométerre, északra fekszik. Tiszaszederkény anyaközségből vált ki 1907-ben, amelynek korábban külterületi lakott helye volt, Pusztagyulaháza elnevezéssel. 1950-70 között önálló, 1970-1990 között pedig Polgár nagyközség társközsége volt.
Újszentmargita 1601 lakosú község a 117-es/Nyíregyháza-Óhat-Pusztakócs/ vasútvonal mentén, Tiszacsegétől 8 kilométerre, északkeletre fekszik. A mai helység középkori elődje a Koponya csárda környékén keresendő, s határa döntően a mai község területére esett, a faluhelyet 1952-ben szakszerű régészeti kutatással hitelesítették. Maga a falunév a templom védőszentjére utal, antiochiai Szent Margitra. Szentmargita az egri egyházmegye ősi birtokállományához tartozott. A tatárjáráskor jelentős pusztuláson mehetett keresztül. 1947 január 1-jével Szentmargita önálló nagyközséggé alakulhatott Újszentmargita néven. Így a hajdani középkori falu, majd uradalmi központ véglegesen elvált Polgártól.
Újtikos
Ebes 4482 lakosú község a 4-es főközlekedési út és a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén, Hajdúszoboszló és Debrecen között félúton fekszik. A Világháborúkat a község csökkenő lakossággal élte túl. 1949-ben kezdődött a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése, amelynek következtében felszámolódtak a tanyák. Ebes 1952-ben lett önálló község, ekkor épült 116 Fagi-ház, községháza, iskola, orvosi rendelő, járda- és villanyhálózat. A fejlődés alapját a termelőszövetkezetek és az állami gazdaság biztosította munkahelyeikkel
Hajdúszoboszló 23427 lakosú városa az Alföld északkeleti részén, a 4-es főközlekedési út mentén Debrecentől 20 kilométernyire, délnyugatra terül el. A helységet érinti a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal is. Határában három tájegység érintkezik egymással: észak- északkeletről a Hajdúhát, észak-északnyugatról a Hortobágy , a ”dicső rónaság” és délről a Nagysárrét, illetve a Berettyó vidéke. Itt a romantikára vágyódó utazó nem hallhatja a tenger zúgását, nem bámulhatja a vadregényes hegyek karéját. A táj mégsem egyhangú, hisz itt-ott élénkítik a Tisza elhagyott medrei. A határ híres magyar puszta felé kissé lejt, a tengerszint feletti magassága alig éri el a 100-110 métert. Különféle történeti adatokból, részben a szórványleletekből tudjuk, hogy az Alföldnek ez a része a népvándorlás korában is lakott hely volt. A természeti adottságok, valamint a kereskedelmi utak találkozása miatt hunok, vandálok, gepidák, gótok, avarok stb. sűrűn váltogatták itt egymást. A magyar időkben, tehát már az Árpád-kor első szakaszában is népes településekkel rendelkezett ez a környék. Szoboszló első írásos említése 1075-ből származik, amikor I. Géza király az újonnan alapítandó garamszentbenedeki apátságnak adományozta Szoboszlóvásár, a mai város ősének királyi vámjának felét. Bocskai István erdélyi fejedelem 1606. szeptember 2-án kelt címeres adománylevelével 700 lovashajdúnak adott otthont a krími tatárok által 1594-ben teljesen elpusztított Szoboszló helyén. A fegyverforgatásból élő hajdúk részt vettek I. Rákóczi Gyürgy vallásháborújában, II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratában. A török elleni harcuk miatt 1660-ban Szeidi pasa elpusztított a várost. 1680-ban itt választották meg Thökölyt fővezérré. Harcoltak II. Rákóczi Ferenc oldalán, Szatmár alatt ők áldoztak a legtöbb vért. A Rákóczi szabadságharc után a város elszegényedett, s a Habsburg –uralommal veszélybe kerültek a hajdúkiváltságok. 1739-ben pestisjárvány után a megfogyatkozott és kimerült lakosság el akarta hagyni a várost, a Hajdúkerület vezetői beszélték rá őket a maradásra. A település szláv eredetű neve a hajdú előtaggal kiegészülve a XIX. században terjedt el. Az I. Világháborúban 17000 lakosából 1051 esett el a harctereken. Itt született Göncz Pál, a magyar pedagógia reformere; Eötvös József miniszteri tanácsosa 1817-ben; Hőgyes Endre, a „Magyar Pasteur”, a magyar kísérleti kórtan megalapozója; Kenézy Gyula orvostudós. Itt diákoskodott Szép Ernő, író, Szoboszló népének irodalmi örökítője.
A Szent László római katolikus temploma barokk stílusban 1776-ban épült. Az 1957-ben festett freskói a város és Hortobágy látképét, a gyógyvíz megtalálását ábrázolják.
A református temploma a XV. századi templom falmaradványaira épült a XVIII. században, később 1820-ban, klasszicista stílusban átalakították. Mellette Somogyi Sándor alkotásai: Gönczy Pál mellszobra és az I. Világháborús emlékmű áll. Mögötte a XVI. századi erődfal és sarokbástya tekinthető meg.
A Bocskai Múzeumot történelemtanáruk vezetésével középiskolás diákok alapították. Néprajzi, helytörténeti, numizmatikai és fürdőtörténeti anyaga van. Udvarán kisparaszti gazdasági felszerelések láthatók.
A Gönczy Pál Emlékszoba az 1845-ben a zeleméri Karap-birtokon árvanevelő intézetet létesítő híres pedagógus munkásságával ismertet meg.
Az áldott gyógyvíz az oka annak, hogy a város igazi, a nagy jövővel kecsegtető születésnapjának 1925. október 26-át tekinthetjük. Pávai Vajna Ferenc főgeológus egy éve kutatott már földgáz után ezen a vidéken. S azon a bizonyos őszi napon a mélyfúrások eredményeként 1090,87 méter mélységből 15 méteres gőzölgő, sistergő vízoszlop tört a magasba. A felszínre bukkanó nagy mennyiségű földgázzal 73 oC-os hévíz tört elő a föld gyomrából óránként 2.304.000 liter forró arany. Innen kezdve megváltozott a helység élete, új reménységek és új gondok jelentkeztek, amelyek meghatározták az eddigi szimpla mezőváros egész további fejlődését. Egy ideig ugyancsak folyt, ömlött a forró víz az árkokba, gödrökbe, ám a praktikus gondolkodású lakosság fürdőzni, mosni kezdtek a gödrökben. S ez a csoda nem más mint a triászkori őstengerek vize, ez adhatja vissza a sérült vagy teljesen elveszett egészséget! Évtizedek küzdelmeire, kudarcaira, sikereire, megtorpanásaira most ne vesztegessük az időt! A lényeg az, hogy Hajdúszoboszló már évtizedek óta népszerűbb és eredményesebb gyógyhely. A szolgáltatások egyre bővülnek, a gyógyturizmus egyre virágzóbb. Kincse a vidéknek a jó mezőgazdasági termőterületeken, a gyógyvízen és a gázmezőkön kívül a bőséges napfény. A városon átkanyarog a Kösely- patak, amely egyesülve a Pece- érrel és a város határát érintő Kadarcs folyócskával a Hortobágyba ömlik. Ezek mind az elhagyatott ősi Tisza-meder maradványai. A Keleti-főcsatorna észak-déli irányban hömpölyög a város határán. A 12-14 kilométeres szoboszlói szakasz nemcsak az öntözést szolgálja, remek pihenőhelyet a természetes környezetben úszni és horgászni vágyók környékbeli lakóknak.
Hajdúszovát 3151 lakosú község Derecske és Hajdúszoboszló között félúton fekszik. Szovátról az első biztos adatunk az 1332-37 évi pápai tizedjegyzékből ismeretes, amikor egyházas faluként szerepel. Birtokosai gyakran változnak, a XVI. században egyébként Bajom várának tartozéka, s mint ilyet 1608-ban Báthory Gábor erdélyi fejedelem Nagy András hajdúgenerálisnak, mezei hadai főkapitányának adományozza. A Szabolcs megyéhez számított falu káposztatermeléséről volt nevezetes, s arról is, hogy itt volt prédikátor Buday Ferenc, a debreceni református kollégium későbbi nagyhírű professzora.
A református templom 1785-ben, református parókia XVIII. században épült, az utóbbiban falumúzeum található.
Nagyhegyes 2665 lakosú község a 33-as főközlekedési út mentén, valamint Balmazújvárostól délre, 8 kilométerre és Hajdúszoboszlótól északra, 13 kilométerre fekszik, a Keleti-főcsatorna mellett. A történet első szakasza a honfoglalást követő évszázadokra nyúlik vissza, amikor “Hegyesegyházas” község volt a neve. 1007-ben I. István egy alapító levélben intézkedett úgy, hogy “Hegyesegyházas” községben kell megépíteni egy templomot és fenntartani 10 településnek. A község története hosszú évszázadokon keresztül követhető, egészen a törökdúlásig, amikor is teljesen elpusztult. A katasztrófát túlélő őslakók és leszármazottaik Debrecen szabad királyi városban telepedtek le. A mai területe hosszú ideig lakatlan volt. Mária Terézia ismét benépesítette ezt a vidéket, akkor alakult ki a nagy tanyavilág, amely 1945 után a földosztás folytán tovább növekedett. Az 1000 tanyából ma már csak pár található. A község területén a háború 1944. október 19-én ért véget, két hétig tartó álló front után. Ezután megkezdődött itt is az új élet. Az itt élő emberekben is nagy volt a tenni akarás, mert más lehetőségük nem volt. Ha lassan is, de megindult az élet, az uradalmi tanyákból kisparaszti tanyák épültek. Megtörtént a földosztás. Az itt lakó paraszt emberek között több mint 6500 katasztrális hold földet osztottak ki, 1-15 katasztrális holdig a család létszámától függően. A földosztás után kezdődött az igazi gond, igavonó állat, vetőmag nem volt, de ennek ellenére megkezdődött az élet. A sok nélkülözés, gond közepette 1948. január 1-jén megalakultak a földbérlő szövetkezetek, majd 1949. évben ezek átalakultak termelőszövetkezetekké. Abban az évben 9 termelőszövetkezet alakult, nagyon kevés gazdasági alappal. Mivel a környező település mind messze volt, 1949. évben felvetődött, hogy létre kellene hozni egy tanyaközpontot, ahol boltot, felvásárlót és egyéb középületeket kellene megnyitni. Ezt sok gyűlés, tárgyalás előzte meg, míg végérvényesen eldőlt, hogy mi legyen és hol. Döntés után 1950. nyarán elkezdődött a község középületeinek az építése és 48 családi ház is épült OTP segítséggel. 1952. január 1-jén megalakult a község Nagyhegyes néven és a tanács, amely azóta is megtartotta önállóságát. 1956-ban lett a település villamosítva és ekkor épült egy makadám kövesút is. Azóta nagy utat tettek meg a fejlődés irányában. 25 évvel ezelőtt 9 termelőszövetkezet működött, 1993-ig egy, ami egyesülés útján alakult ki.
Bocskaikert 2409 lakosú község a 4-es főközlekedési út és a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén, Hajdúhadháztól 3 kilométerre, délre fekszik. 1993. október 15-e óta önálló, előtte Hajdúhadházhoz tartozott.
Fülöp 1897 lakosú határközség Vámospércstől 17 kilométerre, északkeletre fekszik. A XIII. században Fülöp vezér harci eredményeiért kapta az 5400 hektár nagyságú területet. Így a települést a vezér nevéről nevezték el. 1946. augusztus 1-én lett a község önálló, addig közigazgatásilag Nyírábrányhoz tartozott. Talajadottsága homok, ebből következően az itt élők málna és dohánytermesztéssel foglalkoznak.
A község peremén Bánházán 1796-ban műemlék jellegű kápolnát építettek.
Hajdúhadház 12713 lakosú város a 4-es főközlekedési út és a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik. A helység Magyarország tájföldrajzi katasztere alapján a Dél-Nyírséghez tartozik, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye határán helyezkedik el. Hadház már az időszámítás előtt is lakott település volt, amit a határában régészek által talált tárgyak és eszközök is tanúsítanak. Bocskai István fejedelem 1605. december 12-én kelt szabadalom levelével körülbelül 1000 hajdút telepít le a településre. A hajdúk a későbbiekben hadra foghatók voltak, így harcoltak a Rákóczi fejedelem felkelésében, valamint az 1848-49-es szabadságharcban is. Hadház 1872-ig szabad hajdú város volt, 1872-től 1886-ig rendezett tanácsú város volt, míg 1887-től 1923-ig nagyközség. Újra rendezett tanácsú város 1924-től 1929-ig, majd 1935-ig város, 1936-tól ismét község egészen 1989-ig. Hajdúhadház és Téglás községek egyesítésével 1989. március 1-től Hajdúhadháztéglás néven város lett, míg 1991. május 1-vel az egyesítést megszüntették és Hajdúhadház néven városi címet kapott.
A város közigazgatása a Bocskai tér 1. szám alatt működik, az épületegyüttes először szállodának készült, a későbbiek folyamán költözött ide a városháza.
A főtéren látható a kéttornyú, neoromán stílusban készült református templom, a gyülekezet 1873. január 1-én avatta és vette használatba.
Köztéri szobrai: -a főtéren van elhelyezve Pély Nagy Gábornak a Hajdúkerület főkapitányának síremlékköve. -mellette látható Dr. Földi Jánosnak, a neves polihisztornak hadház orvosának az obeliszkje, -Bocskai István erdélyi fejedelem mellszobra, -és az I. Világháború 306 hősi halottjának szobra.
Hajdúsámson 10681 lakosú nagyközség az ország térszerkezetében az Alföld határmenti térségében, Debrecentől, a megyeszékhelytől északkeletre, 13 kilométerre helyezkedik el. A település mind vasúton, mind közúton jól megközelíthető. A községet 110-es/Debrecen- Mátészalka/ vasútvonal és a 471-es főközlekedési út szeli át. Hajdúsámson középső bronzkori régészeti leletekkel büszkélkedhet. A debreceni Déri Múzeum Őskori gyűjteményében “Hajdúsámsoni kincs” néven tartják számon azt a Kr.e. II. évezred közepén elásott tizenkét harci csákányból és egy szépen díszített kardból álló fegyverleletet, amely 1907-ben került elő a község területén. A település neve a Sámson személynévből származik. A korai okleveles emlékekben ehhez egy szláv személynév eredetű Túr előtag kapcsolódott. Túrsámsonként fordul elő már 1213-ban is a Váradi Regestrumban. A XV. században a Túr elnevezés eltűnik és egyszerűen Sámsonnak nevezik. Jogállása a középkorban “villa”, “possessio”, azaz falu és birtok, a XIV. század végén mint vámhelyet említik. Birtokosai közül kiemelkednek a debreceni Dózsák és a Hunyadiak. 1703-ban Sámsonnál táborozik II. Rákóczi Ferenc. A XVII. századtól legnagyobb birtokosa Debrecen városa. Gazdasági fejlődésében mindig a mezőgazdaság volt a meghatározó. Az iparosodás az 1800-as évek közepétől kezdődött, elsősorban malom- és szeszipar, majd a vas- és kézműipar volt a jellemző. Hajdúsámsonban született 1862-ben Kunos Ignác c. egyetemi tanár, a török népmesék európai hírű gyűjtője, és itt töltötte gyermekkori éveit Harangi Imre az 1936-os berlini olimpia ökölvívó bajnoka.
A településre nem jellemző az idegenforgalom. A községben található viszont egy Európa hírű öntöttvaskályha-gyűjtemény. Tulajdonosa Bardi János.
A település központjában (a Szabadság téren) található Harangi Imre az 1938-as berlini olimpia ökölvívó bajnokának védetté nyilvánított emlékfája.
A Hajdúsági Tájvédelmi Körzet egyik legnagyobb része Hajdúsámsonban található. Ez a pusztagyepekkel és nedvesebb homoki rétekkel, laposokkal tarkított, természeti értékekben gazdag martinkai legelő, a hozzá csatlakozó tölgyessel.
Nyírábrány 3956 lakosú határnagyközség a 105-ös/Nyírábrány-Debrecen/ vasútvonal mentén Vámospércstől 10 kilométerre, keletre a román-magyar határ közelében fekszik. A község neve a bibliai Ábrahám személynévből származik. A legkorábbi írásos említése 1279-ben történt. IV. Béla által kiadott alapítólevél a Váradi és Szennyes családok kezébe adja a falut. A törökök a falut elpusztítják, majd Eördögh György újratelepíti. A Felvidékről tótokat, Erdélyből román jobbágyokat hozott be. Háború előtti utolsó tulajdonosa a Szapáry család volt. A falu lakói főként mezőgazdaságból élnek, nagytételben termesztenek málnát.
A község híres szülöttei: Ábrányi Kornél zeneszerző (szobra a főtéren látható) és Ábrányi Emil író.
A görögkatolikus templomban Szegedi Molnár Géza nagyon szép freskói láthatók.
