Archive for the ‘Szabolcs-Szatmár-Bereg’ Category
Benk 500 lakosú község Záhonytól 20 kilométerre, délkeletre a Tisza-partján fekszik.
Eperjeske 1232 lakosú határközség a 111-es/Záhony-Mátészalka/ vasútvonal mentén, Záhonytól 7 kilométerre, délkeletre fekszik.
Győröcske 127 lakosú határközség a 4-es főközlekedési út mellett, Záhonytól 4 kilométerre, délnyugatra fekszik.
Komoró 1427 lakosú község a 4-es főközlekedési út és a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén, Kisvárdától 10 kilométerre, északkeletre fekszik.
Mándok 4428 lakosú nagyközség a 111-es/Záhony-Mátészalka/ vasútvonal mentén, Záhonytól 15 kilométerre, délre fekszik. A római katolikus templom klasszicista stílusban, 1821-ben épült. A református templom 1858 óta a falu nevezetessége. A Forgách-kastély 1790-ben, barokk stílusban épült, később eklektikus stílusban átalakították.
Tiszabezdéd 2000 lakosú község Záhonytól 6 kilométerre, délre fekszik a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén.
A református temploma későgótikus stílusú, XV. századbeli 1838-ban épített toronnyal.
A település határában, egy honfoglaláskori temetőben tárták fel a kereszttel és pávasárkánnyal díszített, különösen értékes tarsolylemezt, amely ma a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona.
Tiszamogyorós 739 lakosú község Záhonytól 19 kilométerre, délkeletre fekszik.
Tiszaszentmárton 1271 lakosú határközség Záhonytól 6 kilométerre, délkeletre fekszik.
A református temploma műemlék, tornyát a XII. században építették.
Tuzsér 3301 lakosú nagyközség a 4-es főközlekedési út és a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén, Záhonytól 8 kilométerre, délnyugatra fekszik. A református temploma eredetileg barokk épület volt, de később, 1850-ben átalakították. A volt Lónyay-kastély XVIII. századi barokk épület. Parkja védett.
Záhony 4706 lakosú felső-szabolcsi határváros a 4-es főközlekedési út, valamint a 100-as/Záhony- Nyíregyháza- Debrecen- Szolnok- Budapest/ és 111-es /Mátészalka-Záhony/ vasútvonalak mentén fekszik. Záhony Szabolcs- Szatmár- Bereg megye legészakibb pontján fekszik. A Tisza mint határfolyó választja el Ukrajnától, illetve Szlovákiától. Záhony neve először egy 1324-ből származó oklevélen tűnik fel. Etimológiailag szláv eredetű név. Az első, 1870-es népszámlálás idején 885 lakosa volt, de még 1941-ben is csak 1382-en lakták. A Tisza menti kis falu fejlődésében az első változást a Nyíregyháza és Csap közötti vasút 1872-es megépítése hozta. A változás 1945 utánra tehető, amikor Kárpátalja a Szovjetunió része lett. A kibontakozó szovjet-magyar kereskedelem megkövetelte, hogy a Szovjetunióban használatos széles nyomtávú vasúton érkező árut átrakják. A kézzel történő áruátrakást fokozatosan gépesítették, a nyolcvanas évekre kialakult Közép-Európa legkorszerűbb “szárazföldi kikötője”, amely a környék településeinek bevonásával évente 20 millió tonna áru fogadására és átrakására volt alkalmas. A város fejlett infrastruktúrával rendelkezik. Záhony közlekedési feltételei kiválóak. Közúton és vasúton nemzetközi határátkelőhely köti össze az ukrajnai Csappal. A város gazdaságát a vasút és a hozzá kapcsolódó létesítmények határozzák meg. A kereskedelemben a határhelyzet meghatározó. A rendszerváltás után egyre több nagykereskedelmi raktár és lerakat épült, amelyek a keleti kapcsolatokra jöttek létre. Záhonyban műemlék épület a régi falu barokk stílusú 1805-ben épült református temploma. Az utóbbi években épült meg a római katolikus és a görög katolikus templom, valamint 1998-ban átadásra került a XIX. század végén épült népi lakóház, ahol állandó néprajzi kiállítás tekinthető meg. A város idegenforgalma a határforgalomhoz kapcsolódik. Záhony mint leendő “schengeni” határváros a jövő és a lehetőségek városa, melyek vezetői és lakói egyaránt megbecsüléssel várják az ideérkezőket.
Zsurk 775 lakosú határközség Záhonytól 4 kilométerre, keletre fekszik. A festett famennyezetű és karzatú református templom 1790-ben, barokk stílusban épült. A négy fiatornyos fa harangtorony XVIII. századi emlék.
Aranyosapáti 2079 lakosú község a 111-es/Mátészalka-Záhony/ vasútvonal mellett, Vásárosnaménytől északnyugatra, 12 kilométerre fekszik.
Északi Kopócsapáti nevezetű részében láthatjuk az 1802-ben épült késő barokk stílusú római katolikus templomot. Berendezése közül a szószék és a keresztelőkút vele egyidős.
Az Újhelyi-kastély tőle nem messze található. Klasszicista, nagy tornácos kúria 1834-ből.
A Tiszához közelebb fekvő Révaranyos nevű részben találunk egy barokk, műemlék jellegű épületet, a görög katolikus templomot. Ikonosztáza és szószéke a XIX. század első feléből való.
Az aranyosapáti feketenyár a környék legmagasabb nyárfája.
Barabás 829 lakosú határközség az ukrán-magyar határ mellett, Vásárosnaménytól északkeletre, 21 kilométerre fekszik.
A református temploma a XV. században épült, gótikus toronnyal.
Határában emelkedik egy vulkanikus-kúp, a Tipet-hegy. Lőszbe temetkezett szarmata vulkán, riolit a fő felépítő kőzete. A tarpai Nagy-hegyhez hasonlóan egy tektonikus vonal mentén átmenetet képeznek a zempléni vulkánvidék felé. A síkságból 50-60 méterre emelkedik ki, szőlőt is termelnek rajta. Természetvédelmi terület, a természetvédők Kaszonyi-hegyként emlegetik. A szabálytalan alaprajzú falu, középkori temploma köré rendeződött. Keskeny szalagtelkek a jellegzetesek, a tiszta soros elrendezés jól kivehető. A módosabb gazdák portáján is előfordul a tiszta soros udvar, ilyenkor az utcától kiskerttel leválasztott, hátul nyári konyhával bővített lakóház mögött helyezkedik el a gabonás kamra. Mögötte az istálló, majd a kisebb ólak és takarmányos színek. Az udvart hátul kerítés választja el a kerttől. A kút tiszta soros udvarban is sokszor a házzal szemközti kerítés mellett áll.
Beregdaróc 840 lakosú község Vásárosnaménytól 24 kilométerre, északkeletre fekszik. A község történetét, múltját ma is őrzik az öregek. Nevezetes pásztortelepülések voltak itt hajdanán. Akkor népesültek be, amikor a szabad magyarokat szolgai sorba akarták kényszeríteni. A terület alkalmas volt a bujdosó pásztorok számára; mocsaras, erdő vidék volt. A környező pásztortelepülések a tatár pusztítás során felégtek, elpusztultak. Ezután az erdőkből előbújók népesítették be és alapították meg a települést. A XIV. századra már kiterjedt faluvá vált. Nevét két féleképpen magyarázzák: a szakirodalom az Árpád-kori vadfogókról, a királyi erdőkerülőkről, azaz a darócokról eredezteti a nevét. A falu lakossága a daru madár nevéből származtatja, miután mocsaras jellege miatt rengeteg daru fészkel itt. Első birtokosai a Daróczi és a Váradi-családok voltak. A XV. századra templomuk mellett tíz jobbágytelket alakítottak ki. 1743-ban az utolsó Daróczi halála után a Gulácsi, majd a Lónyay-család birtokába került a település. Hamarosan áttértek majoros gazdálkodásra, a terményt jó áron adták el. Több, mint egy évszázadig uralták ezt a területet a Lónyayak. A XIX. században megszűnt a különbség a nemesi és paraszti birtok között. A helytelen gazdálkodás miatt eladósodott, majd 1912-ben a Nemzeti Bankké lett. A nagybirtok széthullása után a falu elszegényedett. Az 1920-ban megvont új államhatár elválasztotta a falut Beregszásztól; a piaci lehetőségektől és a munkahelyektől.
Református temploma XV. századi eredetű, apszisának szép gótikus boltozata van. Az 1861. évi tűzvész után átalakították.
Beregsurány 565 lakosú határközség a 41-es főközlekedési út mellett, Vásárosnaménytól északkeletre, 16 kilométerre fekszik.
A jelenlegi református templom gótikus stílusban, a XV. században épült. A kétosztatú mérműves ablakai, csúcsíves bejárata, keresztboltozatos, sokszögletű szentélye és a Bay-család több tagjának oszlopos síremléke különös látványt nyújt. Népies barokk kő szószéke faragott fa hangvetővel lett kiegészítve.
A XVIII. században barokk stílusban épült a Bay-kastély. Bay Mihály lovaskapitányként a XVI. században került Szabolcsba, majd fiainak is lettek itt birtokai. Bethlen Gábor idejében Bay Zsigmond ölette meg az úgynevezett kassai vértanúkat, három katolikus papot. A kastélyt a XIX. században eklektikus elemekkel átépítették.
Az volt Károlyi-kastély a XIX. század közepe táján épült, romantikus elemekkel tarkított klasszicista stílusban.
A Báró-erdő őrzi az egykori tölgyesek egyes maradványait.
Csaroda 650 lakosú község a 41-es főközlekedési út mentén, Vásárosnaménytól északkeletre, 10 kilométerre fekszik. A helység a beregi Tiszahát egyik természeti és építészeti értékeket rejtő települése. Évszázadokkal ezelőtt tölgyesek uralták a határt, a régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban éltek ezen a tájon. A bronzkorból aranyleletek kerültek elő, a III-IV. században pedig a gepidák lakták ezt a környéket. A Csaroda-patak partján fekvő község neve szláv helynév, feketevizet jelent. A XIII. században a Káta-nemzetség Csarnavodainak nevezett ágának birtokközpontja. A XIV. században a család megyei tisztségviselő révén Bereg vármegye egy évszázadon át itt tartotta gyűléseit. A következő századokban határper és örökösödési bonyodalmak tarkították a történelmét. Csaroda megőrizte patak mentén fekvő útifalu jellegét. Észak-dél irányú főutcája a patak kiszélesedése előtt kettéágazik.
A két utca között emelkedik a XIII. századi, ma református templom. A középkori templomépítkezés egyik legszebb emléke. Az alul zárt nyugati homlokzat felett emelkedik a hajóba beugró karcsú, zsindelyes torony. A hajó északi falának freskóin az apostolok és szentek között az építtetőt is megtaláljuk. A diadalív és a szentély freskói a XIV. századból valók. Külső homlokzatán és a templombelsőben népies falfestés: a piros-kék levélcsokrok szűrhímzésre emlékeztetnek. Négyzetes szentélyét egyszerű bordás keresztboltozat fedi. A hagyomány úgy tartja, hogy tornyában sohasem volt harang. Így feltételezhető, hogy a ma is álló XVIII. századi harangtorony előtt is volt hasonló. Műemléki környezetben, a templomtól 80 méterre található. A többi beregi, szatmári haranglábhoz képest zömökebb.
A Csarodára látogató a népi építészet emlékeivel is találkozhat. Az egyik favázas paticsfalas parasztházból A Kossuth utcában Tájházat alakítottak ki. Egy –egy szépen faragott kútágas maradt már csak hírmondónak.
A beregi táj legjellegzetesebb részét képezi Csaroda környéke, a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet szíve. Felszínét a Kárpátokból lefutó vizek alakították. Az ősfolyón bőven szállítottak hordalékot, s ezekbe beletemetkezve gyakran változtatták irányukat. Különleges mocsárvilágot, áthatolhatatlan ingoványokat hoztak létre, puhafa fajokkal, jégkori maradványokkal. A mikroklíma határozottan középhegységi karakterű, növény – és állatvilágban hegyvidéki fajok, sőt néhány sarkvidéki fa is található. Fokozottan óvott a Kisasszony-erdő a Báb-tava tőzegmohaláppal. Rezgőnyár és éger- facsoportok, mocsári és nyírligetek között juthatunk el a zöld és vörös színben pompázó 7000 éves dagadólápig. Jégkorszaki reliktum, a nyílt vízből szigetszerűen emelkedik ki. Hasonló jellegű a Nyíres-tó. Tőzegmohalápja 2 hektáros. Gyepszintjében a hüvelyes gyapjúsás és a rovarevő, kereklevelű harmatfű is megtalálható. A tavaszi hónapokban a legszebb, reliktumai a tőzegeper, tőzegáfonya és az elevenszülő gyík. Védett a vidrafű és a lápi csalán. Természeti értékeket rejt a Navat-patak, a Bencze-tó. Erdei közül az Ösvényhát és az Ágak-köze a hajdani hatalmas beregi őserdők maradványa. Madárvilágának ritka értékei a kerecsensólyom, a kaba, a darázsölyv, a vörös gém a lappantyú és a haris.
Gelénes 616 lakosú község Vásárosnaménytól 17 kilométerre, északkeletre fekszik. Az 1600-as években Gennes néven már említik. Jelentős számú kisiparos telepedett meg és dolgozott a faluban, emellett csekély lélekszáma ellenére sokrétű állattartással foglalkozott. A Rákóczi utcán még látható néhány szép parasztház.
Gemzse 859 lakosú község Vásárosnaménytől 12 kilométerre, nyugatra fekszik.
Jelentős műemléke a fa harangláb. Galéria nélküli, harangházán két íves mellvéddel, négy fatoronnyal, magas karcsú torony 1783-1792 között készült valószínűleg a népi építész, Kakukk Imre, lónyai mester munkája. Mellőle a templom már eltűnt.
Gulács 953 lakosú község, Vásárosnamény 11 kilométerre, délkeletre fekszik a Tisza-partján. Többszáz éve a Gulácsy család ősi birtoka, akik egészen a XX. század közepéig bírták a falut. Egyike azon településeknek, ahol a földbirtok-reformot a lakosok megelégedésére hajtották végra.