A római katolikus templom 1867-ben épült.
A falu közepén 1822-ben szép klasszicista stílusú kastélyt épített a Szapáry család.
A község mellett több természetvédelmi terület van, úgynevezett láperdő, Keszler-tag, Mogyorós található.
Nyíracsád 3989 lakosú nagyközség Vámospércstől 13 kilométerre, északkeletre. Nyíracsádot az első hivatalos okmányok 1338-ban említik először az eddigi kutatások szerint. Korábban is lakott volt, amit bizonyít a község határában feltárt Avar-kori temető, valamint a honfoglalás kori lovas sír. Árpád-kori templomát már valószínű, hogy a tatárok lerombolták (felgyújtották), majd a török időben többször elpusztították a falut. A község fejlődésére kihatással volt Debrecen közelsége, annál is inkább, mivel a királyi város birtokolta az 1950-es évekig a Guth-i erdőséget. A község legnagyobb birtokosai a Vécsey bárók voltak, akik több épületet emeltek, melyek közül néhány még ma is funkcionál.
Széles körben ismert a nyíracsádi református műemlék templom, mely Árpád korabeli, belső falazatai XIV. századbeli falképekkel. A görög-katolikus és a római katolikus templom műemlék jellegű, mindkettő felújított állapotú. A községben centenáriumi Petőfi szobor van a főtéren, ugyanott I-II. Világháborús emlékmű, mely E. Lakatos Aranka debreceni szobrászművész alkotása. A tér északkeleti oldalán a millecentenárium alkalmából állított szobrot a település önkormányzata, mely Dr. Kövér József szobrászművész alkotása. Nyíracsádon megtalálható a paraszti múlt emlékei, melyek gyűjtésébe bekapcsolódott az Idegenforgalmi Egyesület. A községi önkormányzat fejleszti a falusi turizmust, mintegy 20 családi házban felkészültek az ide érkező vendégek fogadására, elsősorban a csendet, pihenni szerető, pihenni vágyókat kívánják fogadni. Több önkormányzat és magánszemély által létrehozott “Ligetalja-Guth Idegenforgalmi Egyesület” székhelye a település. A község szélén erdei parkot alakított ki a Nyírerdő Rt. 2 hektár területen. Itt lehetőség van a Guth-i erdő fafajainak, egyéb növény és állatvilágának megismerésére, valamint szalonnasütésre, labdajátékokra, a szabadidő kulturált eltöltésére. A Guth-i erdőben szervezett formában szekerezésre is, télen lovas szánkózásra van lehetőség. A község közigazgatási területén 3 szervezetnél van vadászati lehetőség. A településen él és alkot Kiss József festőművész, minden nyár elején június első vasárnapján a községben megrendezésre kerül a Ligetaljai kulturális napok rendezvénysorozat.
Nyíradony 7703 lakosú város a 471-es főközlekedési út valamint a 110-es/Mátészalka-Nyírbátor-Debrecen/ és a 112-es/Nyíradony-Nyíregyháza/ vasútvonalak mentén. Írásos emlékeink szerint Adony és a szomszédos Gúth már a IX. században lakott hely volt, pontosabban az Árpád-kori Gúth-Keled nemzettség első Szabolcs megyei szállásközpontjául szolgált. A tatárjárás során rombolták le a gúthi monostort, ahol az első magyar premontrei prépostság szerzetesei szolgáltak, majd a XVIII. században említik újra az írásos források Adonyt, amely Károlyi Imre gróf templom építése után egyre jelentősebb szerephez jut, mint székhelyközség. A kedvezőtlen természeti adottságok ellenére lendületes fejlődés tapasztalható az 1970-es évektől. Az elért eredményekben nagy szerepet játszott a település vallásossága, az itt élők büszkesége és tenni akarása. 1992. január 1-től Nyíradony a Dél-Nyírség Ligetalja tájegység egyetlen városa, lakói alkalmazkodtak a megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyokhoz.
A műemlékként is számon tartott görögkatolikus templom végleges formáját 1812-ben kapta meg, amely a későbbi barokk stílus jegyeit viseli.
A római katolikus templom homlokzatán a Gencsi-uradalom címere látható.
A homokháti dombságot övező Gúthi erdő panorámája, jótékony természeti hatása, gazdasági erőforrása mellett jelentős rekreációs tényező, s meghatározó a település arculatának megítélésében.
Nyírmártonfalva 2166 lakosú község Nyíradonytól 8 kilométerre, délkeletre fekszik. A község jelenlegi területét a XVI-XVIII. század időszakában az itt folyó harcok elpusztították és a vidék elnéptelenedett. Bocskai István erdélyi fejedelem a búzatermő területeinek megvédése érdekében az elnéptelenedett homokos területet makkal ültette be, amiből szép tölgyes erdő lett. A XVIII. században Nyírmihálydi kisnemesei kezdték meg a tölgyfák kitermelését, a megüresedett területeken elkezdték a földművelést és a jószág nevelést. Később a kivágott erdőrészeken lakóházakat, illetve tanyákat építettek. A XIX. században megindult a népszaporodás, a letelepedett lakosok tömörülni kezdtek. A Gúthi erdőség helyén Kisgúth község volt, amely a tatárjárás során pusztult el. Templomának maradványai Nyíracsád és Nyíradony közötti út mentén található, amelyet „Pusztatemplom” néven ismerünk. Közigazgatási területén található a Gúthi erdő egy része, ahol egy igen szép vadászház épült és a Gúthi Erdészet irodaháza műemlék jellegű. Az erdő igen gazdag vadállományban, itt található dámszarvas, vaddisznó, őz, nyúl, fácán, fogoly, vadmacska, mókus.
Téglás 6215 lakosú város a 4-es főközlekedési út és a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik. A helység Árpádkori település melyet I. Leopold uralkodása alatt tatár csapatok pusztítottak el. Jelenlegi területét 1665-től lakják lakói. A helység első írásos emléke 1332-ből származik. 1991. május 1-jén Hajdúhadháztéglás város két részre, Hajdúhadházra és Téglásra vált szét.
A műemlék jellegű gótikus-barokk stílusú református templom I. világháborúban elpusztult toronyóráját Affalterbach német testvérváros állítatta helyre 1993-ban.
A Dégenfeld-kastély klasszicizáló stílusú, a XIX. század első feléből való.
Újléta 1078 lakosú község Vámospércstől 8 kilométerre, délre fekszik a Nyírség, az Érmellék, és a Hajdúság találkozási pontjánál. Dombos területű, vadban gazdag, erdős-ligetes táj veszi körül, amely kirándulásra alkalmas. Az igazgatási terület délkeleti részén a Hajdúsági Tájvédelmi Körzetben található Európa legnagyobb egyhajú -virág (kikerics) termőhelye. A helybeliek fő megélhetési forrása a torma termesztés, az erdőgazdálkodás és az állattenyésztés.
Vámospércs 5467 lakosú város a 48-as főközlekedési út és a 105-ös/Nyírábrány- Debrecen/ vasútvonal mellett fekszik. Közel három évszázadon át - 1605-1875 között hajdúváros, majd a közigazgatás reformja keretében rendezett tanácsú városból nagyközséggé szervezték át. A település 1970. június 1. óta nagyközség. Az 1990. évi önkormányzati választásokig az Újléta településsel alkotott Nagyközségi Közös Tanács székhelye. A várva várt városi rangját 2001. július 1-jén megkapta.
Hajdúböszörmény 31996 lakosú város a 35-ös főútvonal és a valamikor megépülő M35-ös autópálya mentén helyezkedik el. A város magyar hazánk negyedik legnagyobb települése 37078 hektáros területével. A települést érinti a 109-es/Debrecen-Tiszalök/ vasútvonal is. Hajdúböszörmény közigazgatási területének nagyobb része a Hajdúhát jó minőségű fekete föld területéhez tartozik. Domborzati szempontból nincsenek nagy magasságú szintkülönbségek, ami kedvező a közlekedés, az építés és az infrastruktúra fejlesztése szempontjából. A város vízrajzilag a Keleti-főcsatornához tartozik, nagyobb folyóvize, állóvize nincs. Értékes természeti adottságai az idegenforgalmi és gyógyászati célra egyaránt alkalmas termálvíz. A város neve a régi magyar nyelvben mohamedán vallású, valószínűleg bolgár-török nyelvű, csatlakozott népelemet jelentett, amely az Árpád-korban fontos kereskedelmi és gazdasági tevékenységet folytatott. A tatárjárás semmisítette meg őket. A történeti források először 1248-ban Nagyböszörmény néven említik. 1325-ben számottevő hely volt, ahol heti vásárokat is tartottak. Mezővárosi rangját 1410-ben kapta. A debreceni uradalom részeként került Brankovics György szerb despota földesurasága alá 1420-1440-ig, ezt követően a város a Hunyadi család tulajdonába került. Minden jel szerint erre az időre tehető a város híres településszerkezetének a kialakulása, amelynek alapját két keresztutca képezi. Az 1591-ben kitört 15 éves háború alatt a környékbeli települések: Pród, Zelemér, Vid elpusztultak, de Böszörmény nem néptelenedett el teljesen. 1608-ban 59 adózó jobbágyot írtak össze. A település nevében a hajdú előtag arra a fegyverforgató népre utal, amely a XV. század végén alakult ki, s akik a magyar történelem egyetlen sikeres szabadságharcát, Bocskai Istvánét győzelemre vitték. Kállóból 1609-ben Böszörménybe Bocskai István kiváltságolt hajdúi települtek át Báthory Gábor cserelevelével, mivel ott sokszor összetűztek a császári helyőrséggel. A város a XVII. század folyamán a nemesi jogok birtokában komoly katonai erőt jelentett elsősorban a mindenkori erdélyi fejedelmek szolgálatában. 1669-ben a Hajdúkerület központja lett, s katonai jelentőségének csökkentésével egyre inkább olyan szabadalmas hellyé alakult, amelynek igazi jellemzője: a szabadparaszti fejlődés, a belső autonómia, a nemesi vármegye joghatóságának elkerülése volt. A helyi társadalom gerincét a tehetős parasztpolgárok alkották, akik saját egyéni boldogulásuk mellett sokat tettek azért, hogy a város szellemisége a környéken példamutató legyen. E téren a református egyház és annak iskolája, a mai gimnázium őse, amely a debreceni kollégium részeként működött, meghatározó volt. A kiegyezés után Hajdú vármegye kialakulásával, 1876-ban megalakult a Hajdúkerület. A vármegye székhelye, a heves érdekharcok után az addig Bihar megyéhez tartozó Debrecen lett. A dualizmus korában egyenletes fejlődés jellemezte a várost. Vasútja 1884-ben épült meg. A XIX-XX. századforduló idején jelentős sikerek születtek a kulturális élet területén, létrejött a helyi újság és kezdett kibontakozni a böszörményi festőiskola. Az I. és a II. Világháború nagy véráldozattal járt, soha nem látott károkat okozva a város épületeiben és lakosságában. A város legértékesebb műemléke a településszerkezete. Legklasszikusabb példája a kétbelkertesnek nevezett településnek. Legfőbb jellegzetessége az elliptikus, majdnem kör alakú városmag, sűrű beépítettsége, amelyet széles sávban körkörös formában kertségi övezet vesz körül. A városbelsőből kivezető négy sugárút még karakteresebbé teszi a városszerkezetet. A városmagot a kétbelkertesek övezték, amely némi védelmi funkción túlmenően elsősorban mezőgazdasági tevékenység színtere volt. Később a lakosság gyarapodásával a kétbelkertek benépesültek, s az eredetileg hatalmas kiterjedésű szérűskertek építészeti feltárására jöttek létre az, úgynevezett zúgok, amelyek ma is oly jellegzetesek a városban. Hajdúböszörmény ma ipari-agrár- szolgáltató város. A város iparának fejlődése az 1960-as évek második felében kezdődött. Új üzemek telepítésével elsősorban a budapesti nagyobb cégek jelentek meg. Új iparágak honosodtak meg: a fényforrás lelkét jelentő spirálgyártás, egészségügyi és higiéniai termékek előállítása, cipőgyártás és cipőfelső-készítő. Az 1990-es években átalakult a város ipara, teljesen magánkézbe került. Ma mintegy 1600 működő vállalkozás van a városban. Hajdúböszörmény város területrendezési szempontból két kijelölt, összefüggő iparterülete van. A város az ország mezőgazdaságának kulcszónája. A hajdúsági löszház részeként jó minőségű egybefüggő termőföld áll rendelkezésre. Termesztett főbb növények: kukorica, őszi búza, cukorrépa, burgonya, napraforgó. A kukorica és a búza az összes vetőterületből mintegy 50%-ot képvisel évről évre. Az állattartás meghatározó állatfaja a szarvasmarha, sertés és juh. Itt született Sillye Gábor hajdú főkapitány és Káplár Miklós festőművész.
A református temploma a XX. század elején a régi barokk templom romantikus stílusban való átépítésével nyerte el mai formáját, Czigler Győző tervei alapján. A templombelsőt fából készült kazettás mennyezettel és kétemeletes karzattal alakították ki, a templom dísze a hatalmas orgonaház és a gyönyörű városcímer. A templom mellett a hajdúvárosokat jellemző hétalakos szoborcsoport, a „Táncoló hajdúk” tekinthető meg.
Előtte, a téren Holló Barnabás alkotását, Bocskai szobrát a bécsi béke 300. évfordulóján, 1906-ban leplezték le.
A Hajdúsági Múzeum, a Hajdúkerület műemlék székházában kapott otthont. Az épület keleti szárnya provinciális barokk stílusban épült a XVIII. század második felében, északi szárnyát neoklasszicista stílusban 1870-ben emelték. Az emléktábláján olvasható: Itt kiáltották ki először a köztársaságot 1849. április 28-án.
A Káplár Miklós Emlékház, a város szülöttének festményeivel ismerteti meg a látogatót.
Az 1950-es években a város északnyugati részén szénhidrogén kutató források közben találtak rá a termálvízre. A fürdő gyakorlatilag 1960 óta üzemel. Jelenleg 4,5 hektáros területtel rendelkezik, ahol egész évben termál és tisztasági kádfürdő, szauna, szolárium, masszázs, a nyári hónapokban strandfürdő üzemel. Teniszpálya, valamint rendelkezésre álló nagy szabadtéri területen más pihenési lehetőségek is biztosítva vannak.
Hajdúdorog 9467 lakosú város a Hajdúnánástól délkeletre, 7 kilométerre a 109-es/Debrecen-Tiszalök/ vasútvonal mentén. Régészeti leletek tanúsága szerint már a rézkorban is lakott hely volt. Erre utal a város határában talált rézbalta, ami Krisztus előtt 2300-2000 körül készült.
Határában honfoglaláskori temetőt találtak. Dorog első okleveles említése 1301-ből származik. A falu a tatárjárás alatt elpusztult. 1430-ban a települést Dorogegyháza néven említik. 1594-ben tízezer krimi tatár tört be Szabolcsba, és ekkor feltehetően Dorog is elpusztult. Jelentős történelmi dátum a település életében 1605, a Bocskai-szabadságharc. Bocskai István fejedelemmé választása után hajdúinak nemesi címet adományozott, egyúttal biztosította letelepedésüket Böszörmény, Dorog, Hadház, Nánás, Polgár, Szoboszló, Vámospércs területén. Írásos adatok szerint újabb település már a mai helyén volt, de a török háborúk idején elpusztult. A három részre szakadt Magyarországon Dorog előbb a senki földjéhez tartozott, majd vállalnia kellett a hódoltsági adót. Dorog 1639-ben mezővárosi címet kapott. A többi hajdúvároshoz hasonlóan a letelepedés itt is tizedekben történt. A várost négy tizedre osztották: Hegytized, Gáttized, Viditótized és Telekhegytized. A hajdúk által kialakított új település védelmi jellegű, zárt rendszerű település volt. Középen állt az őrtorony a templom erőddel, amit vastag fal vett körül, négy sarkán körte alakú bástyával, amiből ma már csak egy falrész van meg. Részt vettek a Rákóczi-szabadságharcban is. Hűséggel szolgálták a fejedelmet. A Rákóczi-szabadságharc elmúltával viszonylag békés időszak következett, amit csak a különböző járványok (kolera) szakítottak meg. Viszonylag mindenki békében tette a dolgát, egy ilyen vidéki kisvárosban talán tudomást sem szerezve a felvilágosodásról, majd a reformkorról. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcból a dorogi hajdúk is derekasan kivették a részüket, öt századost és több száz katonát adva a haza mentésére. A város nagyon sok családját érintette a szabadságharc utáni megtorlás: börtönbüntetés, birtokvesztés formájában. A kiegyezés után Dorogon is emelkedett a lakosság száma, a századfordulóra elérte a 9900 főt. 1886-ban lemondott városi rangjáról, és község, majd nagyközség lett. Lemondásának oka: a történelmi és gazdasági események kedvezőtlen alakulása. Az igazgatási szervezetek költségeinek magas volta miatt nem maradhatott kiváltságos város. A hajdúváros többször kért magyar nyelvű liturgiát és püspökséget. Hazánk egyetlen 1912-ben alapított görög katolikus püspökségnek most is Hajdúdorog a székhelye. Városi rangját ismét 1989. március 1-jén nyerte vissza. A város mai arculatát befolyásolja a 3283 darab lakóépület. Ezek között vannak olyan épületek, amelyek a hagyományokat őrzik, zártsorú utcával párhuzamos gerincű, kispolgári típusú házak. Főként a város központjában helyezkednek el.
Dorog nevezetessége a görög katolikus székesegyház és erődfal. A templomot barokk stílusban 1750-1770 között építették, 1869-ben romantikus stílusúra alakították át. 1912 óta a magyarországi görög katolikus püspökség székesegyháza. Ikonosztáza 54, zömében XVIII. századi késő barokk festményből áll. Az 50 méter hosszú lőréses erődfal valószínűleg a XIV. századi templomot övezte. A betelepülő hajdúk erősítették meg a pusztuló erődőt is.
Itt született Görög Demeter kultúrpolitikus, irodalmár, térképszerkesztő, nevelő.
Hajdúnánás 18058 lakosú város a 109-es/Debrecen-Tiszalök/ vasútvonal mentén a Keleti-főcsatorna mellett fekszik. A honfoglalás után alig néhány emberöltővel már saját temploma volt az itt lakóknak. A tatárjárás hatalmas pusztítással az akkor Nánásmonostoraként ismert települést templomával együtt rombolta le. A XVI. századig közepes jobbágyfalu volt, néhány ezer fő lakóval. A város hajdútörténelme Bocskai István erdélyi fejedelem nemes tettétől datálódik, aki hűséges katonáinak 1605-ben kollektív nemesi kiváltságot és végleges letelepülési lehetőséget adott a környékbeli hat úgynevezett öreg hajdúvárossal együtt. A város címerében ez az esemény elevenedik meg. A pásztori város mezőgazdasági jellege a mai napig is meghatározó. A XIX-XX. századfordulón fejlődésnek indult az ipar, mára több jelentős üzem működik itt. A település szerkezete eredeti formáját őrzi.
Az úgynevezett „napszerkezetet tükröző” főtéren található a XVIII. század elején épült református templom.
A XIX-XX. századfordulóján épült a zsinagógára emlékeztető formájú városháza, előtte hazánk egyik legszebb Kossuth-szobra.
Tájháza népi klasszicista stílusban épült a XVIII. század végén. 1980-ban nyilvánították műemlékházzá. Helytörténeti és népművészeti gyűjteményében a mintegy 160 éves hagyománnyal rendelkező szalmaipar emlékei a legértékesebbek. Védett kovácsműhely is található benne.
Itt található az ország első strucc-farmja.
Álmosd 1702 lakosú magyar-román határ közeli határközség, Vámospércstől 10 kilométerre, délkeletre fekszik. Neve először 1281-ben fordult elő írásos emlékekben, abban Álmos személynevünk „d” képzős alakja maradt fent. Határában arattak győzelmet Bocskai hajdúi 1604. október 15-én Basta császári tábornok serege felett. Kölcsey Ferenc idejében tipikus jobbágyfalu képét mutatja. A költő 1812-15 között tartózkodott itt.
Itt született Péchy Mihály építész 1755-ben. Álmosd temetőjében nyugszanak Kölcsey Ferenc szülei.
A XV.században Chyre Zsigmond prépost csúcsíves stílusú téglatemplomot építetett, melyre később a református templom ráépült. Az épületet és templomkertet vastag kőfal veszi körül, mely ma is fennáll.
A Kölcsey-kúria népi klasszicista stílusú, a XVIII. század végén épült. Benne élt és alkotott Kölcsey Ferenc 1812-1815 között. Most Kölcsey Emlékmúzeum.
A község mezőgazdasági jellegű település; 1832 fő a lakosok száma. 1996. október 15-én a község határában felavatásra került a Bocskai-csata emlékműve, Györfi Lajos szobrászművész alkotása.
Jelentős emlék a XVIII. század végéről származó utolsó, Mucsi Mihály kovácsmester teljes szerszámkészletével rendelkező kovácsműhely, mely ma múzeum.
Bagamér 2422 lakosú határnagyközség, Vámospércstől 10 kilométerre, délkeletre a román-magyar határ közelében fekszik. Bagamér 700 éve a nyíri homok és az érmelléki feketeföld határterületére települt, erdőben is bővelkedő bihari falu. Bagamér 1611-től bihari “kishajdú” település volt. Az 1772 évi úrbáriális összeírás 120 telkes gazdát és 54 zsellért talált a mezővárosban: 1872-1952. között nagyközség volt. A település 2/5-öd része feketeföld s megterem itt a búza és a kukorica, a 3/5-öd rész homokon a rozs, a réti széna és az akácfa. Szőlőtermesztés kultúrájának két évszázados múltja van. A bort a zártkerti szőlőben tárolják, s ma is megtekinthető az Öregszőlőben, a Kisszőlőben és a 100 éve telepített Újszőlőben a szép pajtasor a pincékkel. A tormát /ma 200-300 hektár/ a XX. század eleje óta termesztik, melyre kedvező hatással van a helyi érmelléki klíma.
A község magas dombon épült református templomának egy része a középkorból való, melyben a XVII. századból kettő úr-asztali kehely található.
Még eredeti formában látható parasztházak: Árpád u. 7., 8., Bocskai u. 36. és Báthory u. 12.
1996. aug.3-án nyílt meg a református iskolában (Bocskai u.17.) az állandó helytörténeti és néprajzi kiállítótermet.
Bagamér község határában a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet részeként 300 hektár védett terület van, a Kék-kálló völgyében, mely a megye egyedüli tájképi értéke. Botanikailag értékes területek találhatók itt: a bagaméri ezüsthársas a Rétaljban, a Malom-gáton a védett lilásszínű kökörcsin és a homoki nőszirom. A Rákóczi u. 2. alatti iskola udvarán kettő 20-22 méter magas numíbiai jegenyefenyő van, a Nyírábrány felé vezető földúttól 600 méterre a Takó dűlőben a homokpusztai fehérnyáras utolsó három példánya él.
Derecske 9140 lakosú város a 47-es főközlekedési út és a 106-os/Nagykereki-Sáránd-Debrecen/ vasútvonal mentén fekszik. 1291 óta lakott település, 1702-től Esterházyak birtoka volt. A korábbi évszázadokban mezővárosi státusza volt, a XIX. század végétől 1979-ig járási székhely. Hajdúsági mezővárosi rangját elveszítette, de 1991-ben ismét várossá lett.
Nagykiterjedésű, jó talajminőségű határában mezőgazdasági termelésre, állattenyésztésre alkalmas területek vannak. Gazdasági életének dinamikus fejlődését a szántóföldi kultúra és a kertgazdálkodás, zöldség-gyümölcs termelés biztosította, és biztosítja napjainkban is.
Gazdasági életére jellemző még az utóbbi évektől prosperáló vállalkozás és kisipar. Népi iparművészeti hagyománya a településnek a 19. század végétől virágzó szűcshímzés, és a szűrrátét készítés. A szűcsök mestersége a településen virágzó juhtenyésztéshez kapcsolódott. Késztermékük az Alföld jelentős részén elterjedt ráncos női kisbunda volt, selyemmel dúsan hímzett ünnepi viseletként megjelenő darab. A rátétkészítő munkájának alapanyaga a nemez, előbb a hortobágyi pásztorviselet darabjait a szűröket készítették, majd az életmód változással lakásdíszítő tárgyak, párnák, terítők készültek e mesterség darabjaiként. A szűrrátét ma is virágzó népi iparművészeti ág, országosan ismert mesterei dolgoznak a településen.
A város domináns épülete az 1842-ben épült klasszicista református templom. Szószéke és orgonája figyelmet érdemlő ipartörténeti emlék.
A XVIII. századi későbarokk stílusú római katolikus templom mellett műemlék jellegű épület még a katolikus plébánia telkén álló XVIII. századi népi barokk paplak.
Érdemes megnézni a baptista imaházat, valamint a szoborkertben az 1848-as és a Világháborús emlékművet.
Hajdúbagos 1975 lakosú község a 47-es főközlekedési út és a 107-es/Létavértes-Sáránd-Debrecen/ vasútvonal mentén, Derecskétől 8 kilométerre, északkeletre fekszik. Területe már az őskorban lakott volt, laktak itt avarok, szlávok a régészeti leletek tanúsága szerint. Az első írásos említése 1214-ből való. A XVII. században Bocskai birtok, akitől hajdú városi rangot kapott. Az 1848/49-es szabadságharc idején a község is kivette a részét a küzdelmekből. Az I. és II. Világháború igen nagy anyagi károkat okozott a településen.
Gazdag művelődéstörténeti hagyományokkal rendelkezik, műemlék temploma a XV. században épült.
A községben jelentős természeti értékek lelhetők fel, itt található az ország egyetlen földikutya rezervátuma, gazdag növény és állatvilággal.
Hosszúpályi 5474 lakosú nagyközség a 107-es/Létavértes-Sáránd-Debrecen/ vasútvonal mentén, Létavértestől 12 kilométerre, nyugatra fekszik. A település az Árpád-korban alakult ki a Nyírség és Sárrét találkozásánál. Északi határrésze nagyrészt erdő borította terület, amely tájvédelmi körzet különleges madár- és növényvilága miatt. Ezen a területen szőlő- és gyümölcsöskertek, valamint futóhomok is található. A déli határrész jól termő öntés- és vályogtalajú, mezőgazdasági hasznosításra alkalmas. A honfoglalás előtt gótok, hunok, avarok, szarmata jazigok éltek a vidéken, ez utóbbiak építették azt a védőárkot, amelyet itt Ördögároknak neveznek. A községről az első írásos adat 1219-ből való, amikor az Ákos-nemzettség birtoka volt. Hosszúpályi a török időkben majdnem elpusztult. A Rákóczi szabadságharc idején a fejedelem és a kuruc katonaság a közeli nyírfa erdőkben táborozott. A község az erdőspuszták régiójaként Debrecen agglomerációs körzetének része, ami a jövőbeni fejlődését meghatározhatja.
Kokad 705 lakosú határközség Létavértestől 6 kilométerre, északkeletre fekszik. Írásos forrásainkban korán 1219-ben felbukkanó helység. A falu lakossága a XVI. század második felében térhetett református hitre, s a sok pusztulást hozó XVII. századot nagy nehézségek közepette vészelhette át. A hagyományos földművelés mellett elsősorban kertészkedéséről (dinnye, dohány, burgonya) volt jelentős, amelyet elsősorban a homokos-mocsaras határ jellege indokolt. Jellegzetes paraszti falu tehát, amely címerképében is tükröződött (ekevasat és csoroszlyát tartalmaz).
Műemlék jellegű épület a református és a katolikus templom.
Konyár 2267 lakosú község Derecskétől 8 kilométerre, keletre fekszik a 106-os/Nagykereki-Sáránd-Debrecen/ vasútvonal mentén, a Kék-Kálló jobb partján található. Az Ákos-nemzetség telepítéseként a XII. században alakult ki. Első említése a Váradi Regestrumból ismeretes 1213-ból.
Református templomát 1744-ben eklektikus stílusban bővítették.
Létavértes 7048 lakosú határváros a 107-es/Létavértes-Sáránd-Debrecen/ vasútvonal mentén. A település az 1970. július 1-ig önálló Nagyléta és Vértes községek egyesítésével jött létre. Első írásos említése csak a XIII. században fordul elő, de véletlenszerű leletek tanúsága szerint környéke már a csiszolt kőkorszakban lakott hely volt. A település az évszázadok során sokat szenvedett, több alkalommal csaknem teljesen elpusztult. Lakóinak azonban mindig volt ereje az újrakezdéshez. Nagyléta 1712-1871 között mezővárosi rangot viselt. A trianoni szerződéssel a lakossá elveszítette termőföldjének 40%-át, megszakadt nagyváradi orientáltsága. 1920-1955 között volt járási székhely is. A városi címet 1996. július 1-től kapta vissza.
Nagylétán élt az Irinyi család: Irinyi János, a zajtalanul gyulladó gyufa feltalálója és Irinyi József, a Márciusi Ifjak Jeles alakja, a neves gazdatiszt, idősebb Irinyi János fiai.
Figyelemre méltó a nagylétai görög katolikus templom szokatlan elrendezésű ikonosztáza, a város főterén az I.-II.Világháború áldozatainak emlékműve.
A szőlőskertek pajtái a népi építészet látványos emlékei. A zártkert Tájházában a szőlőművelés és borászat hagyományos eszközei láthatók.
A népi építészet látványos emlékei a pajtaépületek. A műemlék jellegű vízi vágóhíd ipartörténeti különlegesség.
Itt nyugszik önálló sírkertben a gyufa feltalálója, Irinyi János.
Monostorpályi 2192 lakosú község a 107-es/Létavértes-Sáránd-Debrecen/ vasútvonal mentén, Létavértestől 9 kilométerre, nyugatra fekszik. A pályi monostor 1222-ben bukkan fel, s minden bizonnyal az Ákos-nem alapítása. magára a falura utaló adatunk azonban már 1219-ből is van. A község a jelek szerint a török hódoltság alatt sok viszontagságon ment keresztül a falu a XVIII. és XIX. században vármegyei köznemesi családok birtoka. Lakossága magyar és református. Műemlék: magtárépület és két úgynevezett tubus-magtár.
Sáránd 2312 lakosú község a 47-es főközlekedési út, valamint a 106-os/Nagykereki-Sáránd-Debrecen/ és a 107-es/Létavértes-Sáránd-Debrecen/ vasútvonalak mentén, Derecskétől 7 kilométerre, északra fekszik. A település nevének első említése - még SARANG formában - 1219-ből való, később az Approbatae Constitutiones (az erdélyi törvénytár) a hajdúvárosok sorában említi.