Műemlék jellegű református temploma 1818-21 között épült. A tornya XV. századi eredetű.
Gyüre 1267 lakosú község a 111-es/Mátészalka –Záhony/ vasútvonal mentén, Vásárosnaménytól 6 kilométerre, északnyugatra fekszik. A község neve magyar személynevet takar. 1239-ben a Baksa nemzetség Szerdahelyi ágának birtokaként van feljegyezve, mint lakott hely. Az 1945-ös földreform megvalósításáig a lakosság nagy része a földesúri birtokon dolgozott. Nagy földterülettel rendelkeztek: Grün Dezső, Tóth István, erdőhegyi Lajos, akiknél gazdasági cselédként, harmados munkásként és napszámosként dolgoztak a falu lakói. Cselédlakásban laktak, saját lakóházzal nem rendelkeztek. A községben több középparaszt család élt, akik saját földjüket földdel nem rendelkező lakossággal műveltették, ez biztosított a megélhetésüket. A földreform során lett szétosztva a község délnyugati területe azok részére, akik telekhellyel nem rendelkeztek. A földbirtokosok családi lakóházát az ott élők lebontották, és a községben építették újra fel. Gyüre közvetlen közelében a Tisza egyik holtága található, melyet halastóként és horgásztanyaként vehet igénybe az arra látogató.
Hetefejércse 321 lakosú község Vásárosnaménytól 14 kilométerre, keletre fekszik. Fejércsén és Hetén is áll egy-egy református templom. Mindkettő 1802-ben épült késő barokk stílusban. A berendezése vele egykorú. Az elmúlt évtizedekben egyesítették a két falut. A XVIII. században a Hetey, majd a Bay és a Horváth család birtokrésze.
Ilk 1166 lakosú község, Vásárosnaménytől nyugatra, 7 kilométerre fekszik. A helység földrajzilag eltér a környék falvaitól, a szabolcsi dombság homokhátjára épült, még a XIX. század elején. Egyetlen érdekesebb épülete a XIX. században, klasszicista stílusban épült református templom.
Jánd 1061 lakosú község Vásárosnaménytól 3 kilométerre, délkeletre fekszik. A Tisza áradásai okán, fában, gyümölcsben és halban bővelkedő XI-XIII. századi település. A folyó előnyösen, de előfordult, hogy hátrányosan befolyásolta helyzetét évszázadokon át. A szájhagyomány szerint az Árpád-korban kétszer is tovább települt a község. A szomszédos falvak felé vezető utak sárosak, feneketlenek, esős időben járhatatlanok voltak. Az első híd bejárási szemléje 1817-be volt, felépítésére 1844-ben került sor. Ekkortájt 750 fő körüli a lakosok száma, zömében református vallásúak. Jóllehet Naménynek Zsigmond király 1384-től vásártartási jogot adományozott, de Jánd lakossága Beregszászban bonyolította kereskedelmi igényeit. A megyeszékhely kiterjedt piaca miatt Jándnak a várost minden vonatkozásban Beregszász jelentette, egészen Trianonig. 1930-ban 1172 lakost mondhatott magáénak a falu. Birtokmegosztását az egykori tulajdonosokról elnevezett dűlőnevek mutatják: Mándy-, Koncz-, Hetei-, Szalay-, Kölcsey-, Kozák-, Bakcsy-, Egyház-, pap-tag. Jánd a törpe és középbirtokosok falujává vált a kollektivizálásig. A felparcellázások és a Tisza árvize után a község változott, kibővült. A Jándi-rét védelemre javasolt természeti érték.
Kisvarsány 985 lakosú község a 111-es /Mátészalka-Záhony/ vasútvonal mentén, Vásárosnaménytől északnyugatra, 3 kilométerre fekszik. Az egyutcás útifaluban, derékszögben megtörik a Fő utca. Az utak előkertes beépítésűek, az általában egysoros elrendezésű telkek kerítettek. A falut hosszú, beépítetlen szakasz osztja két részre. Erről írják 1847-ban, hogy a települést a Tisza kettészakította, a két rész között csak a töltésen lehetett közlekedni. A gabonát itt is szárazmalom őrölte évszázadokon át. A református templom szabadon álló, érdektelen klasszicista épület, középkori alapfalak felett. A karzata alatt és fölött három-három csehboltozat látható.
Lónya 834 lakosú határközség a Tisza-partján, Záhonytól délkeletre, 22 kilométerre fekszik az ukrán-magyar határ közelében. A XIII. század elején Bánk bán egyik birtokának központja volt; ezt a birtokot adta hozományul lányának, aki Simon bánhoz ment feleségül. A nagy múltú Lónyay- családé lett, egészen 1945-ig birtokolták, nevüket is innen nyerték. A családtagok közül talán Lónyay Albert, Huszt várának regényes életű kapitánya a legismertebb.
A régi temetőben, a vastag tölgyből készült „lónyai fejfák” között áll a Lónyay-család sírkápolnája, mely a XIX. században készült, neogótikus stílusban. Csaknem minden falunak megvan fejfatípusa, ezek felül laposak, ívelt fejrészükön négysugaras napszimbólum.
A Lónyay-kastély a Világháború után leégett, le kellett bontani, de parkjának szép piramistölgyesei és a vadgesztenyés sétány ma is megcsodálható. Védelemre javasolt a határnyárfa is.
A település református temploma a XIII. században épült, román stílusú műemlék. A következő századokban kibővítették, kissé átalakították. Szentélyrészét gótikus bordás keresztboltozat fedi. A hajót XVIII. századi festett famennyezet díszíti, berendezése népies barokk, 1776-ban készült, Lándor Ferenc munkája.
Néhány évvel később elkészült a fa harangláb is „Kakuk Imre áts mester tsinálta Bán Péter 1791 legényével”. A torony 26,5 méter magas, sisakját négy fiatorony díszíti.
Márokpapi 458 lakosú község a 41-es főközlekedési út mentén, Vásárosnaménytől 16 kilométerre, északkeletre fekszik. A község korábban két településként élt: Márok és Márokpapi néven. A Kossuth utca tornácos parasztházait szépen rendben tartják a gazdák.
Látnivalója a mároki református templom, mely gótikus, a XIII. század második felében épült. 1937-ben villámcsapás rongálta meg, de a helyreállításkor meg tudták őrizni a szentély gótikus boltozatát és a csúcsíves bejáratot. Mellette egyszerű formájú, szoknyás fa harangláb, mely a XVIII. században készült.
Mátyus 356 lakosú határközség Kisvárdától 30 kilométerre, északkeletre fekszik. Az első írásos feljegyzések az 1840-ből való anyakönyvi iratok. A falu korábban Bereg vármegyéhez tartozott, de 1924-ben Szabolcs megyéhez csatolták. A sokszor kanyargó főutcájáról szól egy falucsúfoló történet. Az egyszeri koldus úgy emlékezett vissza a falura, hogy hét templom van benne. Házról házra járva ugyanis mindig más és más oldalról látta az egyetlen tornyot. A nagyméretű nyárfa védelemre javasolt természeti érték.
Nagyvarsány 1484 lakosú község, Vásárosnaménytől északnyugatra, 6 kilométerre fekszik. Az Imregi család birtokolta a települést a XIV. század elejéig. 1310 körül, a Gut-Keled nembeliekkel cserélte el a birtokait, így Belvarsányt is. Ezidőben temploma után Egyházas-Varsánynak nevezték. A XVIII. században részben a báró Eötvös család tulajdona a falu. A településnek különleges szecessziós temploma van. Az elrendezése, a torony helye, sisakja szokatlan errefelé. Középkori eredetű, a XV. század első feléből való református templom, melyet többször átépítettek, legutóbb 1926-ban.
Olcsva a Kraszna és a Szamos közé ékelődött 716 lakosú község, Vásárosnamény mellett délre fekszik. A helység jelentős történelmi múltú falu, de múltjának semmi nyoma nem maradt. Határa feltáratlan bronzkori földvárat és temetőt rejt. A XVI. században várkastélya is volt, melyet az erdélyi fejedelemség határának védelmére emeltek. A harcok elmúltával a Károlyi-család visszakapta, kiépítette és ez lett sokáig kedves tartózkodási helyük. Károlyi Sándor idejében a kertben narancsot is érleltek. Végső búcsúja előtt II. Rákóczi Ferenc itt tartotta utolsó hadiszemléjét. A XVIII. század derekán Károlyi Antal leromboltatta.
Tákos 445 lakosú község a 41-es főközlekedési út mentén, Vásárosnaménytől 8 kilométerre, északkeletre fekszik. A helység középkori eredetű, valaha tipikusan kisnemesi falu volt. A falu népe 1766-ban gerendatalpakra építette fel kis paticsfalú templomát. Ez vesszőből font, sárral tapasztott fal. Ezen a vidéken kő vagy egyéb kemény építőanyag híján így építkeztek. Alaprajzában, szerkezetében és felépítésében középkori hagyományokat őriz. A külső fehér falakkal élénk ellentétben áll a belső tér színpompás kazettás famennyezete. A lakosok sohasem voltak jómódúak, hogy ezt lerombolják és helyébe tartósabb anyagból emeljenek másikat, ahogyan az a beregi részen máshol megtörtént, így maradhatott fenn ez a templom. Madártávlatból láthatjuk, hogyan foglalja el útmentén álló helyét a „mezítlábas Notre Dame”. Előtte fa harangtorony áll. A zsindelyfedésű teremtemplom a népi építészet remeke. Mennyezete 58 kazettából áll, mindegyikén más motívum található, ahogyan azt 1767-ben Lándor Ferenc vándorasztalos megfestette. A stallum, a padok és az egész berendezés a magyar parasztbarokk alkotása. Nyitott ereszes, zárt pitvaros, paticsfalú, kontyolt tetejű falusi házat többet is lehet látni errefelé.
A református templom 1760-as években épült, és 1784-ben bővítették. A mellette lévő fa harangláb 1757-ben készült, újból felépítve 1986-ban.
Tákos határában található 700 hektáros Bockereki-erdő, a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet része.
A kétszálas beregi hímzés mintái közül a beregi keresztszemes hímzés egyik központja. Kerüli a túlzott cicomát, a túlburjánzást, mintakincse gazdag. Tipikus a tulipános, rózsás és szarvasos abroszminta. A könyvtárban lévő kiállítóteremben ismerkedhetnek meg a tákosi lányok és asszonyok keze nyomán készült hímzésekkel.
Tarpa 2374 lakosú határnagyközség Vásárosnaménytől 16 kilométerre, délkeletre fekszik. A régi mezőváros, fuvaros és kereskedelmi kiváltságai a középkorig nyúlik vissza. Számos régi építészeti szempontból ma ritkaságnak számító épülete van. A falu utcáin járva népi kontyolt tetejű, esztergált tornácú lakóházakat láthatunk. Némely ház mestergerendája, még a XVIII. századi feliratot őrzi. A konyha, a ruhásszekrény vagy a komód szebbnél szebb hímzéseket és szőtteseket rejt.
Egy régi magtárban hozták létre a Tájház gyűjteményét. Helyi kismesterségek hagyományait őrzik a néprajzi tárgyak.
Az országban megmaradt négy szárazmalom egyike Tarpán áll, ma is működőképes. Hajdanán a környék valamennyi községében építettek ilyet, csupán Tarpán hat működött. Ez a XIX. század elejéről való. A nagy sátortető alatt 13 méter átmérőjű fából készült fogaskerék áll, melyet befogott állatok húztak körbe-körbe. A fogaskerék a malomházban lévő orsót mozgatta, ez pedig az őrlőköveket hajtotta.
A református temploma XV. századi, gótikus stílusú. A jelentősen átalakított templom oldalbejáratán látható Báthory-címer egykori birtokosára utal.
Tarpa nevét két történelmi személy tette ismertté. Mindketten a magyar függetlenségért harcoltak, bár 250 év különbséggel. Rákóczi egyik legelső és legodaadóbb híve Esze Tamás tarpai származású jobbágy volt. Ő vezette 1703-ban Lengyelországba azt a parasztküldöttséget, akik igyekeztek meggyőzni fejedelmüket a szabadságharc szükségességéről. Vele küldte Magyarországra a felkelésre mozgósító kiadványt. Kuruc brigadérosként gyalogezrede élén, több ütközetet vívott a Habsburgok ellen. Esze Tamás szobra a község központjában áll, egy szép bélyeg motívuma is lett. Tarpa ekkor tájt kapott hajdú kiváltságot, kettős palánkkal vették körül a települést. A község másik híres szülötte Bajcsy Zsilinszky Endre, aki a német megszállás idején az ellenállás mártírjává vált. Sírja a község temetőjében található.
A sík tájon utazó elé váratlan látvány tárul. A tarpai Nagy-hegy az alföldi peremvidék vulkanikus tevékenységének néma tanúja. A 154 méter magas lesüllyedt kúp az Északkeleti – Kárpátok belső vulkanikus övének előhírnöke. A kráter csúcsát és közepét 1860 óta bányásszák kemény köve, a dacit miatt. Ma kőfejtő és a tarpaiak szőlőhegye. Az oldalait borító több méter vastag lösznek és a napsütésnek köszönhető ez. A hegy tetején állva elénk tárul a Beregi-síkság és a Beregszászi hegyek.
A hegy mögötti láthatáron húzódik a Tarpai- tölgyes. Országos jelentőségű természetvédelmi terület. Valamikor ez az erdő adta a környék vízi- és szárazmalmainak és egyéb építményeinek a faanyagát. Ma is kimagasló hozamképességű 25-30 méteres, 120 éves példányokat is találni. Főfaja a kocsányos tölgy, mellette a gyertyán és a mezei juhar. Aljnövényzetében ritkaságok: a szagos müge, a kapotnyak és a berki szellőrózsa virít. Az erdő madara a kékvércse, a kabasólyom és a holló, az alföldi nagytájon csak itt fordul elő a szemeslepke.