Debrecen 211038 lakosú megyei jogú város a 33-as, a 35-ös, 4-es, a 47-es, a 471-es főközlekedési utak találkozásánál, valamint a valamikor megépülő M35-ös autópálya mentén fekszik. A helység a 100-as/Záhony- Nyíregyháza-Debrecen- Szolnok-Budapest/, a 105-ös/Nyírábrány-Debrecen/, a 106-os /Nagykereki-Sáránd- Debrecen/, a 107-es/Létavértes- Sáránd- Debrecen/, a 108-as/Füzesabony-Debrecen/, a 109-es/Debrecen-Tiszalök/ és a 110-es /Mátészalka- Nyírbátor- Debrecen/ vasútvonalak gócpontja. A város nevét először a villa Debrezun alakban olvashatjuk 1235-ben a Váradi Regestrumban. 1271-ben Dubrychyn, a XIII. század utolsó éveiben Debruchum formában fordul elő. Nevét egyesek török eredetűnek mondják és a „debresen”=”éljen, mozogjon” jelentéssel azonosítják. Debrecen környéke már az ókorban is lakott hely volt. Az 896-os honfoglalás előtt vandálok, gótok, szarmaták, gepidák, avarok és bolgárok lakta, uralta e tájat. A mai Debrecen pereme gyakran volt nagy birodalmak, népek közötti határvidék. A város északi részén lévő Nagyerdőben, és a keleti erdős pusztákon megtalált Ördögárok is nagy határvédelmi rendszer része volt. A védővonalat képező mély és széles árok, amelyen az átjutást az oldalába és mélyébe beásott kihegyezett rönkfák akadályozták, egy kis rekonstruált része ma is látható a városból keletre, a Vámospércs felé vezető út déli oldalán, a „Zsuzsi” erdei kisvasút Csereerdei megállójánál. A négy égtájat összekötő utak találkozásánál, több falu összeolvadásából létrejött Debrecen településtörténete a honfoglalás utáni évszázadokban alig ismert. Annyi bizonyos, hogy a tatárjárás utáni évtizedekben kezdett kiemelkedni a környékbeli falvak közül. A városfejlődés fontos állomása volt a Nagy Lajos királytól 1361-ben elnyert privilégiumlevél, amely Debrecent a szabadalmas mezővárosok közé emelte. A szabad bírói-, és tanácsválasztási jog igen nagy lehetőségeket teremtett a zömmel iparos-állattenyésztő tevékenységet folytató lakosság előtt. A kereskedés következtében a XVI. századból fennmaradt városi jegyzőkönyvek már jól működő nyugat- és észak-európai kapcsolatokat mutatnak. A marhakereskedés, az állattenyésztés, a kézműipar és a Város központi szerepe számottevő gazdaságot teremtett, bár ez Debrecen külső megjelenésében vajmi kevéssé látszott. A tartós építőanyag hiánya miatt csupán kevés ház épült kőből és az utcák sem voltak burkoltak. A település védelmét katonák, erős bástyák és várfalak helyett a város körüli 4-5 méter mély árok és még inkább a várossal kapcsolatban állt hatalmaktól józan ésszel, ravaszsággal, diplomáciai ügyességgel, bőkezű adományokkal megszerzett menlevelek biztosították váltakozó sikerrel. Egyszer királyok, fejedelmek írása, máskor török oklevél ígért védelmet az ütközőpontban lévő városnak. Ezért hol a nyugat felé terjeszkedő muszlim vallású török világbirodalom, hol a keleti irányban hódító katolikus európai uralkodók, hol éppen az ellenük felkelt magyar fejedelem, II. Rákóczi Ferenc csapatait tartotta élelemmel, pénzzel a város. A középkori vallás reformmozgalom hamar gyökeret vert Debrecenben, amely a XVI. század derekától kizárólag protestáns lakosságúvá vált. Debrecen építészeti jelképe, a kéttornyú Református Nagytemplom helyén évszázadokig állt gótikus Szent András templom hányatott sorsa híven tükrözi a város életét. A sokadszor leégett templom XIX. század elején történt lebontásáig leégések, újraépítések egymást követő láncolata jellemezte a város és lakói mindennapi életét is. A teljes egészében magyar népességű, büszke város mozgalmas történetében a kíméletlen sarcok, tűzvészek, teljes kiürítéssel járó menekülések, fosztogatások, elemi csapások, járványok gyakran váltották egymást. 1695-ban a sok-sok szolgálat, adomány elismerésére Magyarország szabad királyi városai közé emelte Debrecent I. Lipót. A kiváltság törvénybe iktatásáról szóló 1715. évi 108. törvénycikk egyik passzusa nyomán, két és fél évszázad kényszerű távollét után visszatért a „kálvinista Rómába” a római katolikus egyház. A város által adományozott templomtelken a piarista szerzetesek vállalták a missziót és hamarosan felépült templomuk is, a mai Szent Anna Székesegyház. Debrecen birtokai vásárlással, vagy éppen zálogjogon szerzett földekkel, legelőkkel, erdőkkel óriási, közel 1000 négyzetkilométer területűvé duzzadt az évszázadok folyamán. Messze földön ismert vásárain világrészek árucikkei cseréltek gazdát. A város tulajdonában állt végtelen Hortobágy legelőin tenyésztett állatok hatalmas számban leltek piacot Európa-szerte. Méltán keresett ipari remekeit helyi alapanyagból készítették a nagy múltú debreceni céhek külországokat is megjárt mesterei. A város iparos, kereskedő polgárai a belvárost övező szántóföldeken és zárt szőlőskertekben növénytermesztéssel foglalkoztak. Debrecen iskolái közül messze kiemelkedett a mai egyetemek elődje, a több mint négy és fél évszázada töretlenül működő, külföldön is elismert Református Kollégium. Falai között nagy tudású professzorok adták át tudományukat sok későbbi hírességnek. Nagy költőink, tudósaink büszkén vallják tanítójuknak az Alma Matert. Az 1800-as évek első felében Európában és Magyar Királyságban is zajló polgári és forradalmi mozgalmakhoz vegyes érzelmekkel viszonyult a változásokat hagyományos óvatossággal fogadó város. Az 1848. március 15-én kitört magyar forradalom Debrecenre is nagy hatással volt. Az események nyomán kibontakozó szabadságharc a Városnak különleges szerepet szánt: 1849. év első felében, öt hónapra ide költözött az ország kormánya, így Magyarország ideiglenes fővárosa, a „szabadság Őrvárosa” lett. Az országgyűlés a Református Kollégium Oratóriumában tartotta üléseit. A szabadságharc világhírű vezére, Kossuth Lajos itt, Debrecenben, a Református Nagytemplomban mondta ki a Bécsben székelő uralkodóház, a Habsburgok trónfosztását, Magyarország függetlenségét. A város lakossága önkéntesekkel és anyagi javakkal támogatta a kibontakozó szabadságharcot, amelynek utolsó csatája itt, itt Debrecen nyugati részén zajlott le 1849. augusztus 2-án. Az ütközetben az osztrák uralkodó segítségére siető hatalmas túlerejű orosz cári csapatok döntő vereséget mértek a magyar honvédségre. A XIX. század közepének viharos eseményei után lassan konszolidálódott a város helyzete. Debrecent 1857-ben érte el Pest felől a vasút. A hamarosan vasúti gócponttá vált városban nagy ipari fejlesztések kezdődtek. A külső megjelenésre is egyre többet áldozó, szépülő városban 1865-ben nyitották meg a mai Csokonai Színházat. Kórházak, egyházi és világi iskolák, laktanyák, templomok épültek. Új épületben kezdte meg működését a Királyi Táblabíróság. A Piac utca látványa a helyi gőzvasúttal, parkokkal és egyre szaporodó emeletes házakkal lassacskán nagyvárosi jellegűvé vált. A XIX-XX. századfordulón átívelő beruházások során épültek fel az egyetemi klinikák, az 1944-ben lebombázott világvárosi vasútállomás, az Arany Bika szálloda grandiózus épülete, vagy az új megyeháza. A Nagyerdőben vezető út mentén és közelében, a volt Sétakertben drága villák épültek. A XIX: századvég nagyvárosi építkezései, a közparkok létesítése, a Nagyerdőben a XIX. század elején fellelt gyógyhatású vízre 1823-ban felépült a fürdőház és környékének tervszerű rendezése is a vitathatatlan fejlődést mutatja. A nagyvárossá válás látványos jeleként 1884-ben a fővárost is megelőzve épült Debrecenben közúti vasút. A XX. század tízes éveitől kezdve villamos vontatású közlekedési eszköz, még ma is közel azonos nyomvonalon szállítja az utasokat a vasútállomástól a Nagyerdőbe. Az I. Világháború, az azt követő forrongások, a román megszállás, majd a Világháborút lezáró békediktátummal kialakított országhatárok között Debrecen az ország szélére sodródott. A megváltozott körülmények között a gazdasági válság, az eladósodásból való kilábalás egyik kiútját a külkapcsolatok, a turizmus fejlesztésében látták és találták meg a város vezetői. Ennek keretében került sor az 1920-30-as évek során a Nagyerdő parkerdejének nagyszabású rendezésére, fejlesztésére, benne oktatást, gyógyítást, gyógyulást, pihenést, sportolást, kegyeletet szolgáló létesítmények megvalósításával. Ekkor épült Magyarország első stadionja is Debrecenben. Jó kezdeményezésnek bizonyult a városi tulajdonú óriáslegelő, a Hortobágy, mint turisztikai látványosság bekapcsolása a nemzetközi turizmusba. Ekkor fejezték be többek között az egyetem építését is. A II. Világháború végén a bombázások és más harci cselekmények szinte megsemmisítették a nagyvárost. Az esztelen pusztításban az épületek 70%-a szenvedett valamilyen sérülést. Amikor 1944-ben megindult Debrecenben az évszázados hagyományokra visszamutató újjáéledés, helyreállítás, egy rövid időre ismét Magyarország fővárosa lett: itt ülésezett a háború végén az Ideiglenes Nemzetgyűlés. A harcok elülte után a városi gazdák, iparosok, kereskedők a világégés előtti állapotok helyreállításába fogtak hozzá. Ezúttal azonban a történelem egészen más irányt mutatott. A tulajdonrendszer erőszakos megváltoztatása évszázados hagyományok beidegződések kényszerű feladását jelentette. Nemcsak polgárai, de Debrecen, a nagybirtokos város is elvesztette birtokait és területének több, mint felét. Egyebek mellett elcsatolták Hortobágyot, megszűnt Gut és Savóskút hatalmas erdői feletti rendelkezési joga. A város határából kisebb-nagyobb területek a környező falvakhoz kerültek, illetve új községeket alakítottak ki külsőségein. Például ekkor született Ebes, Nagyhegyes. A megyei és országos központokból vezérelt ”tanácsi irányítás” éppúgy eredményezett nagyszerű vagy csupán monumentális alkotásokat, mint érthetetlen, kicsinyes elhanyagoltatást, mellőztetést. A közösségi tulajdonlás nemegyszer vált egyenlővé a gazdátlansággal. A sok-sok család lakásgondján enyhítő, jól felszerelt, ám többnyire rideg panelházakból álló lakótelepek létrejötte, a nagy állami ipartelepítés fény- és árnyoldalai látványos és mélyreható változásokat eredményeztek a város arculatában is.
Itt született Maróthy György matematikaprofesszor kántusszervező, Diószegi Sámuel botanikus, Fazekas Mihály költő botanikus, Csokonai Vitéz Mihály költő, Boka Károly híres cigányprímás, Ujházy Ede színész, Medgyessy Ferenc szobrász, Oláh Gábor költő, Ecsedi István néprajzkutató, Juhász Géza Író irodalomtörténész, Gáborjáni Szabó Kálmán festőművész grafikus, Gulyás Pál költő és Sarkadi Imre író.
Mikepércs 3359 lakosú község a 47-es főközlekedési út, valamint a 106-os/Nagykereki-Sáránd-Debrecen/ és a 107-es/Létavértes-Sáránd-Debrecen/ vasútvonalak mentén, Debrecentől délre, 10 kilométerre fekszik. A források 1270-ben említik először. A török hódoltság előtt középnemesi birtokosok kezén van. Hajdújoga Báthory Gábor erdélyi fejedelem kiváltságolására vezethető vissza. A nagyhajdú városok közé tartozó Vámospércstől való megkülönböztetés miatt a XVIII. században Kispércs néven is szerepel. Hajdújogának elvesztése után a váradi káptalan birtoka lett. Főként mezőgazdasággal foglalkoznak lakosai.
A református templom műemlék épület.
Ártánd 553 lakosú határközség a 42-es főközlekedési út mentén, Biharkeresztes mellett fekszik a román-magyar határ mentén. A megye írásban egyik legrégebben említett faluja. 1075-ben I. Géza a garamszentbenedeki apátságnak adta 120 háznéppel együtt. 1500 táján az Ártándy családra szállt. Lakosai a XVI. század második felében református hitre tértek, s a közeli váradi vár árnyékában húzódtak meg. Dohányterméséről vármegyeszerte nevezetes volt. Főként mezőgazdasággal foglalkoznak lakosai.
A műemlék jellegű református templom klasszicista stílusban 1822-ben épült.
A községben található a XIX. század elején épült Hodossy-kastély, mely 1849 augusztusában főhadiszálllás volt, ahol Rüdiger orosz tábornok tárgyalt a magyar hadsereg fegyverletételéről Pöltenberg Ernő magyar tábornokkal, az eseményt emléktábla jelzi.
A falu mellett Magyarország legnagyobb kavicsbányája működik.
Bakonszeg 1235 lakosú község a Berettyó és a Keleti-főcsatorna találkozásánál, Berettyóújfalutól 9 kilométerre, nyugatra fekszik. A Sárréten fekvő község neve írásos forrásokban csak a XV. században (1434) bukkant fel, valószínűsíthető azonban, hogy a falu településtörténeti előzményének tekinthető az 1283-ban szereplő Aka község, amely a Zovárd - nem örökölt birtoka volt. Bakonszeggel szomszédos Aka várban előbb János lovagok, később veres barátok laktak, kiknek kecskéik a Berettyó által képezett zugban, ahol ma Bakonszeg fekszik, mint különben is erdős helyen nagyon szerettek legelni, mely okból e helyet s a később keletkezett helységet Bakzugnak, majd Bakonszegnek nevezetek el. Említést érdemelnek még Bakonszeg történetében a XIX. század derekán a földesurai, a Rhédeyek és a Vayak. Bessenyei György (1747-1811), „a bihari remete”, szépíró, kiváló bölcselő, a magyar felvilágosodás nagy alakja itt élt élete utolsó évtizedeiben, az akkor még szomszédos, de ma már a községhez tartozó Pusztakovácsiban. Pusztakovácsi legrégibb birtokosául a Nadányi családot tudjuk, a család leghíresebb tagja, Nadányi Zoltán a költő.
A Bessenyei György Emlékház az egykori XVIII. századi vályogfalú, szegényes udvarházban a található. Benne élt és alkotott 1787-től a haláláig, 1811-ig a „bihari remete”, Bessenyei György, a magyar felvilágosodás első szakaszának kiemelkedő egyénisége. A házat 1963-ban újították fel. A kiállítás a testőr-író életútját ismerteti. A kertben az obeliszk az író sírját jelzik, oda temették, de hamvait 1940-ben Nyíregyházára szállították át.
Bedő 320 lakosú község Biharkeresztestől 5 kilométerre, északkeletre fekszik. Irásos említése késői. A Bojt és Biharkeresztes között fekvő község 1552-ben hét telekkel a váradi nagyprépost tulajdona, lakossága ekkor tisztán magyar. A magyarság számára oly sok szenvedést hozó török hódoltság idején elpusztult. Újratelepítésének ideje a XVIII. század első felére tehető. A XVIII. században betelepülő lakosság már román anyanyelvű, akiknek temploma 1845-ben épült.
Berekböszörmény 1847 lakosú határközség Biharkeresztestől 10 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Sebes-Körös mentén fekvő sárréti település régen két falu, Berek és Böszörmény volt, s csak később olvadt egybe. Böszörményt - neve után ítélve - a honfoglalás után böszörmények, azaz mohamedán vallású, valószínűen török etnikumú népesség alapíthatta. Irásos forrásainkban 1291-ben bukkan fel. 1552-ben Berek tizenegy, Böszörmény pedig negyvenegy portával szerepel, s mindkét falu a Csákyak birtoka. A rendkívül sok pusztulást hozó XVII. századot lakottan vészelte át, s még a XIX. század derekán is a Csákyak birtokában volt.
Berettyóújfalu 16120 lakosú város a 42-es és 47-es főközlekedési utak kereszteződésében, a valamikor megépülő M35-ös autópálya, valamint 101-es /Püspökladány-Biharkeresztes/ vasútvonal mentén, a Berettyó és a Konyári Kálló szögletében fekszik. A történeti források először 1285-ben említik. A XVI. században az erdélyi fejedelme birtoka volt, Báthory Gábortól kapott városi rangot. A Sárrét ingoványai védték meg a dúlásoktól. A XX. században többször volt Bihar megye székhelye, utoljára 1945-1950 között. 1979-ben városi rangot kapott. A település nevezetessége a herpályi templomrom. A falu a X. században települt át az Ér és a Berettyó folyásánál körülvett két dombon. Birtokosai feltehetően a XII. század második felében építették monostorukat. A falu és a monostor a tatárjáráskor elpusztult. Újjátelepült, de az 1660. évi Szeidi járás ismét romhalmazzá tette. Emlékét a herpályi puszta neve őrizte meg. Mind az északi tornyot, mind a déli torony, a későbbi Csonkatorony felső emeletét a XIX. század közepén lebontották. Rómer flóris, majd Bunyitai Vince megállapította, hogy a Csonkatorony monumentális román stílusú és nem a falusi templom maradványa. A II. Világháborúban rendkívüli károsodást szenvedett.
Az 1970-es években megtörtént az apátsági templom maradványainak a régészeti feltárása és műemléki bemutatásra alkalmas helyreállítása. A magányos torony a háromhajós kolostortemplom legjobban megmaradt részévé vált. Jelentős emlékeit a Bihari Múzeum őrzi. A régészeti anyag legnagyobb kincse a Bakonszegről előkerült bronzkori szitula, bronzelemekből készült kultikus edény, amelyhez hasonlót Európában keveset látni. A néprajzi anyag egy része a Nagy-Sárrét hajdani halász-pákász világát idézi. Az irodalomtörténeti gyűjteményben Nadányi Zoltán kéziratai, tárgyi hagyatékai, a népi írók mozgalmas jeles képviselőjének művei láthatóak, valamint az 1935-ben Szabó Pál és Barsi Dénes által Berettyóújfaluban szerkesztett és kiadott Kelet Népe néhány száma.
Biharkeresztes 4232 lakosú határváros a 42-es főközlekedési út és a 101-es/Biharkeresztes-Püspökladány/ vasútvonal mentén fekszik. A nemrégiben városi rangot nyert határmenti település Hajdú-Bihar megye egyik legrégebben említett helysége, 1214-ben Boleszló váci püspök Fancsal néven a leleszi prépostságnak adta, amelyet 1374-ben más néven Keresztesnek neveznek. Lakossága a XVI. század második felében református hitre tért. A hódoltság megszűnése után egyébként gyorsan újjátelepült, s 1715-ben 24, 1720-ban pedig 75 jobbágycsaláddal írták össze.
Egyetlen műemléke a jelenlegi református templomhoz épült Árpád-kori templommaradvány.
Bojt 586 lakosú község Biharkeresztestől 8 kilométerre, északra fekszik. Első írásos előfordulása 1208-ból való. Bár a lakosság a XVII. század folyamán nagy kicserélődésen ment keresztül, az biztos, hogy a magyarság számára a nagy vérveszteséget hozó XVII. századot lakottan vészelte át. A török kiűzése után (1692) nyolc családdal írták össze, de itt húzódott meg Körösszegapáti menekült jobbágynépessége is. Lakossága református vallásra tért. A XIX. század derekán köznemesi családok tulajdona. Kizárólag mezőgazdasággal foglalkoznak lakosai.
Csökmő 2173 lakosú nagyközség a 47-es főközlekedési út mentén, Szeghalomtól 11 kilométerre, északkeletre fekszik. A Sárréten fekvő községet először 1219-ben említik. Népes magyar község volt a XVI. század végén is. 1552-ben 26 és fél telekkel írták össze. Az 1692-es kamarai összeírás szerint néptelen község. Ez azonban csak átmeneti állapot lehetett, mert hamarosan felbukkan az összeírásokban. Birtokosa ekkor a nagyváradi római katolikus káptalan volt. A község lakosai egyéni gazdálkodók.
Műemlék jellegű épület a községháza illetve a református templom.
Darvas 651 lakosú község Berettyóújfalutól délnyugatra, 17 kilométerre fekszik a Berettyó és a 47-es főközlekedési út mentén. A sárréti községet az írásos források viszonylag későn, 1391-ben említik, telkeinek száma 1552-ben 12 és fél. 1588-ban lakossága tisztán magyar. 1692-ben puszta helyként tartották számon, de a XVIII. század folyamán újratelepült. Lakossága ekkor vegyes, magyar és román. Földesurai középbirtokos nemesek.
Esztár 1363 lakosú község a 106-os/Nagykereki-Sáránd-Debrecen/ vasútvonal, Létavértestől 17 kilométerre, délnyugatra fekszik. A község első írásos előfordulása 1215-ből való. A középkorban jelentősebb hely, kisebb vára is volt. 1692-ben két lakosát a szomszédos Hencidán írták össze. A község lakossága a XVIII-XIX. században is református magyar.
Református temploma és az Erdődy-kúria áll műemlékvédelem alatt.
Furta 1175 lakosú község a 47-es főközlekedési út mentén Berettyóújfalutól 13 kilométerre, délkeletre fekszik. Valószínűleg késői településű község. Árkád-kori írásos nyoma nincs, de az 1552-es összeírásban szerepel. 1692-ben lakatlannak mondják, de legkésőbb a XVIII. század elején már újratelepült. A Sárréten fekvő, Váradhoz közel eső község földesura a nagyváradi római katolikus káptalan kisprépostja volt, de a falu lakosságának nagyobbik hányada református.
Gáborján 932 lakosú község Berettyóújfalutól 10 kilométerre, keletre fekszik. A falut és az itteni monostort 1217-ben említik meg először, a török hódoltság előtt tekintélyes község volt. Gáborján 1702-ben került az Esterházy uradalomba. A lakosság a XIX. században egységes református vallású.
Egyetlen műemlék jellegű épülete az 1651-ben épült református templom.
Figyelemre méltó építészeti érték a Fő utcán épült lakóházak homlokzata, az úgynevezett paraszt -barokk stílus.
1996-ban került feltárásra a Gáborján határában található Árpád-kori földvár, monostor.
Hencida 1321 lakosú község Berettyóújfalutól 13 kilométerre, keletre fekszik a Berettyó partján. A Bihari hegyek lábánál a Nagy Sárrét szélén helyezkedik el. Első említése a XIII. századból való. A középkorban egyházas és vámszedő hely volt. 1659-ben teljesen elpusztult, visszatérő lakosai nem a falu helyén, hanem attól kissé távolabb a Berettyó folyó partján építették fel a községet. Az ősi település magvában a református templom a régi községháza és tanítói lakkal az iskola állt.
A református temploma 1791-ben, barokk stílusban épült.
A község ligeterdője a sziki tölgyes-akácos, amelyben a környék ősi flórájának maradványaként díszlik a mocsári kocsányos tölgy.
Kismarja 1404 lakosú határközség a 106-os/Nagykerei-Sáránd-Debrecen/ vasútvonal mentén, Biharkeresztestől 18 kilométerre, északkeletre fekszik. Kismarja tipikus szigettelepülés. Valószínű, hogy az a föld, amelyen Kismarja (Ősmarja) települt, eredetileg az Árpád-házi királyoké volt. Kismarja utolsó földesurai a Bocskai család. A Bocskai család eredetét legendák övezik. 1522-ben Bocskai György a kismarjai várban lakott, s akinek hatodik gyermeke István, a későbbi fejedelem. Bocskai István születésének körülményeit ugyanolyan homály fedi, mint elődeiét.
A főtéren található református templom, melyet védett hársfasor ölel. A templomban van Bocskai fejedelem képe, melyet Dobay Ferenc nagyváradi festő készített az 1890-es években.
Komádi 6018 lakosú Sebes-Körös menti város a 127-es/Körösnagyharsány-Vésztő-Gyoma/ vasútvonal mentén fekszik. A mintegy hétezer lakosú Komádi Hajdú-Bihar és Békés megye határán, a Sebes-Körös északi partján lapos mocsaras vidéken fejlődött ki. Földrajzi elhelyezkedése miatt természetes kistérségi központja a bihari, békési és kissárréti településeknek, infrastruktúrával jól ellátott. Jelenleg már több száz főt foglalkoztató olasz, illetve svájci ipari és mezőgazdasági vállalkozás működik. 2001. július 1-jén kapta meg városi címét.
Az önkormányzat tervezi a hévizű strand mellett egy húsz hektáros szabadidős központ kialakítását, ahol bemutatható lesz a Körös-völgy és Sárrét évszázados kultúrája, a népi kismesterségek. Itt valósul meg a fürdőfejlesztés, a vízisport és horgászat céljait szolgáló tórendszer, a sárréti halásztanya, a hétvégi pihenést szolgáló nádas házak.
Körösszakál 914 lakosú község a 127-es/Körösnagyharsány-Vésztő-Gyoma/ vasútvonal mentén, Komáditól 9 kilométerre, északkeletre fekszik. A Sebes-Körös mellett fekvő település írásos forrásainkban 1284-ben bukkan fel. A későbbiekben ikerközségként két Szakálról hallhatunk, Egyházszakálról és Felsőszakálról. 1552-ben Egyházszakált 9 telekkel, Felsőszakált pedig 19 telekkel írták össze. A török hódítás korában elpusztult, 1692-ben néptelen helyként tartják számon. A XVIII. században újjátelepült, nagyobb részt görögkeleti román lakossággal, s magyar kisebbséggel. A magyarok református vallásúak.
Görögkeleti temploma műemlék jellegű épület.
Körösszegapáti 992 lakosú határközség Komáditól 14 kilométerre, északkeletre fekszik. Írott emlékeinkben a XIII. század elején (1221) bukkan fel. 1522-ben a Csákyak birtoka. Hajdú kiváltságolásának időpontja nem ismeretes, de 1626-ban már a hajdúvárosok sorában tartják számon. Ettől azonban már lényegesen korábban laktak itt hajdú vitézek, ugyanis Báthory Gábor 1608. május 7-én, Kolozsvárott kelt oklevelében Körösszegről Tamásiba telepített 100 hajdú vitézt. A község lélekszáma a II. Világháború előtt meghaladta a 2000 főt. A község mezőgazdasági jellegű település.
Magyarhomorog 924 lakosú község Komáditól 5 kilométerre, északkeletre fekszik. A Sárrét egyik leglapályosabb helyén fekvő község lakói a XVI. század második felében református hitre tértek. A török hódoltság idején a hódoltság peremvidékeink fekvő falvakhoz hasonlóan sok megpróbáltatást élt át. Földjét egyébként a XIX. század derekán mocsarasnak mondják, amelynek hátasabb, magasabban fekvő részein megterem a búza, árpa, tengeri és a zab.
Mezőpeterd 586 lakosú község Berettyóújfalutól 11 kilométerre, délkeletre fekszik a 42-es főközlekedési út és a 101-es /Biharkeresztes-Püspökladány/ vasútvonal mentén. A község első írásos említése 1291-ből való, a XVI. század végén lakott hely magyar népességgel. A XVII. század folyamán elpusztult, az 1692-es összeírás néptelen pusztaként tartja számon. A XVIII. század folyamán román lakosság szállja meg. Középnemesi birtok, a XIX. század első felében a Gázsy família tulajdona.
Műemlék jellegű az 1758-ban épített barokk római katolikus templom, melyet romantikus stílusban átalakítottak.
Mezősas 681 lakosú község Berettyóújfalutól 12 kilométerre, délre fekszik. Első okleveles említése a XIII. század elejéről való. A török hódítás kezdetekor az Ártándyak kezén volt. Kiváltságolása Bethlen Gábor 1628. augusztus 28-án kelt adománylevelére vezethető vissza. A város hajdújoga a török hódítás következtében, illetve Várad török kézre kerültét követően elenyészett, de maga a hajdújog nem merült feledésbe. Várad visszafoglalásának évében pusztának mondják. A XIX. század elején újratelepül.
Műemlék: az I-II. világháborús emlékmű.
Nagykereki 1362 lakosú határközség a 106-os/Nagykereki-Sáránd-Debrecen/ vasútvonal mentén, Biharkeresztestől 12 kilométerre, északkeletre fekszik a román-magyar határ közelében. Kereki a XII. század végére már bizonyosan állandósult faluhatárok között élő település volt. A XIII. század elejétől írott forrásokban szereplő Kereki az Ártándy család birtoka lett. Bocskai a falut mezővárosi rangra emelte, lakóit pedig kivette a jobbágysorból.
A református templom a XV. században, gótikus stílusban épült, majd 1790-ben barokk stílusban átépítették.
Az Ártándy-kúriát 1440 körül várkastéllyá építették ki. Bocskai, mint váradi főkapitány kapta adományba. A lakóépületet reneszánsz stílusban építtette át, a várat pedig jelentősen megerősíttette. A Bocskai ellen támadt császári csapatok ostromát Örvendy Pál kapitány 300 köleséri hajdú és a lakosság segítségével verte vissza. A fejedelem halála után a vár unokaöccséé, Báthory Gáboré lett, később Bethlen Gábor adományozta öccsének, Istvánnak. A várat 1660-ban Szejdi pasa ostroma után nagy pusztulás érte. Utoljára Csanády Sándor l848/49-es megyebiztos, nemzetőrkapitány lakott itt. A klasszicista kocsifeljáró, a délnyugati poricus és belső átalakítás 1850-ben, a romantikus-neobarokk átépítés 1870-ben a nevükhöz fűződik. Az Országos Műemléki Felügyelőség helyi kezdeményezésre 1959-l962 között állította helyre. Benne más jellegű hasznosítás mellett könyvtár és állandó múzeumi kiállítás is helyet kapott.
Pocsaj 2737 lakosú határnagyközség a 106-os/Nagykereki-Sáránd-Debrecen/ vasútvonal mentén, Létavértestől 15 kilométerre, délnyugatra fekszik. Első említése 1291-ből maradt ránk. Itt, az Ér és Berettyó folyókon keresztül vezetett a Debrecent és Nagyváradot összekötő fontos kereskedelmi és hadiút. A híd fontosságát jelzi, hogy a község címerében is szerepel. Két mezőgazdasági nagyüzem és egy varroda biztosít napjainkban munkalehetőséget a községben.
A falutól 2 kilométerre, az Ér partján található a XVI-XVII. századi, török kori földvár maradványai.
Szentpéterszeg 1255 lakosú község Berettyóújfalutól keletre, 7 kilométerre fekszik. A község írásos forrásainkban 1285-ben bukkan fel először. 1552-ben már közepes nagyságú falu. A XVIII. században lakott hely, s a nagyváradi katolikus káptalan birtoka. Lakói viszont református vallásúak voltak. A XIX. század derekán mezőgazdasági művelésre alkalmas határát dicsérték.
Református temploma műemlék jellegű épület.
Tépe 1175 lakosú község a 47-es főközlekedési út mentén, Derecskétől 3 kilométerre, délre fekszik. A község első írásos említése a XIII. század elejéről való. Egyházas község, földesura a XVI. században a váradi nagyprépost. Báthory Gábor 1613-ban hagyta jóvá és erősítette meg az itt lakó hajdúk birtokvásárlását. Tépe hajdújoga - Várad török kézre kerülte után - megszűnt, a felszabadító háborúk után pedig a császári udvar korábbi jogait nem hajlandó elismerni, így ismét a korábbi földesúr birtoka lett.
Az 1856-ban épült klasszicista préposti kastély jelenleg szociális otthonként működik.
Told 354 lakosú község Biharkeresztestől 6 kilométerre, nyugatra fekszik. Már az 1300-as években egyházas hely volt Thold, Tuld, Told néven. 1462-ben a Tholdiak tulajdona volt, majd a Bethlen család kezére került. 1769 után, mint hajdúbirtok népesült be újra. Az 1849-ig szabad nemesi község 1907-ig a Puszta-Told nevet viselte¸ amikor visszakapta ősi nevét.
Református temploma későbarokk stílusban épült, átépítve 1833-ban.
Újiráz 600 lakosú község Komáditól nyugatra, 11 kilométerre fekszik. Ott ahol a Sebes - Körös Bihar megyét elhagyni készül, a folyó jobb partján egy új falu emelkedik, közepén kifejlett román stílusú, karcsú tornyú templommal. Elődjét Irázt, Saturdsi Mohamed pasa tatárjai 1598-ban elpusztították, majd gróf Széchenyi Miklós nagyváradi püspök 100 család idetelepítésével feltámasztotta. A település szabályos szerkezete, hagyománya sajátságos a bihari települések körében.
Váncsod 1349 lakosú község Biharkeresztestől északnyugatra, 12 kilométerre fekszik.
Vekerd 167 lakosú község Berettyóújfalutól 21 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Furta közelében álló kis falu írásos forrásainkban meglepően későn bukkan fel (1480). 1552-ben lakott hely, de mindössze hat portával írták össze. A magyarság számára oly sok pusztulást, szenvedést hozó 15 éves háború (1591-1606) során feltehetően elnéptelenedett, s pusztán állott az 1715-ös és az 1720-as összeírások idején is. A tartós elnéptelenedés teljes lakosságcserét eredményezett, s a XIX. század közepén azt írták a községről, hogy itt zömében elmagyarosodóban lévő román lakosság él. Birtokosai köznemesi családok.
Műemlék a községben található görögkeleti templom.
Zsáka 1705 lakosú nagyközség a 47-es főközlekedési út mentén, Berettyóújfalutól délkeletre, 14 kilométerre fekszik. Írott forrásainkban a XIV. század első évtizedeiben bukkan fel. Zsáka vára a XVI. és XVII. században fontos szerepet játszott a térség védelmében. 1677-ben már várromként említik. Földesura a XVII. századtól kezdődően kisebb-nagyobb megszakításokkal a Rhédey család volt.
Műemlékei: a Rhédey kastély, a református illetve a görögkeleti templom.
Balmazújváros 17947 lakosú hajdúsági város a 108-as/Debrecen-Füzesabony/ vasútvonal mentén a Hortobágy keleti fekszik. A település az Alföld jellegzetes mezővárosa, a Debrecen- Hajdúszoboszló-Hortobágy idegenforgalmi háromszögben helyezkedik el. A város belterületét keletről- északkeletről a Hajdúsági löszhát értékes termőföldjei, nyugat-délnyugat irányából a Hortobágy puszta, ma már a Hortobágyi Nemzeti Park területei határolják. Helyén a középkorban Hímes település állt. A szomszédos Balmazzal együtt a XV. században Szilágyi Erzsébet birtoka lett. Ő a balmaziakat Hímesre telepítette át, s a kisváros Újvárosnak nevezte el. A török időkben majdnem teljesen elnéptelenedett. Újratelepítése után mivel Balmaz puszta szélén feküdt, már Balmazújvárosnak nevezték. A földesúrnak a XVIII. század elején németeket telepítettek a faluba. A XVIII. század végén földesurai, a Semsey grófok Kassa környéki katolikusokkal népesítették be. Az agrárszocialista mozgalom egyik központja lett, itt alakult meg 1908-ban az Országos Földmívelő Párt. Városi rangját 1989-ben nyerte vissza.
Itt született Lengyel Menyhért drámaíró 1880-ban, Veres Péter író 1897-ben és a fiatalon elhunyt Soós Imre színész 1930-ban.
A védett értékekben, műemlékekben hiányos Alföldre jellemzően a város erejéhez mérten óvja helyi értékeit. Így az elmúlt évtizedben felújították a műemlék jellegű református és városi katolikus templomot, a városképi jelentőségű eklektikus stílusú Városházát, és a németfalui templomot.
Hasznosításra vár a Debreceni utcai, 1840-es években klasszicista stílusú Semsey kastély, mely teljes rekonstrukcióval, a gyógyvízzé nyilvánított strandfürdő fejlesztésével idegenforgalmi, kulturális és gazdasági színfoltja lehet a városnak.
A Veres Péter Emlékház több mint százesztendős öreg vályogház tisztaszobájában még eredeti berendezési tárgyak találhatóak. 1930-ban itt lakott édesanyjával Veress Péter, az autodiadakta író feleségével és öt gyermekével. Itt írta első verseit, novelláit, később regényeit. A pitvarban és a hátsó szobában életútját, munkásságát és a róla szóló megemlékezéseket ismerhetjük meg.