Tarpától északnyugatra egy fiatalabb gyertyános tölgyes, a Téb-erdő húzódik meg. Területén több elhagyott, egészévben vízzel telt holtág található.
Tiszaadony 740 lakosú község Kisvárdától keletre, és Vásárosnaménytől északra, 16-16 kilométerre fekszik a Tisza-partján. Református és görög katolikus temploma van, mindkettő a XX. század első évtizedeiben épült. A református templom építője Vajna János, vásárosnaményi építőmester, aki számos templomot épített a beregi kisfalvakban ebben az időben.
Tiszakerecseny 962 lakosú Tisza-parti határközség, Vásárosnaménytől északra, 22 kilométerre fekszik. Tisza-Kerecseny sokáig így írták a falu nevét, nem mindig állt ott, ahol ma. A községnek a Tisza lett a végzete. Jó ideig táplálta, dajkálta, majd a partját elmosta. 1849-ben a templomtól már csak 9 ölnyire folyt a folyó. Sűrű járás-kelés népesítette be azt a ma már sok helyen elmosott utat, melyen Büdyék és Bornemisszáék valamikor a vámosatyai várba jártak. Ez az út ma a főutca folytatásában átlépve a gáton, jobbra az itteni „Ócskafaluba” vezet. Sok helyen járhatatlan, elhanyagolt állapotban van ma az út. Az 1860-as években a gát megépítése után a falu elhatározta, hogy a töltésen túlra költözik. Helyét ki is mérték, megtervezték az utcákat, ez az oka, hogy utcái olyan egyenesek. Az ócskafaluban a templomot is lebontották. 1868-ban a cínterem alatt egy beszakadt nagy sírhant-féle düledékre akadtak. Ebben tömérdek emberi csontot, ékszereket: arany zománcozott karperceket, aranygombokat, gyűrűt, kardhüvely töredéket, pénzérméket találtak. Ezeket az egyház javára kisorsolták, de ma már egyetlen darab sem lelhető fel belőle. Az ócskafalu története az 1880-as évvel be is fejeződött.
Tiszaszalka 928 lakosú Tisza-parti község, Vásárosnaménytól 9 kilométerre, északra fekszik. Már a XIII. században létező falu, hajdan Szalókának hívták. A Kerecsényi család ősbirtoka volt, majd II. Lajos király édesanyja, Erzsébet bírta. A XV. századtól az Upor család nagybirtoka lett. Története során igen sokszor sínylette a falu a Tisza áradásait. Az elmúlt évtizedekben jelentős ipari üzeme volt: egy fémfeldolgozó, gépjavító és alkatrészgyártól gyár. Tiszaszalkán szép I. Világháborús emlékművet állítottak, melyet az úgynevezett hősi fákkal vettek körbe, minden halott emlékére egy-egy fenyőfát ültetve.
Tiszavid 479 lakosú község, Vásárosnaménytól északra 8 kilométerre fekszik. A helység az egyik legkisebb beregi falu, korábban a kaszonyi járáshoz tartozott közigazgatásilag. A szóhagyomány szerint alapítója Keled fia Vid, Salamon király álnok tanácsosa volt. Annyi bizonyos, hogy a XIII. században a Gut-Keledtől származó Várdai család birtoka. Ez utóbbiak igen szép villaszerű helységet építettek ide, mely később elpusztult. A későbbi századok során többször cserélt gazdát a falu, melyet egyidőben Vidtelkének is neveztek. Birtokosai voltak: a Gergelyi, a Lónyay, a Naményi, az Atyai földbirtokos családok. Református templomát szintén Vajna János építette, az elmúlt években teljesen felújították érdemes megtekinteni.
Tivadar 235 lakosú Tisza-parti község Fehérgyarmattól 10 kilométerre, északra fekszik. Már a XIV. században virágzó községként említi a história, 1333-ban pápai tizedet és kivételes parochiával bíró helyként említik. Több alkalommal cserélt gazdát a falu, az 1460-70-es években malom működött. A környék helyneveiből olvashatjuk ki a település birtokosainak nevét: Gulácsi, Tivadarfalvi, Naményi, Hetei, Jármi, Gecsei.
A faluban a kicsiny református templom műemlék jellegű épület, XVII. század végi, barokk stílusú. Berendezése ezzel egyidős, copf szószéke van. Jelenlegi tornya a lebontott régi fatorony helyett az 1930-as években készült.
Vámosatya 615 lakosú község, Vásárosnaménytől 15 kilométerre, északkeletre fekszik. A középkorban ez a település is a Gut-Keled nemzetség birtoka volt, s mint a neve is mutatja vámszedőhely.
Egykori várának romjait a Bűdy-várromot a Gelénes felé vezető út 7-es kilométerkövétől délre, földeken áthágva lehet megtalálni. A XVI. században a dúsgazdag Bűdy Mihály beregi főispán építette. Valamikor a Csaronda és a Mic patak szövevényes folyása nehezítette megközelítését. Egy szokatlan földépítményt láthatunk itt. A várat hatalmas négyszögletes sánc veszi körül, mely csak egy helyen nyitott. Ezen belül a várárok vize még a legmelegebb nyárban sem száradt ki. A romokhoz a régi felvonóhíd helyén juthatunk be. Udvara kicsi volt, közepén kúttal. A vár falait és tornyait az idő és a természet lassú pusztulásra ítélte.
A református templom és a fa harangtorony a paplakkal azonos telken álló műemlék. A XIII. századból való templom, eredetileg itt is dél felé volt bejárata. A szentély boltozása a csarodsai és a lónyai templomok szentélyére emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy itt a zárókő egy nem egészen szabályos GuthKeled-címert ábrázol. Az Ófehértón és Csarodán tevékenykedő festő itt is dolgozott. Ma csak a külső homlokzaton lévő Luther-rózsa látható. Hajójának népi, ornamentális falfestése virágos mintát ábrázol. Kazettás famennyezete 1768-ből származik. Fedélszéke kivételes értékű és páratlanul szép ácsmunka. Sűrű szarufáival, gazdag kötéseivel a régi építésmódot őrzi. Ebből az ácsfaluból egykoron még Szilágy megyébe is szállítottak fa harangtornyot. Kiváló tölgyet adott az erdő, ahol az oszlopokat, kötéseket kifaragták, majd szekéren szállították. A Felső-Tisza fa harangtornyok között a vámosatyai a második legmagasabb, felépítése mintaszerű. Szokatlan, hogy galériáján három-három ív van, s hogy törzse deszkaborítású. Sisakja eredetileg nem hegyes, hanem csonka végű zsindellyel volt fedve, amitől szinte vibráló hatást keltett.
Vásárosnamény 9079 lakosú város a 41-es főközlekedési út, valamint a 111-es/Záhony- Mátészalka/ és 116-os/Nyíregyháza-Vásárosnamény/ vasútvonalak mentén, a Felső-Tisza vidékén fekszik. A mai város 4 kisebb önálló településrészből /Vásárosnamény, Vitka, Gergelyi és Ugornya/, valamint két tanyából szerveződött, ezek közül Gergelyit és Ugornyát 1936-ben egyesítették. Vásárosnamény 1969-ben egyesülve Vitkával és Gergelyiugornyával. Városi rangot 1979-ben kapott. A város határát három folyó mossa: itt torkollik a Tiszába a Szamos és a Kraszna, így változatos természeti adottságokkal rendelkező terület. A várost a Tisza két részre osztja. A bal parton van a régi Namény és Vitka, a jobb parton Gergelyiugornya. A terület a régészeti leletek tanúsága szerint már az ősidőktől lakott volt. A Vereckei-hágón átkelő őseink hamar birtokba vették a beregi vidéket. E korból származik a település nevének mondája is. A legenda szerint, amikor a honfoglaló magyarok a Tiszához értek és azon át akartak kelni Zoárd kapitány így biztatta Gergely nevű lovas vitézét: Gergely! Ugorj, no! Amikor az átugratott, azt mondta: No menj! Így lett a Tisza jobb partján Gergelyi és Ugornya a bal partján pedig Namény.
A négy település közül Naményt említik először az okmányok, 1214-ben. Vitka neve 1300-ban, Gergelyié 1425-ben, Ugornyáé 1389-ben bukkan fel írásos formában. Namény már a XIV. században a Lónyay család birtokában volt. A település már 1418-tól vásártartási joggal rendelkezett, innen ered nevében a „vásáros” jelző. 1494-ben mezőváros lett. A Beregi-Tiszahát népe elsőként csatlakozott 1703-ban a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharchoz. A vezérlő fejedelem Naményban adta ki a nemeseket hadba hívó híres kiáltványát a „Naményi Pátenst”. A városon kívül, a település északi részén állt a barokk stílusú Lónyay, majd Tomcsányi-kastély, amely ma műemlék. A Lónyayak után 1717-ben Eötvös-családé lett a birtok, akik Mária Teréziától bárói rangot kaptak. Az Eötvös-kúria ma iskolamúzeum. A régi világot felidéző kis falusi osztályterem mellett szerény Eötvös József-emlékszobát alakítottak ki. A Tiszán az első fahídat 1844-ben építette egy részvénytársaság. Ekkor már Namény volt a tiszai gőzhajózás végállomása, így a hidat ennek megfelelően méretezték, a vízállás 0 pontja felett 135 méter magasan. 1848-ban már volt a településnek patikája, ipari üzeme és dohány-beváltóhelye. A II. Rákóczi Ferencről elnevezett híd 1919-ig állt, a visszavonuló román csapatok ugyanis felrobbantották. Újjáépítése 1921-ben került sor, ezt a németek robbantották fel. A jelenlegi híd 1949-ben épült, de térjünk vissza A XIX. század közepére mikor, a főnemesi Eötvös család naményi tagjai aktív szerepet vállaltak az 1848/49-es szabadságharcban. Tamás beregi főispán és fivére, Mihály kormánybiztosok lettek. A vitkai Doby testvérek néphonvédként Brassóig harcoltak Bem seregében. A helység állandó malmai a Tiszán a XIX. század végén még működtek. A többi község közül kiemelte a települést kedvező fekvése, s az, hogy három megye (Bereg, Szabolcs és Szatmár) találkozási pontján feküdt. Vásárosnamény központja a XX: század elején alakult ki, ugrásszerű fejlődést az 1905-ben kiépített vasúti hálózat jelentett. Bereg vármegye 22 települése ezzel jobban bekapcsolódhatott az országos vérkeringésbe. Hamarosan fűrésztelep létesült, szeszfőzdét építettek. A többszintes eklektikus épületek kisvárosi hangulatot biztosítottak. Igazi központtá csak Tirianon után válhatott. Kövesutak, csatornák épültek, fellendült a kereskedelem. Léterjött a Beregi Háziipari Szövetség, mely az elveszendőben levő beregi keresztszemes hímzés karolta fel.
A Beregi Múzeum villaszerű épületben gazdag é színes gyűjtemények találhatók: egyedülálló vaskályha és öntöttvas-gyűjtemény, néprajzi sajátosságok, szőttesek, festett húsvéti tojásgyűjtemény. A város fafaragó galériájában ma is alkotó faragók munkáit láthatóak. A házasságkötő terem is fafaragványai miatt híres. A város központjában álló református templom falán gótikus zárókő, ablakpárkány és egy kőfaragvány, Lónyay Fruzsina epitáfiuma emlékeztet a múltra. Vitkán a műemlék népi lakóház található. A településrész római katolikus temploma barokk stílusban a XVIII. században épült. Védelem alatt áll a vitkai platánfasor, a Sárkánykert, a Bagiszegi-erdő, a hatalmas nyárfa és a japánakác.
Rakamaz 5130 lakosú Tisza-parti város a 100c-s/Nyíregyháza-Szerencs-Miskolc-Budapest/ vasútvonal mentén, Tokaj szomszédságában. Az itt talált honfoglaláskori korongpár Nyíregyházán a múzeumban található. A határában lévő Nagymorotva ritka növény és állatvilággal védett terület. Legnagyobb számban kiskócsag és kanalasgém fészkel.
Szabolcs 400 lakosú község, Rakamaztól északra, 8 kilométerre fekszik. A településen található Közép-Európa egyik legépebben fennmaradt X. századi földvára, melynek halmai őseink emlékét idézi. A Tisza szabályozása óta egy holtág partján áll.
A falu értékes XI. századi műemléke a jelenleg református templom, melyet egykor Szűz Mária tiszteletére szenteltek fel. Itt tartotta I. László király a szabolcsi zsinatot. Később a XV. században, gótikus stílusban átépítették.
A volt Murányi-kúria barokk épülete ma múzeumként szolgál. A szobák freskóin a magyar történelem eseményei elevenednek meg.
Szorgalmatos
Timár 1409 lakosú község Rakamaztól 4 kilométerre, északra a Tisza-parton fekszik.
Tiszadada 2434 lakosú község a 117-es/Nyíregyháza-Óhat-Pusztakócs/ vasútvonal mentén, Tiszalöktől 18 kilométerre, nyugatra fekszik.
A Patay-kastély 1790-ben, barokk stílusban, míg a Zathureczky-kastély 1831-ben, klasszicista stílusban épült.
Tiszadob 3313 lakosú nagyközség a 117-es/Nyíregyháza-Óhat-Pusztakócs/ vasútvonal mentén Tiszavasváritól 15 kilométerre, nyugatra fekszik. 1846. augusztus 26-án itt kezdték meg a Tisza szabályozását, 453 kilométerrel rövidítették meg a folyót. Emlékére Széchenyinek emlékművet, Vasvári Pálnak szobrot emeltek.
A település legrégebbi épülete a gótikus eredetű, későbarokk stílusban, 1768-ban átépített református templom.
Az Andrássy-kastély 1860-ban, eklektikus stílusban épült.
Tiszaeszlár 2797 lakosú község a 117-es/Nyíregyháza-Óhat-Pusztakócs/ vasútvonal mentén, Rakamaztól 10 kilométerre, délre fekszik.