A Helytörténeti Gyűjtemény műemlék jellegű népi barokk stílusú épületben 1974-ben nyílt meg. Anyagát egy tanító kezdte gyűjteni diákjaival, köztük volt Veres Péter is. A település múltját, az agrárszocialista mozgalmat, nagy szülötteinek Lengyel Menyhértnek, Veres Péternek, Soós Imrének és az itt tanítóskodott Sarkadi Imre írónak az emlékeit bemutató kiállítás található.
A Csegei út és a Hortobágy folyó kereszteződésében található a műemlék jellegű Kishortobágyi Csárda, mely népi barokk stílusjegyekkel épült a XVIII-XIX. századfordulóján. Sokszor adott szállást a XIX. század kiváló térképező vízimérnökeinek többek között Huszár Mátyás, Bogovics Károly és Holech Sndrás geometráknak. A Nagyszik védett értékei még, flórája és faunája, amely ma is különleges növény- és madárvilágot kutató szakemberek és turisták „kutatóhelye”.
A csárdától 100 métertől leágazó földúton érhetőm el Vokonyapuszta. Itt látható ménes, rackanyáj, lovasbemutató.
Egyek 5538 lakosú hortobágyi nagyközség a 108-as/Debrecen-Füzesabony/ vasútvonal mentén, Tiszafüredtől 13 kilométerre, északkeletre fekszik. Noha írásos forrásokban viszonylag későn (1332) bukkan fel, egészen bizonyosan korai megülésű község. Legkorábbi templomát ugyanis Szent István tiszteletére szentelték. Lakossága a XVI. század második felében református hitre tért. A jelek szerint az oly sok vészt hozó XVII. századot lakottan vészelte át, maga a falu pedig katolikus lakosokkal települt be a XVIII. században.
A római katolikus templom 1818-ban épült. Falfestését 1949-ben Benke László készítette el. A közelben található a XVIII. századi Szent János-szobor.
Hortobágy 1776 lakosú község a 33-as főközlekedési út és a 108-as/Debrecen-Füzesabony/ vasútvonal mentén fekszik. 1960-ban a település mintafalunak épült. A hozzá tartozó Máta Árpád-kori település, de 1460 körül már pusztaként emlegetik. Az elnéptelenedett pusztákat Debrecen vette birtokába. A XIX. század közepén majorságot épített ki és a hortobágyi puszta közigazgatási központjává tette. Az 1891-ben Debrecen-Füzesabony között megnyitott vasútvonal és az 1892-től engedélyezett hídvásárok növelték jelentőségét. Az 1930-as években a mátai öntözőtelepek igen jelentősek voltak. 1948-ban az állami gazdaságok megalakulása vonzott a mezőgazdasági munkásokat a Hortobágyra. Hortobágy faluban is egyre több ház épült. Az önálló községgé vált Hortobágyra igen sokan beköltöztek. A községben az 1970-es években épült fel az új tanyasi kollégium és iskola, így az osztatlan osztályú elemi iskolák megszűntek a puszta kis településein. 1968-ban a Hortobágyi Állami Gazdaság központjaként, Hortobágy község lett a puszta közigazgatási központja.
Hazánk leghosszabb közúti kőhídja, a kilenclyukú híd is itt található. A szárnyfalaival együtt 167 méter hosszú. Fahíd elődjei helyén épült népi klasszicista stílusban, Povolny Ferenc tervei alapján 1827-1933 között. A XIX. század végétől közelében tartották a híres kirakodóvásárokat.
A Pásztormúzeum épületét 1785-ben emelték szekérállásnak. Felújítása után, 1965-ben helyezték el benne a Déri Múzeum hortobágyi gyűjteményét. A kiállítás megismerteti a látogatókat a Hortobágy puszta történetével, a pusztai állattartással és a pásztorélet emlékeivel. Az épület eredeti rendeltetésére a szekérgyűjtemény emlékeztet. Előtte a parkban Somogyi Árpád Pásztorfiú szobra áll. Mellette ugyancsak Somogyi Árpád műve, az Alföld népe című szoborkompozició.
Hortobágy nevezetessége a Csárda, melynek elődjét 1699-ben építette Debrecen városa. A helyére 1781-ben népi barokk stílusú téglaépületet emeltek, ez a csárda nyugati szárnya. A keleti szárnyát 1815-ben, klasszicista stílusban építették. Külső falán domborműves emléktábla örökíti meg Petőfi 1842. évi látogatását. Falai között nyílt meg 1934-ben az első hortobágyi múzeum, amelynek anyaga a II. Világháborúban elpusztult.
A településen járva érdemes megtekinteni a galériát, melyben a puszta ihlette alkotások láthatóak. Többek között Idősebb Markó Károlytól, Barabás Miklóstól, Munkácsy Mihálytól, Lotz Károlytól, Thán Mórtól, Káplár Miklóstól, Pásztor Jánostól, Medgyessy Ferenctől, Szabó Vladimirtől.
Tiszacsege 4979 lakosú város a 117-es/Nyíregyháza-Óhat-Pusztakócs/ vasútvonal mentén, a Hortobágyi- halastavaktól északnyugatra, 9 kilométerre fekszik. Az Árpád-kori településeink létrejöttének időpontja a múlt homályába vész. A honfoglalást követően még sokáig sátrakban lakó magyarság helyhez kötött települést a földművelésre áttéréssel egy időben hozott létre. Ez a folyamat Csege esetében korán bekövetkezhetett, hiszen mint azt a százdi apátság 1067–ben kelt alapítólevele tanúsítja a XI. században már a mai helyen lévő településsel lehet számolni. Nem egészen kétszáz évvel később, 1248-ban IV. Béla király levele arról ad hírt az utókornak, hogy falunak a Tiszán átvezető országos jelentőségű révjén vámot szedtek, a falu eredetileg királyi birtok. A változás csak 1248-ban következett be, amikor az Egri Főkáptalansághoz került. Ám a XV. században ismét királyi birtok. Ennek következtében lakói kedvezőbb helyzetben vannak, mint a magánföldesúri hatalom alatt lévő településeké. A XV. század elején feltűnő Agárdi-Tőke család már egy fejlett feudális üzemszervezethez juthatott hozzá. Ennek az üzemszervezetnek a központja maga a falu. Határa művelési ágak szerint szántóra, rétre, legelőre, erdőre tagolódik, de továbbra is jelentős haszonforrásnak számít a Tisza révén szedett vám és a nagymorotvai halászat. A sessiora és ssessionális földekre utalás pedig kialakult telekrendet jelent, továbbá azt, hogy lakói állattartó-földművelők, akik rendelkeznek a szükséges termelőeszközökkel. A falu rendelkezik egy vízimalommal is, amely a gabonatermesztés jelentőségére utal. A gazdasági élet kedvező alakulásának tudható be, hogy a falu a XV. századra elérte azt a fejlettségi szintet, amely lehetővé tette a mezővárosi (oppidum) kiváltság elnyerését. Ebben persze az országos rév kiemelkedő szerepét is számításba kell venni. A középkori mezővárosok külsőre alig különböztek a falvaktól. Igaz, Csegének ekkor már állott az erődített kőtemploma, a “vichi Chastel”. A mezővárosok rendelkeztek a nagyobb szabadságot jelentő önigazgatással, azzal, hogy a földesuraktól használatba vett földek után a jobbágyközösségben a föld mértékét az egyes családok esetében szinte kizárólag a munkaerő, a rendelkezésre álló iga és munkaeszköz szabta meg. Ezt nem akadályozta a földesurak változása sem. A XVI. század második fele, különösen pedig a XVII. század Csege tragikus korszaka. Elveszíti mezővárosi kiváltságát, 1568-ban a török hódítás éri el. E nehéz időszakban ver gyökeret a reformáció. A sokszor bujdosásba kergetett nép nyomorában osztozó prédikátorainak köszönhette együtt maradását, a vészterhes idők túlélését. A lakosság a XVI. század végén, majd ezt követően többször is kénytelen volt elhagyni a hadak útjában álló ősi lakhelyét. A nagy kiterjedésű határban a menekülők a Tisza Inta nevű ősmorotvájától védett Szilágy-szigetben találtak alkalmas búvóhelyet. Ez a mocsaraktól, nádasoktól védett jelentős terület az egész falu számára alkalmas volt hosszabb távra szólóan is az ideiglenes lakhely kialakítására, a gazdálkodás folytatására. Itt is az állattartó-földművelő életmódot folytatták, de feladva korábban kialakult telekrendet, az ideiglenesség jegyében, mint ősi fokon, szabadon vették használatba a határt, visszatérve a parlagoló földművelésre. Ugyanakkor a falu körüli telki földeket sem hanyagolták el teljesen. Amikor 1692-ben végérvényesen visszaköltöztek a régi faluba, a biztonságban lévő Szilágyban is megtartották a szabadfoglalású szántóikat és az ott kiépített szérűskertjeiket. Ezzel tulajdonképpen olyan kettős települést hoztak létre, amely még 1765-ben is fennállott. A falu életében a XVIII. század az alapvető változások kora. A földbirtokos főnemesség egyenes ágon kihalt. Még a kritikus években 1670 táján, oldalági beházasodás révén a Vay- család Ábrahám nevű tagja jut Csege birtokához. A Vay-család kezdetben osztatlanul használja csegei birtokát. Az 1717-ben egyezséglevelük szerint afféle földesúri földközösség jön létre, csak a hasznon osztozkodnak. Ez a jobbágyok földhasználatára is kiterjed, hiszen a terjedelmes határban folytathatják a szabadfoglaláson alapuló parlagoló földművelést. Ennek az állapotnak a korszerűtlensége a XVIII. század közepére kétségtelenné válik. A változást a földesurak kezdeményezik. Előbb létrehozzák a mai Kismajor helyén első közös majorjukat, ezzel a falu megszűnik a feudális földesúri gazdaság központja lenni. Majd 1787-ben egymás között felosztják a csegei határt is. Ezzel lehetővé válik az önálló majorgazdaságok kiépítése a későbbi Kismajorban, Nagymajorban és Cserepesen, ahol állattartásra és földművelésre alapozott árutermelő gazdálkodást folytathatnak. Ugyanakkor átszervezik a jobbágyi gazdálkodás hagyományos rendjét is. A telki földeket háromnyomásra osztják, bevezetik a nyomáskényszert. A múltban főleg a mezőgazdálkodásból élt a lakosság. Ám már a XVIII. században a fuvarozás — a Tiszán úsztatott fa és só szállítása —, a Miskolc környéki hegyekben a szőlő kapálásának vállalása a megélhetést kiegészítő foglalkozásnak számított. A halász is művelte a földet, ha nem akart éhenkórász lenni. A hortobágyi pásztortársadalomnak a csegeiek is részesei voltak. A sikeresebbek a meglévő földjükhöz igyekeztek újabb darabot ragasztani, hiszen számadónak szélfútta embereket nem alkalmaztak a debreceni cívis gazdák. A jobbágyfelszabadítás után a volt zsellér családok a Tisza szabályozásában, a vasutak, a távírda- és a telefonhálózat országos méretű kiépítésében vettek részt. Ma is élnek több generációs távírdász családok a faluban. A földhöz azonban ők is ragaszkodtak, melyet többnyire az itthon lévő családtagok műveltek.
KÖZÚTI KÖZLEKEDÉS Hajdú-Bihar megyében
A közlekedésfejlesztési, rehabilitációs feladatok részletes bemutatása - az érintett települések, kistérségek számára, a fontossági, sürgősségi sorrendek tisztázásának elősegítésére.
A megye külső kapcsolatait a szomszéd megyék, régiók, országok vonatkozásában elsősorban a kialakítandó, illetve már megépült autópályák valósítják meg. A külső kapcsolatok további bővítését a főutak fejlesztésével, a korábban megszűnt vasúti kapcsolatok helyreállításával és újabb határátkelőhelyek megnyitásával, a meglévők fejlesztésével célszerű elérni. A belső kapcsolatrendszer javítása érdekében teljessé fejlesztendő a Debrecenből kiinduló sugárirányú utak rendszere és ezek belső és külső gyűrűvel való összekapcsolása. Kisebb kiegészítésekkel, a mellékút hálózat fejlesztésével javítani szükséges a kistérségeken belüli kapcsolatokat.
Térszerkezetalakító szerepet játszhatnak:
- A Debrecen- Hosszúpályi- Pocsaj- Kismarja útvonal főúttá fejlesztése és új határátkelőhelyen keresztül a Nagyváradhoz kapcsolódó főúthoz csatlakoztatása, meglévő nyomvonalon; a Debrecen- Nagyvárad fejlesztési híd elősegítése érdekében.
- Debrecen- Létavértes- határátkelőhely- Székelyhíd útvonal főúttá fejlesztése; a határmenti kapcsolatok fejlesztése érdekében.
- A Debrecen- Hajdúszovát- Földes- Sáp- Bihartorda- Nagyrábé- Biharnagybajom- Füzesgyarmat (Békés megye) útvonal főúttá fejlesztése a megyeközi és régióközi kapcsolatok fejlesztése érdekében.
- A Furta- Komádi- Zsadány (Békés megye) négyszámjegyű út főúttá fejlesztése a megyeközi és régióközi kapcsolatok fejlesztése érdekében. Ehhez kapcsolódva kezdeményezni kellene a Zsadány- Sarkadkeresztúr- Sarkad- Gyula útvonal fejlesztését is Békés megyében.
- A Nádudvar- Berekfürdő, illetve a Nádudvar- Nagyiván összekötő mellékút kapcsolat kiépítése, korlátozott használattal, tekintettel a Hortobágyi Nemzeti Park érdekeire. A fejlesztés célja Nádudvar központi, idegenforgalmi szerepének erősítése, illetve az összekapcsolt települések lakosai számára az ellátási, munkahelyi lehetőségek bővítése.
- Az elővárosi vasúti közlekedés és a kerékpáros közlekedés térszerkezetalakító szerepe erősödni fog.
- A vasúti közlekedés terén a fővonalak korszerűsítése mellett fontos a trianoni határ miatt megszakadt vasúti összeköttetések helyreállítása is.
Gyorsforgalmi utak fejlesztése
A térségben kiépülő nemzetközi és országos kapcsolatokat megtestesítő gyorsforgalmi utak elsődlegesen a tranzitforgalmat bonyolítják le, illetve a területek jó elérhetőségét biztosítják. A megyében 2007-re autópálya csatlakozást kapott az M3 és M35 autópálya vonalon át Debrecen, Polgár és Görbeháza is felértékelődött logisztikai szempontból. A főutak fejlesztésénél cél, hogy a kategóriájuknak megfelelő nyomvonallal rendelkezzenek, település-elkerülések, korrekciók, rehabilitáció révén megfelelő szolgáltatási színvonalat biztosítsanak.
Az EU csatlakozás egyik feltételeként a közúti járművek megengedett tengelyterhelésének 10 t.-ról 11,5 t.-ra, illetve a bruttó össztömeg 40 t.-ról 44 t.-ra történő felemelése szükséges. A burkolat megerősítése szükséges az alábbi útszakaszokon:
4 Debrecen – Hajdúszoboszló – Püspökladány
4 Debrecen – Téglás
33 Nádudvari csomópont - megyehatár
47 Debrecen – Berettyóújfalu – Szeghalom
48 Debrecen – Vámospércs – országhatár
471 Debrecen – Hajdúsámson – Nyíradony
Az ISPA program keretén belül hét országos főút bizonyos szakaszain – a korábbi TINA hálózat hazai részét képező szakaszain – kerülhet sor rehabilitációs munkára.
A mellékút-hálózati fejlesztések
Hajdú-Bihar megyében jelenleg 1.141,9 km a mellékúthálózat hossza. A teherforgalommal nagymértékben érintett útvonalak rohamos tönkremenetele jellemző. Polgár - Hajdúnánás térségében már súlykorlátozást is be kellett vezetni, a Kabai Cukorgyár térségében is több út teljes szerkezete szakaszosan tönkrement, a
3501 j. Polgár - Hajdúnánás és a 3508 j. Görbeháza - Hajdúnánás összekötő utakon súly- és sebességkorlátozást kellett bevezetni. Egyes mellékút besorolású közutak átépítést igénylő főúttá fejlesztése szükséges. Az elvárás növekmények a teljesség igénye nélkül: összekötés a gyorsforgalmi
hálózat felé, alternatív út a gyorsforgalmi út mellett, összeköttetés a gazdaságitársadalmi vonzáscentrum felé, kapcsolat a kistérségek, térségek, régiók felé.
Részletes fejlesztési meghatározások:
Az OtrT és a közlekedési szakág által tervezett országos gyorsforgalmi- és főúthálózat
elemei közül Hajdú-Bihar megyét a következők érintik:
Gyorsforgalmi utak:
- M3: Budapest - Polgár – Görbeháza - Hajdúnánás – Nyíregyháza –(Ukrajna)
- M35: Görbeháza – Hajdúböszörmény – Debrecen – Berettyóújfalu
- M4: Budapest – Püspökladány - Berettyóújfalu - (Románia)
- M47: Bakonszeg – Füzesgyarmat - Szeged
Főutak:
- 4. sz. főút: Budapest - Püspökladány – Hajdúszoboszló – Debrecen – Nyíregyháza
- 33. sz. főút: Tiszafüred – Hortobágy – Debrecen
- 35. sz. főút: Polgár – Hajdúböszörmény – Debrecen
- 36. sz. főút: Polgár – Tiszavasvári
- 42. sz. főút: Püspökladány – Berettyóújfalu – Biharkeresztes - Ártánd
- 47. sz. főút: Debrecen – Berettyóújfalu – Szeghalom
- 48. sz. főút: Debrecen – Nyírábrány
- M3: Polgár – Görbeháza - Hajdúnánás – Nyíregyháza – (Ukrajna)
Nyíregyházáig meglévő autópálya
Nyíregyháza – országhatár tervezett autópálya
- M35: Görbeháza – Hajdúböszörmény – Debrecen - Berettyóújfalu
Görbeháza –Debrecen meglévő autópálya
Debrecen-Berettyóújfalu tervezett autópálya
- M4: Püspökladány - Berettyóújfalu - (Románia)
Karcag és az országhatár tervezett autópálya
- M47: Bakonszeg - Füzesgyarmat
Bakonszeg – Füzesgyarmat tervezett autópálya
- 4. sz. főút: Budapest - Püspökladány – Hajdúszoboszló – Debrecen – Nyíregyháza
meglévő, megmaradó országos főút
Püspökladányt délről elkerülő tervezett országos főút
Hajdúszoboszlót északról elkerülő tervezett országos főút
- 33. sz. főút: Tiszafüred – Hortobágy – Debrecen
meglévő, megmaradó országos főút
- 35. sz. főút: Polgár – Hajdúböszörmény – Debrecen
meglévő, megmaradó országos főút
Hajdúnánást keletről elkerülő tervezett országos főút
Hajdúböszörményt északról elkerülő tervezett országos főút
- 36. sz. főút: Polgár – Tiszavasvári
meglévő, megmaradó országos főút
- 42. sz. főút: Püspökladány – Berettyóújfalu – Biharkeresztes – Ártánd
meglévő, megmaradó országos főút
Bárándot délről elkerülő tervezett országos főút
- 47. sz főút: Debrecen – Berettyóújfalu – Szeghalom
meglévő, megmaradó országos főút
Derecskét nyugatról elkerülő tervezett országos főút
- 48. sz. főút: Debrecen – Nyírábrány
meglévő, megmaradó országos főút
Vámospércset északról elkerülő tervezett országos főút
- 471. sz. főút Debrecen – Nyíradony – Nyírmihálydi
Debrecen – Hajdúsámson között országos mellékútból országos főút
Hajdúsámsont elkerülő tervezett országos főút
Hajdúsámson Tamási puszta országos mellékútból országos főút
Tamásipuszta és Aradványpuszta között tervezett országos főút
Aradványpuszta és Nyíradony között országos mellékútból országos főút
Nyíradonyt északról elkerülő tervezett országos főút
Nyíradony és Nyírmihálydi között országos mellékútból országos főút
Országos mellékútból országos főút válik, Hajdúsámsont és Nyíradonyt elkerülő nyomvonallal valamint Tamásipuszta és Aradványpuszta között új nyomvonallal.
Kiépítendő főutak:
- Hajdúsámson-Nyírmártonfalva között új nyomvonala : Hajdúhadház – Vámospércs összekötése
- Sárándot az autópályával összekötő út új nyomvonala : az új határátkelőhöz
- 4. sz. főút új nyomvonalának kiépítése a 354. sz. főúttól Hajdúhadházig
- Egyek – Tiszaőrs összekötése
Mellékutakra vonatkozó fejlesztési javaslatok:
3307. j. út Tiszacsege –Ároktő - Mezőcsát meglévő, megmaradó országos mellékút
3315. j. út Egyek – Polgár
33 .sz főút 44+977 km szelvény és Egyek belterület között meglévő országos
főút
Egyeket elkerülő tervezett országos főút
Egyek és Tiszacsege között országos mellékútból országos főút
Tiszacsege belterületén tervezett országos főút
Tiszacsege belterülete és a 3316 sz út csatlakozásáig országos mellékútból országos főút
3316 j út csatlakozásától a 33+508 km szelvényig tervezett főút
33+508 km szelvénytől Folyás belterületéig országos mellékútból országos főút
Folyást elkerülő és az M3 meglévő csomópontjáig tervezett országos főút.
Országos mellékútból országos főút válik, Egyeket és Folyást elkerülő nyomvonallal valamint Tiszacsege belterületén új nyomvonallal. Tiszacsege belterülete és a 3316 j. út csatlakozása, valamint a Folyás elkerülő és az M3 meglévő csomópontjáig új nyomvonallal.
3316. j. út Tiszacsege – Debrecen, 33.sz. főút 98+985 km szelvénye
meglévő megmaradó országos mellékút
3317. j. út Hajdúnánás –Kálmánháza
meglévő, megmaradó országos mellékút
3318. j. út Hajdúböszörmény – Balmazújváros
országos mellékútból országos főút
3319. j. út Hajdúböszörmény – Hajdúszoboszló
Hajdúböszörmény belterülete és a 7+854 km szelvény- között meglévő, megmaradó országos mellékút
7+854 km szelvény és a 12+076 km szelvény között tervezett országos mellékút
12+076 km szelvény és a 15+090 km szelvény között meglévő, megmaradó
országos mellékút
15+090 km szelvény és a 23+743 km szelvény között tervezett országos
mellékút
((csatlakozik tervezett Hajdúszoboszló elkerülőhöz))
A Hajdúböszörményt Hajdúszoboszlóval összekötő út meglévő mellékút a 7+854-12+076 km szelvény és a 15+090 - 23+743 km szelvény között a földút felhasználásával
33117. j. út 3315 j. út 12+730 km szelvény - Nagymajor
meglévő, megmaradó országos mellékút
33119. j. út Újszentmargita - Tuka
meglévő, megmaradó országos mellékút
33121. j. út Görbeháza - Bagota
meglévő, megmaradó országos mellékút
3322. j. út 33. sz. főút 62+782 km szelvénye – Telekháza
meglévő, megmaradó országos mellékút
3323. j. út Balmazújváros - Hajdúnánás
Balmazújváros belterülete és a 3+680 km szelvény között országos mellékútból országos főút
3+680 km szelvénytől Hajdúnánásig országos meglévő megmaradó országos mellékút
3405. j. út Püspökladány - 33. sz. főút 80+045 km szelvénye meglévő, megmaradó országos mellékút
3406. j. út Nádudvar – Hajdúszoboszló meglévő, megmaradó országos mellékút
3407. j. út Nádudvar – Kaba - Földes meglévő, megmaradó országos mellékút
Nádudvart elkerülő tervezett országos mellékút
Földes belterületén tervezett országos főút
34111. j. út Nádudvar (3405 sz út 10+318 km szelv.) - Mihályhalma meglévő, megmaradó országos mellékút
3501. j. út Polgár – Hajdúnánás meglévő, megmaradó országos mellékút
3502. j. út Tiszavasvári – Hajdúnánás – Hajdúdorog - Hajdúböszörmény
Tiszavasvári és Hajdúnánás között országos mellékútból országos főút
Hajdúnánást keletről elkerülő tervezett országos főút
Hajdúnánás és 26+793 km szelvény között országos mellékútból országos főút
26+793-27+645 km szelvény között tervezett országos főút
27+645 km szelvény és Hajdúböszörmény között országos mellékútból országos fűút
Országos mellékútból országos főút válik, Hajdúnánást keletről elkerülő
nyomvonallal valamint a 26+793-27+645 km szelvény közötti új nyomvonallal.
3503. j. út 36. sz. főút 34+751 km szelvénye - Hajdúdorog meglévő, megmaradó országos mellékút
3504. j. út Hajdúdorog - Újfehértó meglévő, megmaradó országos mellékút
3506. j. út Hajdúvid - Hajdúhadház meglévő, megmaradó országos mellékút
3507. j. út Hajdúböszörmény -Hajdúhadház országos mellékútból országos főút
3509. j. út Hajdúböszörmény -Újfehértó
Hajdúböszörmény tervezett elkerülő főút meglévő, megmaradó országos mellékút
35102 j. út 35 sz. főút 70+744 km szelvény - Bodaszőlő
meglévő, megmaradó országos mellékút
36116. j. út Újtikos –Tiszagyulaháza - Tiszadob
meglévő, megmaradó országos mellékút
4102. j. út Nyíradony -Balkány
meglévő, megmaradó országos mellékút
4211. j. út Püspökladány -Sárrétudvari
meglévő, megmaradó országos mellékút
42113. j. út Nagyrábé -Pinnyéspuszta
meglévő, megmaradó országos mellékút
42115. j. út 47. sz főút 52+200 km szelvénye -Vekerd
meglévő, megmaradó országos mellékút
42116. j. út 47. sz főút 65+795 km szelvénye -Kóróssziget
meglévő, megmaradó országos mellékút
4212. j. út 42 sz főút 7+250 km szelvénye - Füzesgyarmat
meglévő, megmaradó országos mellékút
42121. j. út Biharkeresztes -Told
meglévő, megmaradó országos mellékút
4213. j. út Biharnagybajom -Berettyóújfalu
Nagyrábé belterületén tervezett országos mellékút
meglévő, megmaradó országos mellékút
4214. j. út Beretyyóújfalu - 42 sz. főút 44+627 km szelvény
meglévő, megmaradó országos mellékút
4215. j. út Biharkeresztes -Komádi
Biharkeresztes belterületén tervezett országos mellékút
meglévő, megmaradó országos mellékút
4216. j. út Körösszakál –42156. j. út
meglévő, megmaradó országos mellékút
4218. j. út 4214 j. út 0+828 km szelvény -Ártánd
meglévő, megmaradó országos mellékút
4217. j. út 4214 j. út 0+539 km szelvény -Körösszegapáti
meglévő, megmaradó országos mellékút
4219. j. út Furta – Komádi - 4216 j. út 23+396 km szelvény
meglévő, megmaradó országos mellékút
4221. j. út Komádi -Újiráz
meglévő, megmaradó országos mellékút
4222. j. út 4219. j út 18+811 km szelvénye - Vésztő
meglévő, megmaradó országos mellékút
4223. j. út Csökmői -Újiráz
meglévő, megmaradó országos mellékút
4224. j. út Bakonszegi -Zsáka
meglévő, megmaradó országos mellékút
4225. j. út Darvas -Füzesgyarmat
meglévő, megmaradó országos mellékút
4226. j. út Komádi -Újiráz
meglévő, megmaradó országos mellékút
4253. j. út 47. sz főút 47+089 km szelvénye -Furta
meglévő, megmaradó országos mellékút
4801. j. út Kaba -Sárrétudvari
meglévő, megmaradó országos mellékút
Báránd belterületén tervezett országos mellékút
4802. j. út Kaba – 4805 j.út 21+427 km szelvénye
meglévő, megmaradó országos mellékút
4803. j. út Földes – Derecske
meglévő, megmaradó országos mellékút
Földes belterületén tervezett országos mellékút
4804. j. út Hajdúszoboszló – Hajdúszovát
országos mellékútból országos főút
Hajdúszovátot elkerülő tervezett főút
4805. j. út 4.sz.főút 219+707 km szelvénye – Hajdúszovát - Bihartorda
meglévő, megmaradó országos mellékút
4806. j. út Vámospércs – Bagamér – 4814 j. út 28+866 km. szelvénye
meglévő, megmaradó országos mellékút
4807. j. út Létavértes – Pocsaj
meglévő, megmaradó országos mellékút
Pocsajt elkerülő tervezett országos mellékút
4808. j. út 47 sz főút 5+138 km szelvénye - Biharkeresztes
meglévő, megmaradó országos mellékút
Nagykerekit elkerülő tervezett országos mellékút
4809. j. út Sáránd – Létavértes
országos mellékútból országos főút
Létavértes belterületén tervezett országos főút
48101. j. út Ebes –4805 j. út 7+245 km szelvénye
meglévő, megmaradó országos mellékút
48107. j. út Biharkeresztes – Bojt
meglévő, megmaradó országos mellékút
4811. j. út Derecske – 4887 j. út 22+033 km. szelvénye
meglévő, megmaradó országos mellékút
4812. j. út Berettyóújfalu – Esztár
meglévő, megmaradó országos mellékút
4813. j. út Hencida –Nagykereki
meglévő, megmaradó országos mellékút
4814. j. út Debrecen – Létavértes - országhatár
Debrecen - Létavértes között meglévő, megmaradó országos mellékút
Létavértes az országhatár között országos mellékútból országos főút
4815. j. út Gáborján – Mezőpeterd
meglévő, megmaradó országos mellékút
4901. j. út Téglás – Bököny
meglévő, megmaradó országos mellékút
Téglás belterületén tervezett országos mellékút
4902. j. út Hajdúhadház – Hajdúsámson
országos mellékútból országos főút
Hajdúsámsont északról elkerülő tervezett országos főút
4903. j. út Nyíradony – Nyírlugos
meglévő, megmaradó országos mellékút
Nyíradonyt nyugatról elkerülő tervezett országos mellékút
4904. j. út Nyíradony – Nyírábrány- 48 sz főút 29+211 km szelvénye
meglévő, megmaradó országos mellékút
4905. j. út Vámospércs – Nyíracsád - Nyírlugos
Vámospércs és Nyírmártonfalva között országos mellékútból országos főút
Nyírmártonfalva és Nyírlugos között meglévő, megmaradó országos mellékút
4906. j. út Nyírábrány – Penészlek
meglévő, megmaradó országos mellékút
4907. j. út 48 sz főút 9+343 km szelvénye - Nyírábrány
meglévő, megmaradó országos mellékút
49103. j. út Nyíracsád – Buzita
meglévő, megmaradó országos mellékút
Kiépítendő mellékútvonalak:
Bödönhát és Bagota között a zsákjelleg megszüntetése érdekében
Pernyéspuszta és 4225.j.út között a zsákjelleg megszüntetése érdekében
Vekerd és 4219 j. út között a zsákjelleg megszüntetése érdekében
4219 j. út és Mezősas között közúti kapcsolat javítása érdekében
Mezősas és Told között, a közúti kapcsolat javítása érdekében
Nagykereki és az új határállomás között
Kismarja – határállomás között
Konyár és Hencida között, a közúti kapcsolat javítása érdekében
Szentpéterszeg és 47. sz. főút között Tépe érintésével
Monostorpályi – 4814 j. út között, a közúti kapcsolat javítása érdekében
4806 j. út Újléta érintésével a Panoráma út között , a zsák jelleg megszüntetése és a
közúti kapcsolatjavítása érdekében
Bagamér és a 48 sz. főút között, a közúti kapcsolat javítása érdekében
Álmosd és a határallomás között
Vámospércs és Buzita között, zsákjelleg megszüntetése és a közúti kapcsolat javítása érdekében
Nyíradony és Szakoly között, a közúti kapcsolat javítása érdekében
Nyírmártonfalva és Martinka között, a zsák jelleg megszüntetése és a közúti kapcsolat javítása érdekében
Hosszúhát és Bucsa között, a közúti kapcsolat javítása érdekében
Debrecen délről, keletről és északról elkerülő külső gyűrű, mely kapcsolódik a nyugati
oldali megépült fő- és mellékúthálózathoz.