Tiszalök 6098 lakosú város a 109-es/Debrecen-Tiszalök/ és 117-es/Ohat-Pusztakócs-Nyíregyháza/ vasútvonal mentén. Itt épült meg az első tiszai vízlépcső, és innen indul ki az Alföldet kettészelő Keleti-főcsatorna. A vízlépcső közelében 27 hektár területű parkerdő létesült.
Tiszanagyfalu 1963 lakosú község Rakamaztól 3 kilométerre, délre fekszik.
Tiszavasvári 14374 lakosú város a Nyírség, a Hajdúság és a Hortobágy találkozásánál a 36-os főközlekedési út, valamint a 109-es/Debrecen-Tiszalök/ vasútvonal mentén fekszik. A város 1941-ig két település volt: Bűd és Szentmihály néven. A két község egyesült, a Tiszavasvári nevet 1950-ben kapta a település szülöttének Vasvári Pálnak emlékére. A várostól nyugatra folyik a Keleti-főcsatorna, melynek vízét elsősorban öntözésre használják
A mai református erődtemplom helyén már a középkorban is templom állt. A többszöri átépítést és bővítést megélt mai templom jellege: dombra épült, szabadon álló, barokk stílusú. A bástyás templomkerítés déli sarkához csatlakozó kertben áll a földszintes klasszicista stílusban épített hajdani paplak.
A római katolikus templom neogótikus stílusú egyhajós, homlokzati tornyos épület, névadója Szent Eleonóra.
A görög katolikus Szent Miklós-templom ikonosztáza részben barokk, részben XIX. század végérő való. A templombelső padjai eredeti, XVIII. századvégi kartámlás állópadok.
A XIX. század elején keletkezett Dessewffy-kastély klasszicista stílusú, parkjában különleges növényfajok példányai nőnek.
A Vasvári Pál Múzeum egy XVIII. századi református parókiában működik: helytörténeti, természettudományi és régészeti anyagot mutat be.
Kálmánháza 2099 lakosú község Nyíregyházától 10 kilométerre, délnyugatra fekszik.
Kótaj 4476 lakosú község a 118-as/Nyíregyháza-Balsai Tisza-part/ és a 119-es/Nyíregyháza-Dombrád/ vasútvonalak mentén, Nyíregyházától 12 kilométerre, északra fekszik. Az Ibrányi-kúria a XVIII. században, barokk stílusban épült. A Fráter-kúria XVIII. századi, copfstílusú alkotás.
Nagycserkesz 1886 lakosú község a 36-os főközlekedési út mentén, Nyíregyházától 14 kilométerre, nyugatra fekszik.
Napkor 3704 lakosú község a 41-es főközlekedési út és a 116-os/Vásárosnamény-Nyíregyháza/ vasútvonal mentén, Nyíregyházától keletre, 14 kilométerre fekszik.
A római katolikus templom a XIII. században, gótikus stílusban épült. Az XVIII. századi átépítés után és a torony barokk stílust vett fel.
A Jósika-kúria 1780 körül épül.
Hazánk északkeleti részén fekvő 118799 lakosú város a régió legdinamikusabban fejlődő települése. Jelentőségét erősíti az is, hogy a Dél- és Nyugat-Európa felől érkező közutak és a vasútvonalak a városon keresztül futnak a határátkelőhelyek felé. Nyíregyháza a 36-os, a 38-as, a 4-es és a 41-es főközlekedési utak, valamint a valamikor megépülő M3-as autópálya mentén helyezkedik el. A helységet érinti a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/, a 100c-s/Nyíregyháza-Szerencs-Miskolc-Budapest/, a 112-es/Nyíradony-Nyíregyháza/, a 113-as/Zajta-Mátészalka-Nyíregyháza/, a 116-os/Vásárosnamény-Nyíregyháza/, a 117-es/Ohat-Pusztakócs-Nyíregyháza/, a 118-as/Balsai Tisza-part-Nyíregyháza/ és 119-es/Dombrád-Nyíregyháza/ vasútvonalak gócpontja. A város neve először 1215-ben tűnik fel okmányban, majd egy oklevél említi 1326-ban. Eredeti neve Nyír volt, az –egyháza utólag a tatárjárás után járult a névhez, és ez azt bizonyítja, hogy templomos hely volt. Területét történelmi családok, többek között Báthoryak birtokolták. A mohácsi vész után urai változtak, volt Lorántffy Zsuzsannáé, Lónyai Zsigmondé és Bethlen István idejében hajdúkat fogadott be. Az új szakasz a XVIII. század közepén kezdődött Károlyi Ferenc idején, aki szarvasi, békéscsabai, tótkomlósi evangélikus vallású szlovák telepeseket hozott Nyíregyházára. A rohamosan fejlődő település 1786. november 26-án kapta meg II. József adományozó levelében a mezővárosi rangot. Az itt élők az urasági jog és kezelés alól magukat 1804-ben és 1824-ben örökre megváltották, ez az örökváltság országos jelentőségű esemény volt. V. Ferdinánd király 1837-ben privilégiumban határozta meg az akkor 17000 lakosú város jogállását. A polgárosodás a XIX. század közepén indult meg, gyors fejlődést eredményezett a vasút megjelenése, a megyeszékhellyé válás, a banki tőke beáramlása, jelentős katonai erők megjelenése és nem utolsósorban a szellemi élet kibontakozása. A XIX. század végi gazdasági fellendülést jelezték a megindult építkezések, a városképet máig meghatározó reprezentatív épületek, melyek közül jó néhány Alpár Ignác tervei alapján készült. A két Világháború között Nyíregyháza a vidéki városok életét élte, egy mezőgazdasági terület központjaként. A II. Világháborút követően az 1960-as évekig a város fejlődése stagnált. Az ezt követő fokozatos feltörekvés és helyi igyekezet eredményeként alakult ki a mai Nyíregyháza.
A minden igényt kielégítő távközlési rendszerek kiszolgálják a felhasználókat. A Nyíregyháza iránti érdeklődés az utóbbi években jelentősen megnövekedett. Ennek legláthatóbb jele, hogy ma minden jelentős pénzintézet jelen van a városban. A bankvilág vezetőinek bevallott célja, hogy időben legyenek akkor, amikor a növekvő befektetési kedv nyomán benépesül a Nyíregyházi Ipari Park valamint dinamikusabbá válik a kereskedelmi tevékenység a régióban és a szomszédos területeken. Ma már nemzetközi jelentőségű a városban évente megrendezésre kerülő Kelet-Nyugat Expo.
A római katolikus nagytemplom neoromán stílusban, 1902-1904 között épült Nagy Virgil műegyetemi tanár tervei szerint, Samassa egri érsek költségén.
Az evangélikus templom késő barokk, neoreneszánsz részletekkel, Giuseppe Aprilis tervei alapján 1786-ban épült fel, a főbejárat fölé szerelt 12 harangos harangjáték 1928-ból.
A görög katolikus templom 1896-1908 között, szecessziós stílusban épült.
A görög katolikus püspöki palota és hittudományi akadémia szecessziós stílusban, 1908-ban épült. 1914 óta a hajdúdorogi püspökség székhelye. Udvarán 1981-ben bizánci stílusú kápolna található.
A városháza 1841-1872 között klasszicista-eklektikus stílusban épült.
A Móricz Zsigmond Színház 1894-ben, eklektikus stílusban Alpári Ignác tervei szerint épült.
A Jósa András Múzeum 1925-ben, neoklasszicista stílusú épületben kapott helyet, ahol régészeti, néprajzi, népművészeti és helytörténeti anyagokat mutatnak be.
A Nyírvíz-palota szecessziós saroképület, oromzatán ősfoglalkozásokat szimbolizáló férfi és női alak színes mozaikképével 1913-ból.
Nyíregyháza testvérvárosi kapcsolatai a szlovák Eperjessel, az olasz Gorizia-val, a dán Holstebro-val, a német Iserlohn-nal, a finn Kajaani-val, az izraeli Kiryat Motzkin-nal, a francia Massy-val, a lengyel Rzeszów-val, az angol Saint Albans-szal, az erdélyi Szamárnémetivel, és az ukrán Ungvárral sokszínűséget, az érdeklődés tág spektrumát jelzik.
Az ipari, kereskedelmi, szolgáltatási ágazatok mellett Nyíregyháza jelenlegi és távlati terveiben meghatározóan fontos az idegenforgalom. A megyeszékhely vonzó a sok zöldterülettel, a hangulatos utcákkal, az értékes szobrokkal, a kulturális és művészi lehetőségeivel, a mind több igényes szállodával, kaszinóval, tájjellegű és európai kínálattal rendelkező éttermekkel, éjszakai mulatókkal. Mindezek mellett a gyógyvízzel rendelkező, a városközponttól három kilométerre fekvő Sóstófürdő várja a látogatókat természetes tóval, erdővel és múzeumfaluval, vadasparkkal, kempinggel, szállodával, strandokkal. A gyógyvíz ugyanakkor csábítja a gyógy-turizmusba befektetni szándékozókat.
Nyírpazony 3152 lakosú község Nyíregyházától 8 kilométerre, északkeletre fekszik a 4-es főközlekedési út mentén.
Nyírtelek 7098 lakosú nagyközség a 38-as főközlekedési út valamint a 100c-s/Nyíregyháza-Szerencs-Miskolc-Budapest/ és 117-es/Ohat-Pusztakócs-Nyíregyháza/ vasútvonalak mentén fekszik. A római katolikus kápolna neogótikus stílusú, 1880-ból, előtte Szentháromság-oszlop áll.
Nyírtura 1755 lakosú község Nyíregyházától 10 kilométerre, északkeletre fekszik a 4-es főközlekedési út mentén.
A műemlék református templom eredetileg 1488-ban készült, mai formájában XIX. századi, neogótikus stílusú.
Sényő 1398 lakosú község Nyíregyháza-Orostól 11 kilométerre, északkeletre fekszik.
Bátorliget 792 lakosú határközség Nyírbátortól 19 kilométerre, délkeletre fekszik. Jelentős természeti képződménye a bátorligeti ősláp, mely különleges állat- és növényvilágával együtt fokozottan védett.
Encsencs 2057 lakosú község Nyírbátortól 11 kilométerre, délre fekszik.
Kisléta 1906 lakosú község Máriapócstól 6 kilométerre, délre fekszik.
Máriapócs 2156 lakosú város a 113-as/Zajta-Mátészalka-Nyíregyháza/ vasútvonal mentén fekszik. A városi rangot 1993-ban kapta meg.
A görögkatolikus bazilika barokk, kettős homlokzati toronnyal, egyhajós és kereszthajós, tágas félköríves szentéllyel. 1696-ban a mai helyén álló, fatemplomban elhelyezett Mária-képet könnyezni látták. A csodás képet a császár Bécsbe kérte, ma a Szent István-dómban található, a Kassán készült másolat került vissza Pócsra, amely 1715-ben szintén könnyezett. 1731-ben kezdték meg az építkezést, amely a főkapu feletti kronosztikonos felirat szerint 1756-ban fejeződött be. A templom kerítésfalának kőkeretes zárókövén 1777-es évszám van. 1948-ban XII. Pius pápa a templomot bazilika rangra emelte, 1991-ben II. János Pál pápa meglátogatta. A főkapu feletti íves párkánnyal záródó fülkében Olsavszki Mihály munkácsi püspök címere látható. A tágas belső teret kereszt- illetve fiókos dongaboltozat fedi. A szentély Mária tiszteletét ábrázoló falfestményét Petrasovszky Manó festette 1945-ben. A főoltár barokk, a XVIII. század végéről, a festett, faragott, aranyozott ikonosztázát a XIX. század második feléből képeit felújították. A többi oltár a kegyoltárral és a szószékkel együtt a pécsi ferencesek 1944-ben készített neobarokk alkotása.
A templom melletti kolostor a bazilita szerzetesek számára épült az 1750-es években.
Nyírbátor 13435 lakosú város a 471-es főközlekedési út mentén, valamint a 110-es/Debrecen-Nyírbátor-Mátészalka/ és 113-as/Nyíregyháza-Mátészalka-Zajta/ vasútvonalak mentén fekszik a Dél-Nyírségben. A város múltja a csiszolt kőkorba nyúlik vissza, de a honfoglalás idején még meglehetősen néptelen volt ez a vidék. Igazán csak a XIII. század utolsó évtizedeitől kísérelhetjük nyomon a Nyírség betelepülését, amikor már szaporodni kezdenek az okleveles emlékek. A Nyírbátorra vonatkozó első okleveles adat 1272-ből származik. A Gutkeled- nemzetségből származó Andrásfia Bereck 1279-ben kapta adományba IV. Kun László királytól a Bátor és a Kisbátor nevű birtokokat. Az adományozási oklevél említi egyébként először Bátort, és Bereck unokái a falu nevét felvéve nevezik magukat Báthoriaknak. Ettől kezdve a család és a falu sorsa mintegy 340 éven át összekapcsolódik. A város fejlődését nagymértékben elősegítette, hogy a Tokaj felől Erdélybe és Debrecen felől a Szamos-hátra vezető utak felezésénél és keresztezésénél feküdt. Így Bátorfalu már a XIV. század folyamán a környék ipari és kereskedelmi központjává vált. Egy 1332-ből keltező adománylevél már jelentős vásárhelynek mutatja. Az adománylevél szerint a Tiszahátról Krasznán és Kocsordon keresztül számos marhát, Szalacsról pedig az erdélyi sót szállító kereskedők, a Debrecenből, Kállóból és Nagykárolyból Szatmárra igyekvő kereskedők kötelesek voltak portékájukat Bátoron keresztül szállítani, és azt a csütörtöki hetivásáron itt árusítani. Ennek emlékét ma is őrzi a városban a Sóhordó utca. Amikor a Bátori-család László nevű tagja feleségül vette Medgyesi Annát, s vele hozományul megkapta a szilágysomlyói uradalmat, a Báthori család két ágra szakadt. Egyik ága az ecsedi várról, a másik pedig a Szilágy megyei Somlyóról nevezte el magát. A Hunyadiak óta hol az egyik, hol a másik ág, ám előfordul, hogy mindkettő tagjai országos méltóságokat viseltetnek, sőt Mátyás királlyal anyai ágon még rokonságba is kerültek. Báthori István erdélyi vajda, aki Kinizsi Pállal összefogva a Kenyérmezőn a törökök felett győzelmet aratott, az itt nyert zsákmányból az 1480-as években kezdte építeni a ma is fennálló templomokat, melyek ma az Alföld egyik legértékesebb műemléki együttesét képezik. A mohácsi vészt követő zavaros emberöltő nehéz napokat hozott a település számára. A Báthori család is belesodródott az európai politikába, s ezért birtokait többször is veszély fenyegette. A két király, Ferdinánd és Szapolyi János, majd annak halála után fia, János Zsigmond között folyó háborúban az országhatárok évről évre változtak. 1549-ben épp Nyírbátorban kötötték meg azt a titkos szerződést, mely Erdélyt Ferdinándnak juttatta, de ezt a török ellenállása miatt nem lehetett végrehajtani. János Zsigmond 1551-ben útban Lengyelország felé anyja kíséretében a nyírbátori kolostorban szállt meg. Ebben az időben járt a városban Tinódi Lantos Sebestyén, aki itt-tartózkodása idején írta egyik legszebb versét a „Sokféle részegösökről” címmel. Az 1570-es években nagyjából kialakulnak az államhatárok Erdély és a Magyar Királyság között. Nem sokkal később kihal a Báthori- család somlyói ága. Utolsó férfisarját, Báthory Gábort 1628-ban Bethlen Gábor fejedelmi pompával temetteti el a nyírbátori családi templomban. A város településszerkezete ma is őrzi a magyar mezővárosi fejlődés sajátos formáit. Ennek egyik jellemzője a térré szélesülő főutca, mely alkalmas helyet teremtett a mezőgazdasági és kézműves termékek árusításához. A gyáripar a XIX. század végén települt meg, ami számottevően hozzájárult a város fejlődéséhez. A jelenleg működő cégek egyre jelentősebb mértékben támogatják a kulturális rendezvényeket. Mezővárosi jogállását Nyírbátor ugyan 1886-ban elveszítette, ám 1973-ban új szakasz kezdődik, hiszen ekkor kapja vissza városi rangját. Az utóbbi évtizedekben pezsgő kulturális élet alakult ki a városban. Több évtizedes hagyománya van rendezvényeinek.
Nyírbátor műemlék épületei messze földön híresek. A Báthory István által késő gótikus stílusban építtetett református templom legszebb hazai teremtemplomunk. A hálóboltozattal borított egyterű belsőt hatalmas, háromosztású, csúcsíves ablakok világítják meg. A XVI. század elején a templomot déli kettős reneszánsz ajtóval, kegyúri ülőfülkével látták el. Az 1511-ben Morone olasz intarziaművész által készített gyönyörű hátpadsornak csak egy részei láthatók, a nagy értékű berendezési tárgyakat fele részben a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum, fele részben pedig a helybéli múzeum őrzi.
A templom mellett álló harangtorony monumentális hatású, zömök, árkádos négy fiatornyos faépítmény. A maga nemében hazánkban a legrégebbi, a XVII. század első felében épült, harangja 1640-ben készült Eperjesen.
Szintén az 1480-as években építtette Báthory István a minoritatemplomot. A hosszú szentélyű s mellé állított toronnyal ellátott késő gótikus ferences építkezések egyik legszebb példája. Belsejét nagyon szép hazai barokk faoltárok díszítik, festett faragott alakokkal. Legnevezetesebb közülük a Passió- vagy Krucsay-oltár. Megszületésének históriáját dolgozta fel Balázs József a „Bátori advent” című történelmi játékban, melyet nagy sikerrel játszottak a színházak.
A középkori kolostor helyén 1720 körül épült barokk stílusú volt minorita rendházban rendezték be a dr. Szalontai Barnabás által 1955-ben alapított Báthory István Múzeumot, amely igen gazdag helytörténeti és művészeti anyagot őriz, ezért az ország legjelentősebb vidéki gyűjteményei között tartják számon.
Nyírbéltek 2971 lakosú nagyközség, Nyírbátortól 15 kilométerre, délre fekszik.
A román kori római katolikus templom egyenes szentélyzáródású, nyugati homlokzatához 1925-ben épült torony csatlakozik. A déli homlokzaton középkori bejárat nyoma, az ablakok újabbak. A szentélyben a déli oldalon két román kori kibontatlan ablak, a falképek alatt két középkori fülke. A diadalívet lefaragták, a szentély dongaboltozatának csak a lenyomata látszik. Az északi hajófalon ornamentális töredékek láthatók, a délin valószínűleg a Köpenyes Mária ábrázolásának nyomai töredékesen, a XV. század második feléből. A szentély főfalán Golgota-jelenet, a felső része elpusztult, Krisztus a két lator között Mária, Magdolna, a másik Kleofás felesége, Mária és Szent János apostol, az utóbbi kezében mondatszalag, körülöttük lovas alakok. Jobbról és balról a 12 apostol töredékes ábrázolása, kezükben mondatszalaggal. A Zsigmond-kori freskót 1420 körüli évekre datálják. A déli szentélyfalon a falképeken XVI. századi bekarcolások.
Nyírbogát 3285 lakosú nagyközség a 471-es főközlekedési út és a 110-es/Mátészalka-Nyírbátor-Debrecen/ vasútvonal mentén, Nyírbátortól 8 kilométerre, délnyugatra fekszik.
Nyírcsászári 1220 lakosú község a 471-es főközlekedési út, valamint a 110-es/Mátészalka-Nyírbátor-Debrecen/ és a 113-as/Zajta-Mátészalka-Nyírbátor/ vasútvonalak mentén, Nyírbátortól 5 kilométerre, északkeletre fekszik.
Nyírderzs 658 lakosú község Nyírbátortól 10 kilométerre, észak-északkeletre fekszik.
Nyírgelse 1162 lakosú község a 110-es/Mátészalka-Nyírbátor-Debrecen/ vasútvonal mentén, Nyíradonytól 12 kilométerre, északkeletre fekszik.
Nyírgyulaj 2076 lakosú község Nyírbátortól 9 kilométerre, északnyugatra fekszik.
Nyírlugos 3010 lakosú nagyközség, Nyíradonytól 10 kilométerre, keletre fekszik.
Nyírmihálydi 1982 lakosú község a 471-es főközlekedési út és a 110-es/Mátészalka-Nyírbátor-Debrecen/ vasútvonal mentén, Nyíradonytól északkeletre, 3 kilométerre fekszik.
A román kori református templomot a XVIII. században bővítették. A XIII. században épült szentélyen három eredeti rézsűablak, északi oldalán csúcsíves sekrestyeajtó található. A hajón egy illetve kétsoros fogrovatos téglapárkány, három csúcsos ablakkal. A templom déli átalakított kapuja előtt barokk előcsarnok látható. A déli hajófalon poklot ábrázoló XV. századi falfestmény, hasonló korú nyomok a szószék környékén. A déli ablakok körül XVII. század közepi virágos festés, ezzel egykorú a szószék közelében látható bibliai idézet is.
A református harangtornyot a szélzászló szerint 1782-ben emelték. Kilenc faoszlopon áll, zárt harangházzal, minden oldalán 2-2 zsalus ablakkal. Harangját 1828-ban Pesten öntötték.
Nyírpilis 693 lakosú község Nyírbátortól 10 kilométerre, délkeletre fekszik.
Nyírvasvári 1964 lakosú község Nyírbátortól 5 kilométerre, délkeletre fekszik.
Ömböly 460 lakosú határközség Nyíradony 24 kilométerre, keletre fekszik.
Penészlek 1071 lakosú határközség Nyíradonytól keletre, 17 kilométerre fekszik.
Piricse 1837 lakosú község Nyírbátortól 6 kilométerre, délre fekszik.
Pócspetri 1829 lakosú község Máriapócs nyugati szomszédságában fekszik.
Terem 702 lakosú határközség Nyírbátortól 14 kilométerre, délkeletre fekszik.
Balkány 6745 lakosú nagyközség a 112-es/Nyíradony-Nyíregyháza/ vasútvonal mentén, Nyíradonytól 10 kilométerre, északra fekszik.
Biri 1405 lakosú község a 112-es/Nyíregyháza-Nyíradony/ vasútvonal mentén, Nagykállótól 7 kilométerre, délre fekszik.
Bököny 3286 lakosú község Téglástól 8 kilométerre, északkeletre fekszik.
Érpatak 1772 lakosú község Újfehértótól 7 kilométerre, keletre fekszik.
Geszteréd 1772 lakosú község Újfehértótól 8 kilométerre, keletre fekszik.
Kállósemjén 4033 lakosú nagyközség a 113-as/Zajta-Mátészalka-Nyíregyháza/ vasútvonal mentén, Nagykállótól 8 kilométerre, keletre fekszik.
A görög katolikus templom a XV. században, gótikus stílusban épült. A XVIII. században barokk stílusban átépítették.
A Kállay-kúria a XVIII. században, barokk stílusban épült.
Nagykálló 10592 lakosú város 112-es/Nyíradony-Nyíregyháza/ és 113-as/Zajta-Mátészalka-Nyíregyháza/ vasútvonalak mentén fekszik. A Balogsemjén nemzetségéről származó Kállay család birtokközpontja, a XIV. századtól mezőváros, megyegyűlések színhelye. 1560-ban a török hódoltatás megakadályozására a Kállayak családi kúriáját erősségé alakították át, majd 1574-ben királyi végvárrá építették ki. A kállói várból származtak a Rákóczi-szabadságharc első ágyúi, ám a fejedelem parancsára lerontották. 1747-től 1876-ig Szabolcs vármegye székhelye, fejlődése ezután visszaesett. 1989-től ismét város.
A római katolikus templom 1783-ban, késő- barokk stílusban épült. A plébániaháza a XIX. század elején, szintén késő-barokk stílusú.
A görög katolikus templom a XVII. században épült.
A református templom 1710-ben, barokk stílusban épült, a tornya gótikus.
A volt Megyeháza barokk stílusú, egyemeletes, négyszög alaprajzú, zárt udvaros épület. Főhomlokzatán díszes, kőkeretes kapu, felette konzolos, kőbábos erkély található. A hármas tagolású boltozott előcsarnokot sajnos beépítették, az úgynevezett nemesi feljárón balluszteres korlát vezet az emeletre, az egykori díszterembe. A bejárattól balra eső egykori megyebörtön két vasajtaja megmaradt, „1829 TV” monogrammal, illetve 1842-es évszámmal. 1769 után épült Salvatore Aprilis mester tervei szerint és irányításával, az építkezés unokaöccse, Giuseppe, majd Josephus Aprilis irányításával még 1790-ben is folyt. A mostani alakját az 1840-1841 között tető-átalakítás révén nyerte el.
A Korányi Frigyes Emlékház a Szabadság téren áll. A XIX. századi, klasszicista eredetű lakóház, Korányi Frigyes, a nagy orvostudós szülőháza. Az „Angyal” patika berendezése mellett a Korányi család bútorai érdemelnek figyelmet.
Az Ínségdomb a volt Kállay-kúria XVIII. századi épületét foglalta magába, mivel 1945-ben lebontották. A parkjában álló domb az egykori barokk kert tartozéka, kilátója volt.
A Nagybalkányi úton található a csodarabbi sírhelye.
Szakoly 2880 lakosú község Nyíradonytól északra, 14 kilométerre fekszik.
Újfehértó 13528 lakosú város a 4-es főközlekedési út és a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén.
Fábiánháza 1859 lakosú község Nagyecsed mellett fekszik.
Fülpösdaróc 332 lakosú község Fehérgyarmattól 9 kilométerre, délre fekszik.
Géberjén 580 lakosú község Nagyecsedtől 12 kilométerre, északkeletre fekszik.
Győrtelek 1700 lakosú község a 49-es és 491-es főközlekedési út, valamint a 114-es/Csenger-Mátészalka/ vasútvonal mentén, Mátészalkától 10 kilométerre, keletre fekszik.
Hodász 3506 lakosú nagyközség a 110-es/Mátészalka-Nyírbátos-Debrecen/ és 113-as/Zajta-Mátészalka-Nyíregyháza/ vasútvonalak mentén, Nyírbátortól északkeletre, 12 kilométerre fekszik.
Jármi 1323 lakosú község a 49-es főközlekedési út mentén Mátészalkától 6 kilométerre, nyugatra fekszik.
Kántorjánosi 2232 lakosú község Baktalórántházától 8 kilométerre, délkeletre fekszik.
Kocsord 3011 lakosú község a 49-es főközlekedési út, valamint a 113-as/Zajta-Mátészalka-Nyíregyháza/ és a 114-es/Csenger-Mátészalka/ vasútvonalak mentén, Mátészalkától 4 kilométerre, keletre fekszik. Az erdélyi stílusú unitárius templom és a XIX. században épült, Tisza-kastély a falu jeles nevezetességei.
Mátészalka 18556 lakosú város a 49-es és 471-es főközlekedési utak találkozásánál, valamint a 110-es/Mátészalka-Nyírbátor-Debrecen/, a 111-es /Záhony-Mátészalka/, a 113-as/Zajta-Mátészalka-Nyíregyháza/, a 114-es/Csenger-Mátészalka/és a 115-ös/Ágerdőmajor-Mátészalka/ vasútvonalak mentén fekszik. A Kraszna árvizes síkjára néző lejtőn keletkezett a kora középkorban, az Erdélybe vezető út mentén két faluból, Mátéból és Zalkából állott. 1367-ben a Csaholyiak birtoka, mezővárosi irányítással. Középkori központja a református templom körül volt, ez a vasút megépülte után áthelyeződött a vasútállomás irányába. 1920-1950 között Szatmár-Bereg-Ugocsa vármegye székhelye volt, 1969 óta város.
A református templom gótikus, a XVIII-XIX. században átépítették, homlokzat előtti fél-nyolcszög alaprajzú homlokzati toronnyal. Ennek közepén gótikus átalakított bejárat nyílik. A torony első emeletén 3 résablak, keleten, a torony hátoldalán egy csúcsíves fülkébe foglalt ablak van. Az egyenes záródású szentélyfalon epitáfium, kettős címer díszíti, a felső a Melith család régi címere, az alsót leverték. A ma álló templomot valószínűleg Máté község egykori templomának helyén emelték.