Zsákjelleg megszűnik:
Bagota, Pernyéspuszta, Vekerd, Told, Tépe, Buzita, Martinka
Megmaradó zsáktelepülés:
Tuka, Nagymajor, Mihályhalma, Bodaszőlő, Körmösdpuszta,
Kóróssziget,
Nagyzomlin
Visszaminősítés főútból mellékúttá:
Hajdúsámson belterületén,
Vámospércs belterületén
Hiányzó kapcsolat: Váncsod és Berettyóújfalu között
Fülöp és Nyíracsád között
***
VASÚTI KÖZLEKEDÉS
A megyét érintő vasútvonalak közül a 2005. évi CLXXXIII. törvény a vasúti közlekedésről
rendelkezése szerint
I. a transz-európai vasúti áruszállítási hálózat részeként működő országos törzshálózati vasúti pályák:
- Budapest-Szolnok-Debrecen-Nyíregyháza-Záhony országhatár (100)
- Püspökladány-Biharkeresztes országhatár (101);
II. Egyéb országos törzshálózati vasúti pályák:
- Debrecen-Nyírábrány országhatár (105)
- Debrecen-Füzesabony (108)
- Apafa-Mátészalka (110)
Az országos vasúti mellékvonalak:
- Debrecen-Sáránd-Nagykereki (106)
- Sáránd-Létavértes (107)
- Tiszalök-Tócóvölgy (109)
- Nagykálló-Nyíradony (112)
- Görögszállás-Ohat-Pusztakócs (117)
- Körösnagyharsány-Vésztő-Gyoma (127)
- Kőtegyán-Vésztő-Püspökladány (128)
Az ORT módosító javaslata szerint a tervezett nagysebességű vasútvonalak közül a Budapest-Nyíregyháza-Záhony/Eperjeske(Ukrajna) az V. sz. transz-európai közlekedési folyosó hazai szakaszának nyomvonala érinti a megyét. Bár Magyarország nagysága és településszerkezete önmagában nem indokolja nagysebességű vasútvonalak kiépítését, a nagysebességű pályákat a számunkra is fontos nemzetközi forgalom igényli. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy ezeket a pályákat a belföldi forgalomban is használni lehet a megfelelő csatlakozások kiépítésével. A Közlekedési Operatív Program 2007 – 2013 közötti
tervezési időszakra szóló vasúti projektjei között szerepel az V-ös korridor részeként a Szolnok – Debrecen közötti vonalrész EU normáknak megfelelő műszaki tartalommal történő rekonstrukciója, mely emelt sebességű, 160 km/h-ás közlekedést tesz lehetővé 225kN tengelyterheléssel. Hasonló fontosságú a transz – európai vasúti áruszállítási hálózat részét képező Püspökladány – Biharkeresztes országhatár (101 sz. ) vasútvonal mielőbbi felújítása.
A Budapest – Záhony fővonal 160 km/h-s sebességre való korszerűsítése folyamatban van.
Új vasútvonal kiépítése szükséges Nagykereki – Biharkeresztes között a 101-es és 106-os vasútvonalak összekötése érdekében.
Püspökladány térségében a 100-as és 101-es fővonal közvetlen összekötésére van szükség az észak – keleti (Románia) irány megerősítése miatt.
A 128.-as számú Szeghalom – Püspökladány vasútvonal püspökladányi belterületi nyomvonalát javasoljuk a város külterületi szakaszára áthelyezni.
A debreceni repülőtér bővíthetősége (leszálló pálya hosszabbítása) miatt szükséges a 106-os számú Debrecen – Nagykereki vasútvonal érintett szakaszának térszint alatti vezetése.
ELŐVÁROSI KÖZLEKEDÉS:
A kötöttpályás elővárosi közlekedés fejlesztése
A személyszállítást végző vasút egyik hangsúlyos feladata a növekvő mértékű elővárosi forgalom lebonyolítása nemcsak a főváros, hanem a vidéki nagyvárosok esetében is. A társadalmilag és környezetileg fenntartható energiatakarékos, alacsony zaj – és károsanyag kibocsátó, biztonságos, helytakarékos, tömeges helyváltoztatási igényeket kielégítő feltételeknek a közforgalmú közlekedési rendszerek, ezen belül is a nagy szállító kapacitású kötöttpályás rendszerek felelnek meg.
Debrecen régióközpont szerepére alapozottan, a körülötte szinte gyűrűszerűen elhelyezkedő településeket érintő vasútvonalak elhelyezkedése miatt is kínálja magát a a kötöttpályás elővárosi közlekedés kialakítására, megszervezésére.
Az elővárosi hálózati szintű szolgáltatás megvalósításának azonban feltétele a meglévő infrastruktúra fejlesztése (vasúti pályák rekonstrukciója, új megállóhelyek kialakítása, magas peronok építése, állomások, utaskiszolgáló létesítmények korszerűsítése, biztosítóberendezések, utastájékoztató berendezések telepítése, parkolási lehetőségek, kerékpártárolók kialakítása, stb.) mellett a kulturált utazási feltételeket biztosító járművek beszerzése is.
Az elővárosi vasúti forgalmat a már gyakorlatban is alkalmazott ütemes menetrend teljes körű kiterjesztésével célszerű bevezetni.
A lehetséges végpontok: Püspökladány, Nyíregyháza, Nagykereki, Létavértes, Tiszafüred, Tiszalök, Mátészalka. A hurkos jellegű, „körüljárható” közlekedési vonalak előnyben részesülhetnek.
Ezeken a vonalakon korszerű dieselüzemű motorvonatokkal valósítható meg a vasúti forgalom. A hálózat további fejlesztésének része lehet a Debrecen-Nagyvárad vasúti kapcsolat helyreállítása, kiépítése.
A Debrecen és Nagyvárad között korábban közvetlen kapcsolatot biztosító vasútvonalat a
magyar – román határ Nagykereki és Nagyszántó között vágta el. A vasúti kapcsolat helyreállítását a térség már hosszabb ideje szorgalmazza. Lehetséges megoldásként az országon belül egy új kb. 12 km-es vonalszakasz kiépítése jöhet szóba Nagykereki – Bedő – Biharkeresztes útiránnyal, s így új határátmenetet sem kell kiépíteni.
Megteremthető a feltétele – a városi és agglomerációs közlekedés minőségének és mennyiségi
átrendeződésének javítása céljából – az átszállásmentes közlekedés kiépítésének, illetve
bevezetésének is. Ennek kedvező helyszínei lehetnek a Debrecen közeli nagyobb települések
(Józsa városrész; Hajdúböszörmény; Hajdúszoboszló; Vámospércs; Hajdúsámson).
Az átszállásmentes közlekedés bevezetésének lehetőségét már több tanulmány is vizsgálta és
javasolta a MÁV Zrt. 109. sz. Debrecen-Tiszalök vasútvonalának, valamint a DKV Rt. városi
közúti villamosvasúti hálózatának összekötésével, a BIOGAL iparvágány felhasználásával, vagy az épülő 2-es villamos Böszörményi úton történő meghosszabbításával, illetve a Nagyállomásnál a repülőtéri kapcsolat céljából.
A kombinált üzemű közúti gyorsvasúti jármű a város közúti vasúti vonalain egyenáramú, a nagyvasúti és a települések vezetékkel ki nem épített szakaszain diesel-hibrid üzemmódban közlekedhet a településeken a villamosokra jellemző gyakori megállásokkal, a településeken kívül nagyvasúti járműként.
A Debrecen központú kötöttpályás közlekedési hálózat kiépítése nemcsak megyei, hanem regionális szempontból is multifunkciós jelentőségű lehet a Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok, illetve a Nyíregyháza-Debrecen-Nagyvárad közlekedési és logisztikai tengelyek mentén lehetővé téve a kistérségek összekapcsolását, inter- vagy multimodális csomópontok létrehozását, határon átnyúlóan is gazdasági, kereskedelmi egészségügyi, kulturális kapcsolatok megteremtését.
Az elővárosi vasúti forgalmat a már gyakorlatban is alkalmazott ütemes menetrend teljes körű
kiterjesztésével célszerű bevezetni.
A lehetséges végpontok:
Püspökladány (Kaba, Hajdúszoboszló, Ebes) és
Nyíregyháza (Téglás, Hajdúhadház, Bocskaikert) felfűzésével, a gyorsvasúti forgalmat villamos motorkocsis szerelvényekkel indokolt bonyolítani.
A vonalon új megállóhelyek alakíthatók ki a Fényes-udvarnál, illetve a volt GÖCS mellett.
Nyírábrány (gyakoribb elérési lehetőséggel Vámospércsig)
Nagykereki (gyakoribb elérési lehetőséggel Derecskéig)
Létavértes (a végállomásnak a település központja közeli elhelyezésével, új megállóhelyek kialakítása a repülőtérnél, illetve a tervezett ipari parknál)
Tiszafüred (gyakoribb elérési lehetőséggel Balmazújvárosig, illetve új megállóhelyek kialakítása az áruházaknál, illetve az ipari parknál)
Tiszalök (betétjáratok alkalmazásával gyakoribb elérési lehetőséggel
Hajdúnánásig, új megállóhely kialakítása a lakópark közelében)
Mátészalka (az elővárosi forgalom bevezetésére Apafától 3. vágány megépítésével, ez a fővonal 160 km-es pályasebességre történő kiépítése kapcsán tervezve van)
Ezeken a vonalakon korszerű dieselüzemű motorvonatokkal valósítható meg a vasúti forgalom.
A városi és agglomerációs közlekedés minőségének és mennyiségi átrendeződésének javítása
céljából az átszállásmentes közlekedés kiépítésének, illetve bevezetésének kedvező helyszínei
lehetnek a Debrecen közeli nagyobb települések (Józsa városrész; Hajdúböszörmény; Hajdúszoboszló; Vámospércs; Hajdúsámson).
VIZI KÖZLEKEDÉS
Hajdú-Bihar megyét a Tisza folyó, - mint természetes megyehatár - két rövid szakaszon érinti. Egyrészt Polgárnál, ahol közúti híd biztosítja az átmenő forgalmat, másrészt Tiszacsegénél, ahol menetrendszerű kompjárat közlekedik Tiszacsege és Ároktő között. Ez a komp a 454,0 folyamkilométernél található és 30 t. teherbírású.
A Tiszacsege – Ároktő közötti forgalom elősegítése érdekében egyenes nyomvonalon új Tisza-híd építését kell előirányozni, mely a borsodi mellékúthálózat felhasználásával az M3 autópálya megközelíthetőségét javítja.
A többi tiszai átkelési lehetőség nem Hajdú-Bihar megyében található, mert itt nem a Tisza folyó a határ, - Borsod-Abaúj-Zemplén megye „átterjed” a Tisza keleti (bal) oldalára. Mindazonáltal említsük meg a Tiszakeszi kompot (464,2 fkm, 25 t. teherbírással) és a Tiszadorogmai kompot (445,0 fkm, csak személyátkelés + kerékpárok). A többi folyó- és állóvíz esetében csak magáncélú hajózásról, valamint a Tisza-tavon vízi sport-eszközök használatáról beszélhetünk.
LÉGI KÖZLEKEDÉS
A Debreceni Repülőtér tulajdonosa a Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata, üzemeltetője a Debrecen-Airport Kft. A repülőtér fontos beruházásokat igényel, amelyek közül az ILS rendszer kiépítésére 2003. évben került sor, de a kifutópálya hosszabbítása még hátralévő feladat. A nemzetközi repülőtér működése fontos katalizátorként hat Debrecen és a megye fejlődésére, az igényes turizmus, valamint a régió gyógy-idegenforgalmának növekedésére.
Kisrepülőtér található Hajdúszoboszlón és Berettyóújfaluban. A hajdúszoboszlói sportrepülőgépek fogadásával az idegenforgalmat szolgálja ki.
A berettyóújfalui repülőtér jelenleg nem üzemel. A település nyugati határában található a régebben katonaság, majd a mezőgazdaság által használt füves kifutópályával rendelkező repülőtér, melyet a jövőben is csak sport és mezőgazdasági céllal vesznek igénybe.
KERÉKPÁROS KÖZLEKEDÉS
A megyében összesen 61 km kerékpárút épült, melyből 46 km átkelési és 25 km külsőségi szakaszon. A rövid szakaszok miatt valódi hálózat még nem alakult ki. Először olyan helyen szükséges és kell kerékpárutat építeni, ahol a közös pályán való közlekedés komoly baleseti kockázatot hordoz magában. Ezek az átkelési szakaszok. Az átkelési szakaszok hálózati elven való összeköttetése az elkövetkező évek fő feladata, a további belterületi kerékpárút kiépítése mellett.
Az 1995-ben alakult EURO-VELO Szövetség transzeurópai kerékpáros útvonalakat jelölt ki.
Az útvonalak közül a 11. sz. útvonal érinti megyénket. Nyomvonala a Polgár - Tiszafüred - Abádszalók viszonylatban a Tisza bal parti töltése. E nyomvonal jelentős részben kiépített burkolatú töltésszakaszon halad, hiányoznak azonban még burkolt szakaszok, közút keresztezések, belső forgalmi jelzések, turistajelzések. Az országos törzshálózat kialakításával lehetőség nyílik a nagy tájegységek kerékpárral történő elérésére, különös tekintettel az idegenforgalmi központokra. A hálózat a Tiszai kerékpárútra szerveződik, elemei ebből ágaznak ki, illetve erre csatlakoznak.
Országos hálózat elemei:
• Nógrád - Heves - Hajdú kerékpárút a 33. sz. főúttal párhuzamosan haladva éri el Hortobágyon át Náduvart, Hajdúszoboszlót, Debrecent, majd Létavértes irányában a székelyhídi határátkelőn éri el az országhatárt.
• Debrecen – Monostorpályi – Létavértes – Pocsaj – Nagykereki – Biharkeresztes
– Ártánd – országhatár (Románia), ill. Biharkeresztes – Berekböszörmény – Körösszakál (Békés megye)
• Debrecen – Vámospércs – Nyírábrány – Bánháza (Szabolcs-Szatmár Bereg megye)
• Debrecen – Hajdúböszörmény – Hajdúnánás – Nyíregyháza (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) (T61 jelű) kerékpárút a két idegenforgalmi célpont összeköttetését biztosítja. Az elkerülő utak megépültével a régi nyomvonal felhasználásával kialakítható a regionális kapcsolat.
Megyei elsőrendű hálózat elemei:
• (Eurovelo) Tiszaújváros – Polgár – Tiszacsege - Telekháza
• Polgár – Újtikos – Tiszavasvári (Szabolcs-Szatmár Bereg megye)
• (Szabolcs-Szatmár Bereg megye) Tiszavasvári – Hajdúnánás – Balmazújváros – Hajdúszoboszló – Bakonszeg – Füzesgyarmat (Békés megye)
• Hortobágy – Balmazújváros
• Nádudvar – Püspökladány
• (Szolnok megye) Karcag – Püspökladány – Biharnagybajom – Bakonszeg – Berettyóújfalu – Hencida – Pocsaj
• Debrecen – Hajdúsámson – Nyírmihálydi (Szabolcs-Szatmár Bereg megye)
Megyei másodrendű hálózat elemei:
• (Eurovelo) Tiszagyulaháza – Újtikos
• Polgár – Hajdúnánás
• (Eurovelo) Tiszakeszi – Újszentmargita
• (Eurovelo) Tiszadorogma – Egyek
• Egyek déli térsége – Ohati tavak
• Balmazújváros – Hajdúböszörmény – Hajdúhadház – Hajdúsámson
• Hajdúböszörmény – Ebes
• Hajdúszovát – Földes – Bihartorda
• Debrecen – Martinka – Nagycsere
• Nyíradony – Nyíracsád – Vámospércs – Álmosd – Létavértes – országhatár
(Románia
A kiemelt, régión belüli kapcsolatokat biztosító kerékpárút hálózat célja a természetes útvonalak adta lehetőségek kihasználása mellett (vízfolyások, töltések, felhagyott vasútvonalak) az igények teljes körű kielégítése. A hálózat kialakítása során prioritást élveznek a biztonsági, forgalmi, hivatásforgalmi, turisztikai és sport szempontok. Ezen útvonalak összes hossza a megyében 182,8 km, melyből csak 7,7 km vezet a meglévő összekötőút nyomvonalán, a többi új nyomvonalon (töltésen, meglévő úttal párhuzamosan).
A megye hivatásforgalmi kerékpár használata igen erős, elsősorban a lakott településeken belül. Önálló kerékpárutak építése ezen túlmenően szükséges, pl. Kaba, Püspökladány,
Biharkeresztes - Ártánd, Derecske - Tépe, Földes, Polgár, Újszentmargita - Tisza-part, Egyek- Tisza-part, Nyíradony, Nyíracsád településeken.
A térségben Integrált Turisztikai Program körvonalazódik, melynek alapja a térség 13 települését összekötő kerékpárút. Erre szeretné a megye ráfűzni a települések idegenforgalmi projektjeit.
HATÁRÁTKELŐHELYEK
A megyéből négy állandó közúti határátkelőhelyen lehet átlépni a határt. (Ártánd, Nagykereki, Nyírábrány, Létavértes)
Ártánd a román határszakasz legforgalmasabb átkelőhelye, a teherforgalmi rész korábban elkészült, a személyforgalmi rész átépítése 2002-ben valósult meg.
Nyírábrány 2000-ben nyílt meg a nemzetközi személyforgalom számára. A 48. sz. főút határ előtti szakaszának fejlesztésére 2002-ben került sor. A VPOP beruházásában a határátkelőhely korszerűsítése 2003. decemberében fejeződött be. A minőségi változás a határforgalom és a felvezető 48. sz. Debrecen -Nyírábrány II. r. főút forgalmának növekedését indukálja. A jelenlegi forgalom csekély. A határátkelőhely nemzetközivé való minősítésétől várható hatásként már érdeklődés mutatkozik a térség fejlesztési beruházásaira.
Létavértes állandó határátkelőhellyé minősítése 2004. júliusában megtörtént a nemzetközi személyforgalom számára. A határforgalom közös ellenőrzése a magyar oldalon létesített ideiglenes kiépítésű szolgálati helyen történik.
Új határátkelőhely létesítése szükséges az M4 autópálya megépültével egyidőben Nagykereki feletti térségben.