A volt Megyeháza műemlék jellegű épülete artisztikus hatású, amely az 1980-as évek közepéig államigazgatási célokat szolgált.
1920-ban épült a „Csizmadiapalota”, mely jelenleg a Városi Könyvtárnak ad helyet.
Mátészalkán, a Kossuth utcában található az ország első 1888-ban villamosított lakóháza is.
A Szatmári Múzeum 1975-ben, a volt utolsó szatmári főispáni lak kései szecessziós épületében kapott helyet. Gyűjtemény nagy értéke a néprajzi nagytárgyak és paraszti szállítóeszközök bemutatására kialakított U alakú, szabadtéri kiállítás.
Mérk 2272 lakosú Kraszna-menti határnagyközség, Nagyecsedtől 10 kilométerre, délre a román-magyar határ közelében fekszik.
Nagydobos 2318 lakosú község a 111-es/Záhony-Mátészalka/ vasútvonal mentén, Vásárosnaménytól 9 kilométerre, délre fekszik.
Nagyecsed 6800 lakosú Kraszna - menti város a 115-ös/Ágerdőmajor-Mátészalka/ vasútvonal mentén fekszik. Jelentős ipartörténeti műemléke, az 1914-ben állított gőzüzemű szivattyútelep.
Nyírcsaholy 2199 lakosú község a 115-ös/Ágerdőmajor-Mátészalka/ vasútvonal mentén, Mátészalkától 5 kilométerre, délre fekszik.
Nyírkáta 1734 lakosú község Nyírbátortól 9 kilométerre, északkeletre fekszik.
Nyírmeggyes 2711 lakosú község a 471-es főközlekedési út, valamint a 110-es/Mátészalka-Nyírbátor-Debrecen/ és 113-as/Zajta-Mátészalka-Nyíregyháza/ vasútvonalak mentén, Mátészalkától 5 kilométerre, délnyugatra fekszik.
Nyírparasznya 955 lakosú község Mátészalkától 10 kilométerre, északra fekszik.
Ópályi 2986 lakosú község a 111-es/Záhony-Mátészalka/ vasútvonal mentén, Mátészalkától 3 kilométerre, északra fekszik.
Ökörítőfülpös 2045 lakosú nagyközség a 49-es főközlekedési út és a 114-es/Csenger-Mátészalka/ vasútvonal mentén, Fehérgyarmattól 11 kilométerre, délre fekszik.
Őr 1376 lakosú község Mátészalkától 15 kilométerre, nyugatra fekszik.
Papos 850 lakosú község Mátészalkától északnyugatra, 8 kilométerre fekszik.
Rápolt 161 lakosú község Ökörítőfölpöstől 3 kilométerre, keletre fekszik a Szamos partján.
A református templom 1803-1824 között, késő barokk stílusban épült. Benne népies copf berendezés és rokokó padok láthatóak.
Szamoskér 471 lakosú Szamos-parti község Fehérgyarmattól 14 kilométerre, északnyugatra fekszik.
Szamosszeg 2045 lakosú község Vásárosnaménytől 13 kilométerre, délre fekszik.
Tiborszállás 1073 lakosú határközség a 115-ös/Ágerdőmajor-Mátészálka/ vasútvonal mentén, Nagyecsedtől 15 kilométerre, délkeletre fekszik.
Vaja 3654 lakosú nagyközség Mátészalkától nyugatra, 15 kilométerre a 49-es főközlekedési út és a 116-os/Vásárosnamény-Nyíregyháza/ vasútvonal mentén fekszik.
A református templom gótikus eredetű, tornya 1824-ben készült el. Előtte Vay Ádám kuruc marsal síremléke található a XVIII. század elejéről.
A Tájháza a XIX. század második felében épült parasztházában működik.
A volt Vay-kastély XVI. századi, reneszánsz stílusú, itt működik a Vay Ádám Múzeum.
Vállaj 1005 lakosú határközség Nagyecsedtől 11 kilométerre, délre fekszik.
Ajak 3937 lakosú nagyközség a 4-es főközlekedési út és a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén, Kisvárdától délre, 5 kilométerre fekszik.
Anarcs 1993 lakosú község, Kisvárdától 4 kilométerre, délre fekszik.
A kora gótikus református temploma egyhajós, sokszög záródásos szentélyű épület 1375-ben épült, Szent Péter tiszteletére szentelték. Háromszintes tornyát a kőkeretes kapun lévő évszám szerint 1858-ban emelték. A hajó és a szentély déli oldalán 5, később kibővített ablak található. Északi falán kőből faragott gótikus szentségtartó fülke a Gutkeled nembeli Anarcsi család címerével és 1475-ös évszámmal. A hajó északi falában a vajai Vay család 1851-ben állított sírtáblája látható.
Jelentős épülete a klasszicista stílusban, 1826-ban Czóbel László épített Czóbel-kúria. A főhomlokzata 2+3+2 nyílástengelyű, háromszög alakú oromzattal, középrizalittal. Itt őrizték Luther és Kálvin korabeli képmásait, Mednyánszky László több festményét. A kúriával egyidős, ma 7 hektáros angolparkban 100-150 éves simalevelű páfrányfenyők, vasfák, tulipánfák, őstölgyek és juharfagyűjtemény között található Czóbel Minka lírikus síremléke.
A Kossuth utcai „bálványos ház” jellegzetes nyírségi parasztház.
Dombrád 4158 lakosú Tisza-parti kisváros, a Bodrogköz keleti kapuja. A helységet érinti a 119-es/Nyíregyháza-Dombrád/ vasútvonal. 2000. július 1-jén kapta meg városi címét.
Döge 2179 lakosú község Kisvárdától 4 kilométerre, északra fekszik.
Fényeslitke 2394 lakosú község a 4-es főközlekedési út és a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén, Kisvárdától 5 kilométerre, északra fekszik. A református temploma XIII. században épült. 1831-ben átépítették. A római katolikus temploma 1781-ben, barokk stílusban épült, előtte Nepomuki Szent János XVIII. századi barokk szobra látható.
Gyulaháza 2046 lakosú község Kisvárdától 11 kilométerre, délre fekszik.
Jéke 729 lakosú község Kisvárdától 8 kilométerre, északkeletre fekszik.
Kékcse 1650 lakosú község Kisvárdától 5 kilométerre, nyugatra fekszik.
Kisvárda 17880 lakosú város a 4-es főközlekedési út és a 100-as/Záhony- Nyíregyháza- Debrecen- Szolnok- Budapest/ vasútvonal mentén. A település neve a magyar vár, erődítményből ered, mely kisebb váras helységet jelent. A középkorban Warda, Warada néven fordul elő az oklevelekben a település neve. Kisvárda nevében a “Kis” szó a várostól 200 kilométerre fekvő Nagyváradtól különbözteti meg. A honfoglaló magyarság 895-ben birtokba vette a települést, amely elsődlegesen a földvárra épített határvédő rendszer központja. 1085-ben Szent László magyar király itt állította meg és győzte le Kutesk kun fejedelem támadását. A fényes győzelem emlékére a településen Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére templomot alapított. A XII. században, a határvédő szerep csökkenésével, Kisvárda a Gutkeled nemzetség tulajdonába kerül, amelynek egyik ágának névadójává vált. Már ebben az időben is jelentős Kisvárda gazdasági szerepe, mivel rendszeresen tartanak heti vásárokat. A város tulajdonosa a Várday család jelentős szerepet játszott Kisvárda felvirágoztatásában. Nemcsak a kisvárdai vásárra igyekvők számára nyertek királyi védelmet, hanem országos vásártartási jogot is szereztek, s 1421-ben városi joggal ruházták fel településüket. 1468-ban Várday István bács-kalocsai érsek, bíboros, I. (Hunyadi) Mátyás király fő és titkoskancellárja jelentősen bővítette a település önállóságát. Ennek is köszönhető, hogy a század végén több mint ezren éltek a városban. Az itt élők védelmét szolgálta a XV. században megindult várépítés, mely vár romja ma a város kulturális életének központja. A XVI-XVII. század háborús évszázadai, az Európában lejátszódó gazdasági átalakulás hátrányosan hatottak Magyarország gazdasági fejlődésére. Ebben a korszakban a kővár védelmében Kisvárda Szabolcs vármegye központja, mely több ostromot is szerencsésen átvészelt. A település gazdasági jelentőségét mutatja, hogy 1591-ben megalakult a város első céhe, a Csizmadia-céh. Két évszázados pangást követően, a polgárosodás hozott új lendületet Kisvárda életében. A fejlődés dinamizmusára jellemző, hogy a település lélekszáma egy évszázad leforgása alatt megötszöröződött. Kisvárdán bankok, ipari és kereskedelmi vállalkozások jelentek meg, fellendült a kereskedelmi élet. E fejlődésnek köszönhető, hogy Kisvárda urbanizációs szintje ma is négyszerese a megyei átlagnak, s az iparban foglalkoztatottak aránya is kétszerese a dinamikusan fejlődő megyeszékhelynek, Nyíregyházának. A gazdasági fejlődés ilyetén mértékéhez nagyban hozzájárult a betelepedő zsidó lakosság, kiknek aránya település 1/4-t tette ki. A második Világháború emberpusztítása semmisítette meg az itt élőket, a kisvárdai gettóból, mintegy 4000 zsidót indítottak útra Hitler halálgyáraiba, zömmel Auschwitzba. A II. Világháború után a kommunista hatalomátvétel igyekezett elpusztítani az itt kialakult polgári értékeket. Az újabb fellendülésre a XX. század hatvanas éveiben került sor, melynek eredményeképpen Kisvárda 1970-ben ismét városi rangra emelkedett. A gazdasági fejlődés sem maradt el, számos üzem telepedett meg Kisvárdán. Napjainkra Kisvárda gazdasági szerepe mellett a kulturális élete is kimagasló, 1989-óta Európa egyik legrangosabb színházi találkozójának, a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljának ad otthont Kisvárda.
A római katolikus templom gótikus, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel, későbarokk stílusban 1788-1805 között épült hajóval és nyugati toronnyal. A mérműves szentélyablakok mellett az eredetileg bordás boltozatú szentély alakos gyámkövei balról jobbra: Szent Péter kulccsal, Szent Pál karddal, ők az apostolfejedelmek a templom védőszentjei, majd három ismeretlen portrén talán a kegyúr Várdaiak és a patrónus Zsigmond királyé, végül az „ego Alexandri sum”= ”Én Sándoré vagyok” feliratos portré azé a Szent László királyé, aki a kunok elleni, a város határában zajlott 1085-ben zajlott győztes csatája után felépítette a templom mai elődjét. A templomhajó bal oldali, kora barokk, Szent Kereszt tiszteletére szentelt mellékoltárát állítólag 1720-ban a várkápolnából szállították ide.
Az egykori zsinagóga 1900-ban, szecessziós stílusban épült. A Rétközi Múzeum az 1983-ban helyreállított volt zsinagóga épületében, a boltozott főhajó arabeszkes festése utal egykori rendeltetésére. A bejárati előcsarnokban márványtáblákon olvasható nevek sokasága emlékeztet a II. Világháború alatt elpusztult kisvárdai és környékbeli zsidó családokra.
Lövőpetri 504 lakosú község Kisvárdától 12 kilométerre, délkeletre fekszik.
Mezőladány 1041 lakosú község Kisvárdától 12 kilométerre, északkeletre fekszik a Tisza partján.
Nyírlövő 740 lakosú község Kisvárdától 9 kilométerre, keletre fekszik.
Pap 1774 lakosú község Kisvárdától 7 kilométerre, keletre fekszik.
Pátroha 2933 lakosú község a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén, Dombrádtól 12 kilométerre, délkeletre fekszik.
Rétközberencs 1189 lakosú község Kisvárdától 11 kilométerre, délnyugatra fekszik.
Szabolcsbáka 1259 lakosú község Kisvárdától 8 kilométerre, délkeletre fekszik. A református fa haranglábat a XVIII. században, Kakukk Imre készítette.
Szabolcsveresmart 1719 lakosú község Kisvárdától 11 kilométerre, északnyugatra fekszik.
Tiszakanyár 1669 lakosú község Dombrádtól 4 kilométerre, északkeletre fekszik.
Tornyospálca 2702 lakosú község a 111-es/Záhony-Mátészalka/ vasútvonal mentén, Kisvárdától 14 kilométerre, északkeletre fekszik.
A református templom XV. századi, mai formáját a XIX. században érte el. A görög katolikus templom 1807-ben, késő-barokk stílusban épült.
Újdombrád 689 lakosú község a 119-es/Nyíregyháza-Dombrád/ vasútvonal mentén, Dombrádtól 5 kilométerre, délnyugatra fekszik.
Újkenéz 1006 lakosú a 111-es/Mátészalka-Záhony/ vasútvonal mentén, Kisvárdától északkeletre, 15 kilométerre fekszik. A mai falu 1888-ban a gróf Forgács Lászlótól vásárolt területből alakult ki, merthogy a régi falu helye a Tisza áradásai miatt veszélyeztette a lakosságot. A település régi neve: Cserepes-Kenéz volt. Lakossága a fehérgyarmati környékről és Tarpáról került ide.
Újkenéz legmagasabb részén álló szép református temploma a XX. század elején épült.
Balsa 933 lakosú község a Tisza-parton, a 118-as/Nyíregyháza-Balsai Tisza-part/ vasútvonal mellett, Rakamaztól 10 kilométerre, északra fekszik.
Beszterec 1133 lakosú község Dombrádtól 12 kilométerre, délnyugatra fekszik. A község határában feltáratatlan földvár maradványai találhatók.
Buj 2483 lakosú község a 118-as/Nyíregyháza-Balsai Tisza-part/ és 119-es/Nyíregyháza-Dombrád/ vasútvonalak mentén, Ibránytól 9 kilométerre, délnyugatra fekszik.
Demecser 4491 lakosú város a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén, Nyíregyháza és Kisvárda között fekszik. 2001. július 1-jével város.
Gávavencsellő 3937 lakosú nagyközség a 118-as/Nyíregyháza- Balsai Tisza-part/ vasútvonal mentén Rakamaztól 10 kilométerre, északkeletre fekszik. A Nyírség belvizeit összegyűjtő Lónyai-csatorna itt torkollik a Tiszába. A település két különálló faluból, Gávából és Vencsellőből lassan épült össze a település. Az emberek itt is a földből igyekeznek megélni, legtöbben burgonyatermesztéssel foglalkoznak.
A volt Dessewffy-kastély a XVIII. században, barokk stílusban épült. Később, 1898-ban, romantikus stílusban bővítették.
Gégény 2038 lakosú község a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén, Demecsertől 4 kilométerre, északkeletre fekszik.
Ibrány 6791 lakosú város a 119-es/Nyíregyháza-Dombrád/ vasútvonal mellett, a Tisza-folyótól délre fekszik. A helység a Tiszaháton, a Rétköz nyugati részén, a Tisza és a Lónyai-csatorna által határolt területen található. Településszerkezetét alapvetően természeti környezete határozta meg. Rétközi település először csak a kiemelkedő szigeteken, dombokon telepedtek meg az emberek. A szájhagyomány szerint Ibrány a 13 dombra építkeztek, majd a mélyedések kiszáradása, feltöltése után a kevésbé magas helyekre is megindult a lakóházépítés. A hajdani különálló falurészek teljesen összeépültek, kialakítva egy sajátos, elnyújtott település-szerkezetet. Ma a városnak két alközpontja van, és két belterületbe bevont tanyás jellegű része van, a Nagyerdő és a Nagytanya-Oncsa. A település jelképeiben megőrizte a múlt hagyományait. A történeti és régészeti feltárások 1100 évre becsülik a település kialakulását. Neve az államalapítás időszakára utal, személyi eredetű. Vélhetően a mohemedán Ibrahimból alakult ki. Egyes emlékek Ibrahim nevű főespereshez kapcsolják származását. Az első dokumentum, melyben a településnév szerepel IV. László 1280-ban kelt adománylevele. A város határában lévő homokdombok gazdag lelőhelyei az obszidiánból pattintott nyílhegyeknek, pengéknek, kőbaltáknak, a bronzkorból származó tárgyi emlékeknek. Az 1985-ben feltárt honfoglaláskori temetők bizonyítják, hogy ezen időszakban is lakott volt e hely. A műemlék gótikus, református temploma eredetileg román stílusban épült, és bizonyíthatóan azonos a pápai tizedlajstrom által 1332-ben említett Szent György monostortemplommal. Meghatározó esemény volt, mikor a Péc nemzetség tagjai. 1435-ben adományként kapták a települést és magukat Ibrányiaknak kezdték nevezni. A család századokon át a megye közéletének és a helyi politikának az irányítója volt. Aktivitásuk a megye határain kívülre is terjedt. Tagjai a Bocskai-féle szabadságharcban, a törökök elleni küzdelmekben és a kuruc mozgalmakban is ott találhatók. A XV. század közepén épült az ibrányi vár, melyről Mátyás király oklevele tudósít. A királyi végvárként használt épület eredetileg várkastély volt, melyet palánkfal vett körül. A vár csak a XVII. század második felében és a XVIII. század elején vált megyei szempontból is jelentőssé, mikor kapitányai a vajai Ibrányiak voltak. A XIX. század második felében üressé vált kastély elpusztult. Helyén legelő őrzi „vári legelőként” az emlékét. Ezen időszakban a gazdaságban a rétközi vízivilág adta vadászat, halászat, állattartás dominált. Az 1880-as években végrehajtott Tisza-szabályozás, a Belfő és a Lónyai-csatorna építése következtében a rétközi táj arculata megváltozott, eltűnt a vízivilág. Megnőtt a művelhető földterület, az Ibrányi család fokozatos elszegényedésével egyre nagyobb tért nyertek más földesurak, bérlőként vagy tulajdonként. A jobbágyság és parasztság azonban szegény maradt. Ebben az időszakban a település a nagy lélekszámú falvak közé számított. 1919-ben a megyében először itt kezdték osztani a földeket, ennek emlékére született Borbás Tibor alkotása a hármas tagolású nagyméretű kő relief szoborkompozició.
A római katolikus templom 1876-ban épült klasszicista stílusban.
A református temploma gótikus teremtemplom, 1847-ben épült toronnyal. Az 1322-ben feltűnő Egyházas-Ibrány Szent György tiszteletére szentelt egyházának északi és déli hajófalait 1510-ben nyugati irányban megtoldották, míg keletnek a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel egészítették ki. A déli bejárati kapu kőkeret szemöldökgyámos, egymást keresztező pálca – és körtetagokkal, hasonló megoldású a toronyba vezető nyugati kapu is, középen címerrel. A szentély keleti oldalán záróablak, a déli oldal csúcsíves ablakainak kőrácsai hiányoznak. A szószékbe építve az egykori diadalív csonkja látható, vele átellenben a sekrestye elfalazott ajtaja. A szentélyzáródásnál egyszerű pasztofórium. Középkori freskóit 1883 előtt látni lehetett.
Kék 2000 lakosú község a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén, Demecsertől 4 kilométerre, délnyugatra fekszik.
Kemecse 4945 lakosú nagyközség a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén, Nyíregyházától északkeletre, 14 kilométerre fekszik.
Nagyhalász 5867 lakosú város a 119-es/Nyíregyháza-Dombrád/ vasútvonal mellett. 1993-ban megkapta a városi rangját.
Nyírbogdány 2978 lakosú község Nyíregyházától 17 kilométerre, északkeletre, a 4-es főközlekedési út és a 100-as/Záhony-Nyíregyháza-Debrecen-Szolnok-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik.
A református templom eklektikus átalakítású barokk épület 1796-ból.
Paszab 1300 lakosú község a 118-as/Nyíregyháza-Balsai Tisza-part/ vasútvonal mentén, Ibránytól 4 kilométerre, nyugatra fekszik. A településen járva megelevenednek Lacza Mihály bácsi meséi, aki a híres mesemondóval Ortutay Gyulával szedte csokorba a népéletéről szóló történeteket.
Székely 1091 lakosú község a 4-es főközlekedési út mentén Demecsertől 7 kilométerre, délkeletre fekszik.
Tiszabercel 2139 lakosú község a 118-as/Nyíregyháza-Balsai Tisza-part/ vasútvonal mentén, Ibránytól 6 kilométerre, északnyugatra fekszik.
Kevés ipari műemlékeinek egyike a még működőképes Szivattyútelep. A zsilip alacsony tiszai vízállásnál vezette el a vizet, a szivattyú pedig magas vízállás idején emelte át a vizet a Tiszába. A zsilip a tiszalöki duzzasztás óta vesztett jelentőségéből.
A másik híresség az 1720 körül épült lakúház, mely Bessenyei György szülőháza, amely messziről szembetűnik fazsindely fedésével.
Tiszarád 528 lakosú község Nagyhalásztól 5 kilométerre, délkeletre fekszik.
Tiszatelek 1493 lakosú község a 119-es/Nyíregyháza-Dombrád/ vasútvonal mentén, Dombrádtól 8 kilométerre, délnyugatra fekszik.
Vasmegyer 1613 lakosú község Demecsertől 18 kilométerre, nyugatra fekszik.
Botpalád 582 lakosú község Fehérgyarmattól 23 kilométerre, északkeletre fekszik.
Cégénydányád 702 lakosú község a Szamos partján, Fehérgyarmattól 6 kilométerre, délre fekszik. 1181-ben itt Cégényben alapított monostort Kölcse ispán, a Kölcsey család névadó őse. 1945-ig a Kölcseyekkel rokon Kende család birtoka volt. Cégényt a szomszédos Dányáddal 1912-ben egyesítették.
A református temploma 1797-ben, késő-barokk stílusban, a tornya 1863-ban épült.
A volt Kende-kúria klasszicista stílusban épült 1833-ban. Parkja jelenleg 16, egykor 58 hektár, angol stílusban telepítette a kastéllyal egy időben Kende Zsigmond, unokája gyarapította. Különösen tűlevelű egzótafajokban gazdag. Az ország második legnagyobb platánja 45 méter koronaátmérőjű, 460 centiméter törzskerületű. A terület országosan védett természetvédelmi terület.
Csaholc 524 lakosú község Fehérgyarmattól 19 kilométerre, keletre fekszik.
Császló 384 lakosú község Csengertől 15 kilométerre, északkeletre fekszik.
Csegöld 694 lakosú község Csengertől 10 kilométerre, északra fekszik. A görög katolikus temploma XV. században épült gótikus stílusban, később átalakították.
Darnó 155 lakosú község Fehérgyarmattól 20 kilométerre, keletre fekszik.
Fehérgyarmat 8789 lakosú város a 491-es főútvonal és a 113-as/Nyíregyháza-Mátészalka-Zajta/ vasútvonal mentén, hazánk északkeleti részén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Szatmári síkság nyugati, a Tiszaháttal határos részen fekszik, a Tisza - Szamos - Túr folyók által bezárt háromszögben. A település a X. század második felében született, a Gyarmat törzs ide telepített töredékének szállásaként. A település nevében a Gyarmat törzsnév minden bizonnyal ótörök eredetű, feltevések szerint a JORMATI (nem vándorló, letelepült) köznév lehet a szó forrása. A Fehér- előtagra több magyarázat is szolgál. Egyik vélemény szerint a törzs egykori zászlajának fehér színét jelzi, a másik felfogás arra utal, hogy a község határát régen a gyakori áradások és belvizek miatt gyakran borította fehér víztükör. A határban ma is van egy Fehér-tó nevű mezőrész. A település határa síkvidék jellegű, melyet a múlt század végéig átszabdalt a Szamos megannyi mellék- és holtága. A közfoglalkozásnak számító halászat és vadászat mellett az állattartás és a földművelés évszázadokon át a lakosságnak csak kisebb hányadát látta el. A Cserhát, Kisgaz, Birhó határnevek máig őrzik a valamikor gazdag erdők emlékét, mert a víz mellett Fehérgyarmat másik jellegzetessége az erdő volt. Történetének első századaiból nem maradtak fenn írásos emlékek. A település neve írott formában először 1334-ben egy pápai tizedjegyzékben fordul elő. A falu Miklós nevű papja 6 garas és 23 dénár pápai tizedet fizetett /Nicolaus sacordos de Garmath solvit sex grossos et vigintitres genáros/. A fizetett összeg szerint Fehérgyarmat a XIV. században már tekintélyes település lehetett. A falu neve 1387-ben mint Germad, 1403-ban mint Jarmath tűnik fel a korabeli iratokban. A kialakulás körüli időkben a környéket birtokló uraké Fehérgyarmat egyik birtoka se lett! Mivel rajta ment át a szatmári várból Panyolán keresztül a szamosszegi átkelőhelyhez az Árpád-kori fontos hadi és kereskedelmi út, egészen a királyi várbirtok szervezet felbomlásáig megmaradt a szatmári vár tartozékának. Ezt követően birtokosai minden valószínűség szerint felemelkedett várjobbágyi család leszármazottai. A település második okleveles előfordulása 1357-ből éppen erre utal egy Gyarmati nevű földbirtokos említésével. A Gyarmatiak tehát a község első birtokosai. A környező községekkel együttesen kialakult uradalom központi települése volt Fehérgyarmat, ezért a XIV. századi fejlődése igen jelentős. Fejlődését még jobban elősegítette az a tény, hogy az Anjouk korában igen fontos kereskedelmi útvonalon fekvő község már 1350 után helyt adott kereskedőknek és iparosoknak. A meginduló mezővárosi fejlődés eredményeként csakhamar eléri az oppidum színvonalat, vámszedési joggal rendelkező mezőváros lesz. Hivatalosan azonban csak egy 1418-ból származó oklevélben nevezik először mezővárosnak. A községet a mohácsi vész után birtokló Báthory András és Drágffy Gáspár a váradi béke idején még Szapolyait támogatják, de 1540-től átpártolnak Habsburg Ferdinándhoz. Báthory András ezért erdélyi vajda lett, de jogait csak a Habsburg segítséggel tudta érvényesíteni. 1565-ben a Szatmár várát János Zsigmondtól visszafoglalni akaró osztrák csapatok Gyarmatot is végigpusztították, a korábbi békés évszázadok után ez volt az első jelentősebb háborúskodás a községben. 1576-ban Gyarmat már jelentős település, amelynek Miksa király évenként négyszeri vásár megtartására adott jogot. Lakossága egy 1549. évi összeírás alapján 320 - 340 főre tehető. Az 1559. évi nagyváradi zsinaton Gyarmatról négy református pap vett részt. A települést az egyházi jegyzőkönyv Szamos- Gyarmatnak nevezte. A gyarmati református egyházat a Báthory család protestáns ága jelentősen támogatta. Báthory István adományozta a XIV-XV. században épült és műemlékként védett késő gótikus templom harangját. A Báthoryak építették az 1530-as évek után Gyarmat déli részén, melyet később Nagygyarmatnak hívtak, azt a földvárat, amelyiket I. Lipót idejében romboltak le, mivel stratégiai jelentősége soha nem volt. A vár emlékét őrzi a Tömöttvár út elnevezés. A XVI. század utolsó harmadában új birtokosként a Károlyiak jelennek meg Gyarmat történetében. A XVII. században Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György a község birtokosa. Gyarmat talán legfejlettebb az 1630-as években I. Rákóczi György erdélyi fejedelem földesurasága idején volt. 1634-ben megyegyűlést is tartottak itt. Ezt követően a község a Rákócziak birtoka. Erről a vidékről indul a Rákóczi szabadságharc. Nagymajtény után a bécsi udvarnál szerzett érdemeiért a község gróf Károlyi Sándor tulajdona lett. 1742-ben rettenetes kolerajárvány pusztított a községben, jóformán minden harmadik lakos meghalt. Ennek ellenére Fehérgyarmat kereskedelmének jelentősége továbbra is megmaradt. Egyházi feljegyzésekből tudható, hogy még örmény kereskedők is jöttek a gyarmati vásárokra, akik kegytárgyakat, köztük egy arany kelyhet adományoztak az egyháznak. 1780-ban a lakosság létszáma 1640 fő, ezekben az évtizedekben indult meg még nagyobb arányban a kisnemesek beköltözése Gyarmatra. Ezek nemesi kúriákat építettek, de jelentősen megerősítették a katolikus egyházat is. Ekkor épült az első katolikus templom, melyet a fehérgyarmati származású szatmári püspök, Klobusinczky Péter bontott le, s építette helyére a jelenlegi templomot 1816-ban. A község lakossága 1828-ban 1822 fő, mivel 1834-ben feketehimlő, 1836-ban kolerajárvány és árvíz pusztította a lakosságot, ez lelassította a népesség gyarapodását. A XVIII. századi tömeges beköltözés miatt csaknem az egész várost nemesek lakták. Az 1820-30-as években összeépülő kisgyarmati és nagygyarmati település 315 házából 254 volt a nemesi kúria. Az úrbéri viszonyok egészen az 1848-49. évi szabadságharcig változatlanul maradtak. Kossuth Lajos toborzó körútján Fehérgyarmatot is felkereste és az összegyűlteknek a Klobusinczky kúria /ma katolikus plébánia/ előtt gyújtóhatású beszédet mondott. A Bach-korszakban lesz először és véglegesen járási székhely a község, s válik közigazgatásilag is a környező települések központjává. Az 1800-as évek második felének fejlődését jelentősen visszavetette az 1872-ben és 1895-ben lezajlott hatalmas tűzvész. 1888 tavaszán a Szamos újabb nagy áradása pusztított. A Tanácsköztársaság nagyon rövid ideig tartott a községben, mivel 1919. húsvétján a királyi román csapatok megszállják Fehérgyarmatot. Középítkezés a Horthy- rendszerben alig történt. Mindössze az 1924-ben a Szamoson épült fahidat, 1928-ban épített emeletes református iskolát és az 1938-ban átadott bírósági épületet említhetjük. Igazán jelentős változás a második Világháború befejezése után következett be a város életében. Ipari létesítmények épültek, 1963-ban átadták a városi kórházat és mentőállomást, középiskolák /gimnázium, közgazdasági/, óvodák épülnek. 1988-ban új, minden eddiginél nagyobb általános iskolát adtak át a tanulóknak. A város fejlődését az 1970. évi nagy árvíz sem tudta megtörni, pedig a város jelentős részét elpusztította. Ennek emlékére minden év május 14-én városnapi rendezvény megtartására kerül sor. Az árvizet követő újjáépítés felgyorsította az akkori nagyközség városiasodását és vált szép, rendezett hangulatos kisvárossá. A városi címet 1979-ben kapta meg.
A város római katolikus temploma barokkizáló, egyhajós templom, homlokzati toronnyal. A nagy oltárképet Mauer Jenő bécsi festő festette. A templom előtti téren szép parkban áll az 1970-es árvízre emlékeztető emlékmű, melyet Szomor László alkotott 1972-ben, a nagy újjáépítés évében. A gótikus templom mögötti Szent István tér parkjában található az „Örök Anyaság” szobor, mely egyben szimbolizálja az árvízi katasztrófából újjászülető várost is.
A református templom XV. századi eredetű, több alkalommal felújított épület fagalériás toronysisakkal, a református egyház egykori nagyságát bizonyítja.
Fülesd 471 lakosú község a 491-es főközlekedési út mentén, Fehérgyarmattól 10 kilométerre, északkeletre fekszik.
Gacsály 840 lakosú határközség a 113-as/Zajta-Mátészalka-Nyíregyháza/ vasútvonal mentén, Csengertől északkeletre, 12 kilométerre fekszik.
A református templom XIV- XV. században gót stílusban épült. A XVIII. században átépítették, kazettás mennyezete 1758-1762 között készült.
Garbolc 144 lakosú határközség Csengertől 25 kilométerre, északkeletre fekszik.
Gyügye 257 lakosú község Fehérgyarmattól, 10 kilométerre, délkeletre fekszik. A református templom a XIII. század végén, román stílusban épült. Kapuzata gótikus. A XVIII. században átalakították barokk stílusban, 1767-beli kazettás mennyezete festett.
Hermánszeg 287 lakosú község Fehérgyarmattól 18 kilométerre, délkeletre fekszik. A református templom eredetileg gótikus stílusú, de az 1790-es átépítés barokkizálta. Mellette 1800-ból származó fa harangláb található.
Jánkmajtis 1705 lakosú község a 113-as/Nyíregyháza-Mátészalka-Zajta/ vasútvonal mentén, Fehérgyarmattól délkeletre, 16 kilométerre fekszik.
A római katolikus temploma gótikus, a XV. század második feléből való. Egyhajós, nyújtott nyolcszögzáródású szentéllyel, s ennek északi oldalán sekrestyével. A nyugati homlokzaton nyíló főbejárata csúcsíves, hasonlóan az elfalazott déli ajtóhoz. A hajó déli oldalán 1-1, a szentélyen 3 mérműves ablak, a keleti rózsaablak elfalazott. A belsőben a diadalív gazdagon profilált, a szentély hálóboltozatos, pajzsos zárókövekkel. A boltozati bordákat alátámasztó falpillérek a diadalív vállmagasságában elmetszettek. A szentély északkeleti falában gótikus szentségtartó fülke vakmérműves oromzattal, keresztrózsával és két fiatoronnyal. A diadalívben barokk Kálvária-csoport található.
A görög katolikus templom 1855-ben, az ikonosztáza 1903-ban készült el.
A református templom 1859-ben épült.
Kérsemjén 325 lakosú község Fehérgyarmattól 10 kilométerre, északnyugatra fekszik.
Kisar 1050 lakosú község a Tiszahát és a Szamoshát közti Tisza-hídnál, Fehérgyarmattól 9 kilométerre, északra fekszik.
A református temploma XV. században, gótikus stílusban épült. Később, 1797-ben, barokk, majd 1877-ben, eklektikus stílusban átalakították.
Kishódos 83 lakosú határközség Csengertől 27 kilométerre, északkeletre fekszik.
Kisnamény 362 lakosú község Fehérgyarmattól 17 kilométerre, délkeletre fekszik.
Kispalád 537 lakosú határközség Fehérgyarmattól 36 kilométerre, keletre fekszik.
Kisszekeres 565 lakosú község a 113-as/Zajta-Mátészalka-Nyíregyháza/ vasútvonal mentén, Fehérgyarmattól 12 kilométerre, keletre fekszik.
A református temploma a XV. században, gótikus stílusban épült. Mellette 1646-ban készült fa harangláb található.
Kölcse 1390 lakosú nagyközség a Szamosháton a 491-es főközlekedési út mentén, Fehérgyarmattól 18 kilométerre, északkeletre fekszik.
Gótikus református temploma a XV. században épült, galériás 1794-ben készült fa harangtorony áll mellette.
Kömörő 608 lakosú község Fehérgyarmattól 8 kilométerre, északkeletre fekszik.
Magosliget 255 lakosú határközség Fehérgyarmattól 40 kilométerre, keletre fekszik.
Mánd 284 lakosú község Fehérgyarmattól 6 kilométerre, keletre fekszik.
Méhtelek 735 lakosú határközség Csengertől 20 kilométerre, északkeletre fekszik.
Milota 855 lakosú határközség Fehérgyarmattól 32 kilométerre, északkeletre fekszik. A református temploma 1793-ban, késő-barokk stílusban épült.
Nábrád 968 lakosú község Fehérgyarmattól 5 kilométerre, nyugatra fekszik a Szamos mellett.
Nagyar 723 lakosú község Fehérgyarmattól 13 kilométerre, észak-északkeletre fekszik. A református temploma középkori eredetű, mai formáját a XIX. század elején nyerte el. A Luby-kúria a XIX. században épült.
Nagyhódos 143 lakosú határközség Csengertől 24 kilométerre, északkeletre fekszik.
Nagyszekeres 544 lakosú község a 113-as/Zajta-Mátészalka-Nyíregyháza/ vasútvonal mentén, Fehérgyarmattól 8 kilométerre, délkeletre fekszik.
A református templom késő-gótikus stílusban épült. A nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel, nyugati és déli oldalán bejárat, az utóbbi helyen a szemöldökgyámos, késő gótikus ajtó előtt barokk előcsarnok. A szentély északi oldalán a lebontott sekrestye helye látható. A hajót és a szentélyt síkfödém fedi, ez utóbbiban a megmaradt gótikus, hálóboltozat rekonstrukcióját látjuk. A csúcsíves váll felett profirozott diadalív déli oldalán szószék, háromlépcsős, áttört díszű koronával 1773-ból. A nyugati karzat középső kazettájában felirat jelzi a készítés évét. A papiszék és a padok a XVIII. század végéről, egy különálló pad 1771-ben készült. A templom nyugati kapujával egybeépített XVIII. századi harangtorony 17,5 méter magas, melyből sisak 10,3 méter. A zömök toronytestet, talpakon álló oszlop tartja, a vázszerkezetet András-keresztek merevítik. A galéria oszlopai faragottak, a négy fiatornyot a legutóbbi helyreállításkor újították fel. A templomkertben két klasszicista síremlék 1819-ből, illetve 1836-ból való.
Nemesborzova 103 lakosú község Fehérgyarmattól 9 kilométerre, keletre fekszik.
Olcsvaapáti 337 lakosú község a Szamos és a Tisza folyók ölelésében, Vásárosnaménytől délre, 2 kilométerre fekszik. A falu helyén a XIII. században egy apátság állott, melynek megszűnése után az apátsági birtokok a beregszászi Ferenc-rendiek és a Domonkosok kezébe kerültek. Kolostoruk a tatárjáráskor elpusztult. A XIV-XIX. század közötti időben a falu a Károlyi grófok birtokához tartozott. Református temploma a XVII. században épült.
Panyola 652 lakosú község Vásárosneménytől 12 kilométerre, délre a Szamos mellett fekszik.
Penyige 781 lakosú község a 491-es főközlekedési út és a 113-as/Zajta-Mátészalka-Nyíregyháza/ vasútvonal mentén, Fehérgyarmattól északkeletre, 3 kilométerre fekszik.
Rozsály 767 lakosú határközség Csengertől 16 kilométerre, északkeletre fekszik.
Sonkád 685 lakosú község a 491-es főközlekedési út mentén Fehérgyarmattól 18 kilométerre, északkeletre fekszik.
Szamossályi 766 lakosú Szamos-parti község Csengertől 14 kilométerre, északnyugatra fekszik.
Szamosújlak 430 lakosú Szamos-parti község Fehérgyarmattól 12 kilométerre, délkeletre fekszik.
Szatmárcseke 1529 lakosú határközség a Szamosháton, a Tisza-partján, Fehérgyarmattól 22 kilométerre, északkeletre fekszik.
Az egykori Kölcsey-kúrai helyén a község művelődési háza áll, benne a Kölcsey emlékszobával.
A csónak alakú fejfáiról híres temetőben áll a költő fehér márványoszlopos síremlékműve.
Tiszabecs 1053 lakosú határnagyközség a Tisza partján az ukrán-magyar határ mellett, a 491-es főközlekedési út mentén, Fehérgyarmattól 34 kilométerre, északkeletre fekszik. 1703. július 14-én itt keltek át Rákóczi seregei a Tiszán. 2000. óta nagyközség.
Az 1907-ben épült templom előtt áll az átkelés emlékműve.
Tiszacsécse 278 lakosú határközség Fehérgyarmattól 39 kilométerre, északkeletre fekszik az ország északkeleti csücskében.
A református templom 1820-1825 között, mellette álló szép harangtorony 1822-ben épült.
Itt született Móricz Zsigmond. A Móricz-házban XX. századeleji berendezés, a ház udvarán Varga Imre Móricz-szobra látható.
Tiszakóród 825 lakosú határközség Fehérgyarmattól 26 kilométerre, északkeletre fekszik.
Tisztaberek 642 lakosú község Csengertől 20 kilométerre, északkeletre fekszik.
Tunyogmatolcs 2569 lakosú község a 491-es főközlekedési út és a 113-as/Zajta-Mátészalka-Nyíregyháza/ vasútvonal mentén, Fehérgyarmattól 5 kilométerre, délnyugatra fekszik. A tunyogi református templom középkori eredetű, mai formáját a XIX. században, romantikus stílusban kapta. A matolcsi református templom 1767-ben, barokk stílusban épült.
Túristvándi 772 lakosú Túr-folyó menti község Fehérgyarmattól 14 kilométerre, északkeletre fekszik. A helységet először 1181-ben említik oklevelek.
A református templom gótikus stílusú.
A községben található az 1830 körül épült Kende-kastély, szép parkjában különleges fafajták láthatók.
A ma is működő XVIII. századi vízimalmot 1998-ban újították fel.
Itt járt iskolába Móricz Zsigmond.
Túrricse 689 lakosú község Fehérgyarmattól 20 kilométerre, keletre fekszik. A református temploma 1500-ban épült, Jelenleg festett famennyezettel rendelkezik.
Uszka 307 lakosú határközség Fehérgyarmattól 32 kilométerre, északkeletre fekszik. A református templom 1805-ben, késő-barokk stílusban épült. A fazsindelyes harangtornya szintén 1805-ben készült.
Vámosoroszi 536 lakosú község Fehérgyarmattól 15 kilométerre, keletre fekszik. A református templom a XV. században, késő gótikus stílusban épült, mai formáját a XIX. században nyerte el. Érdekes a primitív Ádám és Éva-freskó valamint az 1794-beli faragott, festett szószék.
Zajta 451 lakosú határközség a 113-as/Zajta-Mátészalka-Nyíregyháza/ vasútvonal mentén, Csengertől északkeletre, 15 kilométerre fekszik.
Zsarolyán 457 lakosú község Fehérgyarmattól 8 kilométerre, délkeletre fekszik.
